A Bibliában olvashatunk olyat, amikor valaki a Szent Szellem számára mutat be imádatot? Vagy van erre vonatkozó felszólítás?

Miért ne említené külön a Szentlelket is?

"Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!"

"Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez"

De legjobban talán Jézus mutat rá erre:

"Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére."

Persze te előszeretettel csak olyan verseket idéztél, ahol nem szerepel. Fél szemedet becsukva nem biztos, hogy mindent látsz.

"Engem nem érdekelnek a kr. u. 400-ban írodott hitvallások, meg egyházi, gyülekezeti hagyományok. Csakis a Biblia."

Mondjuk ez így necces lesz, mert a Biblia, pontosabban az Újszövetség a katolikus Egyház "gyülekezeti hagyománya". Vagy azt hitted, hogy az égből pottyant le?

A Szent Lélek vagy Szent Szellem (akinek így jobban tetszik) meg kell hagyni, hogy módfelett titokzatos személy. Valóban lehetne bibliai érveket a személy volta ellen felhozni, de akkor miért van olyan sokszor megszemélyesítve? Jézus például miért beszél úgy róla, mint aki helyette jön, s aki azt mondja majd, amit tőle hall? Mire jó ez a rengeteg megszemélyesítés, ha nem személy?

Tény és való, hogy Isten lelke/szelleme az Ószövetségben még soha nem jelent Istentől megkülönböztetett külön személyt. Isten szelleme valójában Isten anyagtalan, alaktalan, láthatatlan létállapota. Isten és a szelleme között olyan a viszonyulás, mint az ember és a teste között, az ember a kezével cselekszik, szájával beszél, a lábával jön-megy, a testével van jelen, Isten mindezt a szellemével teszi. Isten szelleme tehát úgymond Isten teste: úgymond a keze, lába, szeme, szája stb, de semmi esetre sem anyagi értelemben, hanem csak átvitt, jelképes értelemben.

Jézus úgy beszél Isten Lelkéről, mint ami egy az egyben az övé, hiszen minden ami az Atyáé az az övé is, Atya ugyanis mindenét a Fiúnak adta. Az Isten Lelkét Krisztus úgy küldi el, mint sajátját, tehát Atya és a Fiú két külön személy, de a Lelkük egyetlen egy. A Szent Lélek semmi mást nem tesz, mint amit az Atya és a Fiú tenne, a Szent Lélek egyszerre dicsőíti meg az Atyát és a Fiút, s a kettőjük egységét teszi nyilvánvalóvá.

A Szent Lélek az Atyával és a Fiúval ellentétben a Bibliában sohasem jelenik meg antropomorf (emberalakú) módon, hanem szél, tűz, víz, galamb, stb, formában. Talán éppen azért, mert így akarja kiemelni, hogy a Szentlélek személy volta kicsit másképp értendő, mint az Atya és a Fiú esetében, a Szentlélek valóban módfelett titokzatos személyiség. A Szentlélek az Atya és a Fiú tökéletes egysége, tehát se nem az Atya, se nem a Fia, hanem az egységük. Két személy tökéletes egysége nem lehet személytelen, se pedig egyik vagy másik személy, hanem csak egy nagyon titokzatos nehezen elképzelhető harmadik.

A Bibliában valóban nem olvashatunk olyat, hogy bárki is imádna úgy direktbe a Szentlelket, viszont olyan van, hogy egységben imádják az Atyát és a Fiút, márpedig aki egységbe imádja az Atyát és a Fiút, az magát a Szentlelket imádja, mert a Szentlélek az Atya és a Fiú tökéletes egysége.

Az 5-ös vagyok, nem tartozok semmilyen földi egyházszervezetbe, mert mindet hamisnak tartom. Ahhoz meg hozzászoktam már, hogy azok, akik az emberi tanításokat csőlátással követik, még ha Isten beszédével nyilvánosan szembe is megy, mert a papbácsi, a fizetett pásztor, a pápa vagy az őrtorony szabadkőműves társaság előírja, lepontoznak. Krisztust is meg akarták kövezni, meg háborogtak ellene korának vallásos szervezeteinek tagjai, azt is mondták rá, hogy káromol. Azt ígérte, hogy követőinek is hasonló kirekesztésekben lesz részük, úgyhogy ez nem gond.

A gnoszticizmusban valójában nincs egységes istenkép, a dualizmus Markion kitalációja, az Ogdoad, vagyis a szentnyolcasság Valentinosz tanítása, a hármas Apa-Anya(szentszellem)-Fiú , háromazegyben pedig a Szét (Sethian) szektához tartozik.

Sem a szentlélek kifejezés, sem a szentszellem-imádat, sem a három-az-egyben istenformula nem található a Bibliában, sem az apostolok és a korai egyház által használt apokrifnek ítélt szentírásokban (pl. Énok könyve), és be sem lehet bizonyítani ezekből. Ezért írtak először saját hamis szentírásokat a gnosztikusok, ezért hamisították felismerhetetlenre Ignatiosz leveleit, vagy épp ezért toldották be a Comma Johanneumot (mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige, és a Szent lélek: és ez a három egy), ami nem szerepel az 5. század előtt egy kéziratban sem.

Ezek mind tények, bizonyítékokkal alátámasztva, akár tetszik, akár nem.

Találóan írt Iréneusz a tévelyítőkről: "A fent említett [félremagyarázások] mellett még elő is hoznak egy kimondhatatlan számú kétes eredetű és hamis írást, amiket saját maguk találtak ki, hogy megzavarják a bolond emberek elméit, akik, mivel bolondok, tudatlanok az igazság Írásaiban." (Iréneusz, Az Eretnekek Ellen, 1. könyv, 20. fejezet)

"Ez nincs benne a Bibliában.

És Pál apostol miért nem használta ezt a formát?

Esetleg ők nem tartoztak a katolikus egyházhoz?"

Oké, és ellentétes a Bibliával? Nem...

Arra reagáltam, hogy azt írtad, hogy sok doxológiában nincs benne a Szentlélek: ezzel szemben az egyik legősibb, legismertebb és leggyakrabban használt doxológiában meg igen.

Megismételném: amennyiben valljuk, hogy a Szentlélek egylényegű az Atyával és a Fiúval, akkor ez a kérdés igazából indokolatlan. Ha hisszük, hogy a Szentlélek is Isten, akkor természetesen az Istenhez szóló imádság neki is szól.

Ha nem valljuk a Szentháromságot, vagy pl. nem valljuk valamelyik tagjáról, hogy személy, akkor természetesen fennállhat a kérdés.