Miért hangoztatják magukat kereszténynek valló személyek, hogy üldözik őket?

Azt gondolom, hogy üldözik őket. Nem Európában, hanem máshol. Azt is gondolom, hogy el kellene olvasni ezt a tényfeltáró könyvet:

[link]

"Szerzőnk újabb könyvének témájául a jelen korunkban egyre fokozódó keresztényüldözést választotta, melyet keresztény holokausztnak minősít. Statisztikai adatokkal alátámasztva bemutatja a keresztények világban elfoglalt helyzetét. A könyvből kiderül, hogy a keresztényeket nemcsak az iszlám többségű országokban, hanem a buddhista és hindu többségűekben is üldözik.

A Nyugat-Európában vagy Magyarországon tapasztaltakat a szerző nem üldözésnek, hanem keresztényellenességnek tartja.

Röviden vázolja az üldöztetés és a tanúbizonyság-tétel bibliai hátterét, és válogatást ad híres emberek tanúságtételeiből. A brutálisan véres esetek miatt javasolja a 18 éves korhatárt."

Tovább azt gondolom, hogy itt a gyakorit teljesen elborítja a keresztényellenesség. Azt is gondolom, hogy most nagyon-nagyon le fognak pontozni. De azt is gondolom, hogy ez nem fontos.

A magam részéről elhiszem mindenkinek, hogy üldözik, aki mondja, de nem várom el senkitől, hogy elhiggye nekem, hogy üldözés alatt állok a hitem miatt.

Minden embernek más-más nagyságú hitet ad az Örökkévaló. Mindenkinek pont annyit, amennyire ahhoz van szüksége, hogy hitben átvészelje a személyes élete megpróbáltatásait.

Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma élet, két egyforma út, ami a megigazuláshoz visz. De egy Bibliánk van mindannyiónknak, és annak minden egyes szava igaz. És mivel több helyen is ígér a Szentírás kötelező üldöztetést a hit és hitben való állhatatosság kimunkálására minden igaz, Krisztusban újjászületett hívőnek, nyugodtan elhihetjük, hogy a pozitív és méltán népszerű ígéretek mellett az üldöztetés is realizálódik az életünkben.

Azzal, hogy megkérdőjelezzük bizonyos testvéreink "üldöztetés-élményeit", s firtatjuk az ezekről szóló tanubizonyságok igazságtartalmát, azzal több nagyon súlyos hibát is vétünk:

1, Automatikusan megkérdőjelezzük egy testvérünk újjászületését, megigazulását, s gondolatban már meg is fosztottuk őt attól a tiszta laptól, amihez úgy jutott hozzá kegyelem által, hogy elfogadta Krisztus Urunk véráldozatát és megváltását önmagára nézve, s erről hitet is tett. Így gyakorlatilag annyiszor tapossuk meg Megváltó áldozatát, amennyi emberről azt feltételezzük, hogy "kreatív mártír".

2, Mivel mi a saját bőrünkben élünk, más meg szintén a sajátjában, teljesen felesleges elméleteket alkotnunk arról, milyen lehet a másikéban létezni.

Mivel Isten a szívek, vesék és velők egyedüli vizsgálója, s ezt a képességét bölcsen meg is tartja magának, ezért minden arra irányuló próbálkozás tévútra vihet minket a "szeressétek egymást, mint magatokat" parancstól a versengés, szakadás, gyülölködés felé.

3, A Szent Szellem ajándékainak leghasznosabbikát (szerintem az), a szellemek megkülönböztető képességét, valamint az ehhez tartozó igei használati útmutatót (minden szellemet megvizsgáljatok!, ítéljétek meg magatokat és cselekedeteiteket a Szellem világosságában, hogy ne kelljen az Ítélet Napján az Atya ítélőszéke előtt megállnotok, hanem a Kegyelem Királyi székéhez kerüljetek, ...!) is azért kaptuk az Úrtól, hogy valamiképpen el ne vétsük az irányt: magunkat ítéljük meg még életünkben, hogy az Igazságos Bírónak ne kelljen halálunk után. Övé a bírói szék és a bosszúállás!

