Írnátok verset, ami Istenről szól?

Isten, ki vagy a mennyekben,

Szenteltessék meg a te neved,

áldassék meg a te országod,

Jöjjön el a te akaratod...

Reményik Sándor - Isten

Uram, olyan egyforma minden szolgád

És oly egyforma minden templomod,

S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra

Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, én békén hagylak az imámmal,

De Te se kívánj a szívemtől semmit,

Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor

Mosta le rólam a Te törvényeid.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,

Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,

Olyan igaz, hogy én formállak Téged

És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,

Amíg csillagbetűkbe írva látlak:

Uram, lesz még találkozásom Véled.

Én csak egy idézetet tudok:

"Ha elfelejtesz, sáros lábbal taposol majd szívemen.

Készülj, mert meg nem bocsájtunk, sem én, sem az Istenem!"

/Ismerős Arcok: Ígéret/

József Attila

ISTEN

Hogyha golyóznak a gyerekek,

az isten köztük ott ténfereg.

S ha egy a szemét nagyra nyitja,

golyóját ő lyukba gurítja.

Ö sohase gondol magára,

de nagyon ügyel a világra.

A lányokat ő csinosítja,

friss széllel arcuk pirosítja.

Ö vigyáz a tiszta cipőre,

az utcán is kitér előre.

Nem tolakszik és nem verekszik,

ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.

De mikor egy nagy zsákot vittem

s ledobván, ráültem a zsákra,

a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,

minden dolgában tetten értem.

S tudom is, miért szeret engem -

tetten értem az én szívemben.

Csodálatos Veled járni, Szellemed oly vonzó

Szerelmed féltékeny tüze forró

Megtisztít beszéded, átformálja sorsom

Izzó lávaként gyógyítja csontom

Áthajózunk Veled egy vadonatúj világba

Vitorlánk mennyei szeled várja

Reménységünk horgony, fenn az egeken túl

Utunk célja Benned megvalósul

Mert mindenkinél jobb vagy, mindenkinél szebb vagy

Mindenkinél erősebb vagy, Jézus

És minden másnál jobban Érted lángra lobban

Szívünk kéri, uralkodj bent, Jézus

Sugárzó erőd, Uram, úgy feltölt

Babits Mihály: Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt.

Őbelőle táplálkozunk.

Óh különös, szent, nagy titok!

Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon

ették-itták királyaik

húsát-vérét, hogy óriás

halott királyok ereje

szállna mellükbe - de a mi

királyunk, Krisztus, nem halott!

A mi királyunk eleven!

A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.

Ereje több, ereje más:

ő óriásabb óriás!

ki két karjával általér

minden családot s törzseket.

Egyik karja az igazság,

másik karja a Szeretet...

Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk

nem részes és úgy vesszük Őt

magunkhoz, mint ama vadak

a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök

igazság és szent szeretet!

Oldozd meg a bilincseket

amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen

magyarrá, s nőjünk ég felé,

testvér-népek közt, mint a fák,

kiket mennyből táplál a Nap.

Tóth Árpád: Isten oltó-Kése

Pénzt, egészséget és sikert

Másoknak, Uram, többet adtál,

Nem kezdek érte mégse pert,

És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;

Bordáim közt próbáid éles kését

Megáldom, s mosolygom az ostobák

Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem

Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz

A kín, mert tudom, tied az én harcom,

És győztes távolokba néz

Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

Háromsoros

Nem volt, most sincs, nem is lesz.

Babonákból mindenkorra

Elég lesz!

2k19. 04. 11.

Faludy György

Michelangelo utolsó imája

Üllőd a föld s az égi boltra állván

oly ívet írsz karoddal, mint a nap.

Hetvenhat éve állok fenn az állvány

deszkázatán, de nem találtalak.

Vésőm alatt porladva hullt a márvány

s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.

Nem leltelek meg, illanó szivárvány,

ki ott ragyogtál minden kő alatt.

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban

megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,

de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?

Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,

Istenszobrász! A márvány én vagyok.

(Firenze, 1935)

Szia

Ézsaiás 12:1-6

Azon a napon ezt fogod mondani: „Hálát adok neked, ó, Jehova,

mert noha megharagudtál rám, a haragod végül lecsillapodott, és megvigasztaltál.

2 Isten az, aki megment engem. Bízni fogok, és nem rettegek, mert Jah Jehova az én erőm és hatalmam, ő ment meg engem.”

3 Örömmel fogtok vizet meríteni a megmentés forrásaiból.

4 Azon a napon majd így szóltok: „Adjatok hálát Jehovának, dicsőítsétek a nevét! Ismertessétek meg tetteit a népekkel! