Dzsósú válaszain miért mosolygunk mindig?

Szerintem ez egy koan, és az nagyon hasonlít a viccre. A viccen azért nevetünk, mert elkezd egy gondolatmenetet, majd azt nem várt módon fejezi be, mintegy kisiklatja azt. És ezen a kisiklatáson nevetünk, mert ez egy pillanatra felszabadít a világunk logikai rendje alól. Olyan, mintha egy másik dimenzióba kerülnénk egy pillanatra. A koannál ugyanez működik, csak ott a logikai rend alóli felszabadulás célja a megvilágosodás.

Szerintem itt az a kisiklás, hogy nem azt várjuk, hogy egy ilyen elvont kérdésre ilyen gyakorlatias választ ad, hogy „vidd ki”.

Én másra gondoltam, és ahhoz a példád nem is igazán helytálló, máris elmagyarázom:

Szóval szerintem a történetben a bölcs tanító, mester épp el volt merülve a saját mélyenszántó gondolataiban, amikor is az eset történt, miszerint az egyik (egyébként minden lében kanál) tanítványa épp megzavarta innovatív elmélkedésében. Ezért egy gyors, bölcsnek hangzó választ dobott az illető felé, remélvén, hogy eltereli a tanítvány figyelmét, és jó tanítványhoz méltóan elgondolkodik - lehetőleg hosszú időre - a válasz értelmén.

Azonban a kotnyeles tanítvány, mivel elsőre nem értette a választ, ezért - ugye feltette a történet szerinti második kérdését is, de ezzel ismét csak térdig gázolt a mester elvont gondolataiba, képzeletbeli csizmáival ismét darabokra tiporva tanítójának mentális szimfóniáját.

Ezért aztán a mester - jó szokásához hűen megint csak erősen burkolt formában - frissen kelt kívánalmát a párbeszéd negyedik sorában olvasható módon közölte tanítványával. A mester ugyanis most már végleg meg szeretett volna szabadulni - ha állandónak nem is, de visszatérőnek már joggal nevezhető - megzavarójától.

(Természetesen a közölt rövid választ csak egyféleképpen tudja megoldani a tanítvány, mégpedig úgy, ha nemes egyszerűséggel kimegy.)

De biztos sok mást is bele lehet még látni ebbe az értelmetlen párbeszédbe :D

Amikor a tanítvány megkérdezi hogy "Mi tegyek, ha nincs semmi a tudatomban?" Ez azt jelenti hogy még jelen van az "egó". Mint különálló identitásként akarja meghatározni a saját tudatát (amiben állítólag már nincs semmi). De még midig le akarja írni/meg akarja fogalmazni (mert a semmi nem mondja hogy semmi). Ez problémát jelent, mert ez útjában áll akkor még a felébredésének. Dzsósú csak erre akar rámutatni, és arra ösztönzi a tanítványt hogy haladja meg ezt az önkorlátolt tudatot is.. Csak tapasztalás, semmi több.

Talán ez is lehet a történet mondandója 😊