4, Mivel mondannyiunk életében előbb vagy utóbb következhetnek nagyon nehéz, igazi embertpróbáló időszakok, amikor lehetősége van tettleg bizonyítani a hitét (vagy bebizonyosodik a hitetlensége), majd a hullámvölgyből kikerülve, s egy békésebb időben visszatekintve a régebbi megpróbáltatásainkra, sokszor nagyobbnak hatnak az akkor elszenvedett sérelmek, vagy tényleg nem mindennapiak voltak, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindezeken a megpróbáltatásokon bizony egyedül Isten kegyelme segített át (ugyanúgy, mint békésebb napjainkon). Ha ezt elfelejtjük, a hála a szívünkből tovaszáll, s Isten dicsőítése helyett kezdjük magunknak tulajdonítani a képességet, amellyel túljutottunk a nehézségeken. Ekkor már kiléptünk Isten dicsőítésének lehetőségéből, felfuvalkodtunk, s a szívünk elkezdett megkeményedni. Így jön az újabb összetöretés, üldöztetés, ami ráébreszthet arra, hogy felesleges bajt hozunk a fejünkre azzal, ha megkérdőjelezzük testvéreink üldöztetésének valódiságát. :)

Szerintem sem hasonlíthatók a ma Magyarországon elszenvedett üldözések ahhoz, mint amit akár a kereszténység első századaiban élő tanítványok időnként elszenvedtek, akár bizonyos vallásilag intoleráns kormányzatú országokban manapság elszenvedhetnek, elszenvednek a Jézusban hívők. Legalább is nem hallottam semmi komoly fizikai atrocitásról Magyarországon abban a keresztény közösségben, ahol vagyok.

De ez nem csak az itteni vallási toleranciának köszönhető, hanem annak is, hogy a legtöbb "keresztény" egyszerűen langyos, elég jól összebarátkozott a világgal, miért üldözné a világ a saját fajtáját?

Annak ellenére, akik valóban istenfélők, és kegyesen akarnak élni, azokat üldözni fogják valamilyen formában. A legtöbb rossz ember nem akar börtönbe kerülni, ezért nem fog megverni vagy megölni senkit, de elég találékony abban, hogy mivel bántsa azt, akit utál, a szavaival, viselkedésével érzelmi gyötrelmeket okozzon.

Hogy mennyire harapózik el egy korban egy bizonyos országban az üldözés, az sok mindentől függ. De jobb félni, ha senki sem üldöz, mert a kényelmes élet azoknak a sorsa, akik nem vállalják fel Krisztust. (Persze, ha sokszor támadnak, az lehet annak is a jele, hogy valamit nagyon rosszul csinálsz.)

üdv

Stefán

Maradjunk annyiban, hogy üldözésről akkor beszélhetünk, ha az élete veszélyben van.

Esetleg az életvitele.

Na, ilyen nálunk nincsen.

Jézus azt mondta, hogy aki őt követi annak számolnia kell a megvetettségnek, aminek örüljön, hisz a mennyben elismerése lesz!

Számolnia kell azzal, hogy itt a földön MÉG AKÁR ÜLDÖZHETIK IS és valamilyen szinten fogják is!

Mindenkiben más a hit, és a megpróbáltatás nagysága is. Mindenki más lelket kapott, mindenkinek vannak saját Isten-élményei, amiket senki más nem érthet meg, csak elfogadhat...

Nagyon, sőt túlságosan kényelmes életet él a mai kereszténység, ezért bár sajnálom a gyászolókat, vannak kétségeim a gyermekeim jövőjét illetően, és ez fáj, de egy kicsit örülök a bevándorlók hadának, hiszen valamennyire lázadnak az országok, most német, majd lesz más is.... Kezdünk ébredezni! Nemsoká a Kereszt€nys€g is ellenség lesz, mert a világ efelé formálódik, sajnos.

Vannak akik látják az üldözőiket, de kérem az Istent, őket is a maguk módján mentse meg, es ne ismerjék meg az igazi üldöztetést, mert akkor lenne ám sírás-rívás!!

Vannak akik látjá az dözőiket, és sipánkodás helyett csendes helyeken imádkoznak értük, a saját hitük megtartásáért, ők azok, akikről nem tudsz.... Üldöztetésnek számít az kisiskolai szidás, a kiközösítéssel járó verések sorozata, és bántalmazás is!

És vannak a világban valóban üldözöttek, akik életükkel fizetnek a hitükért!!!!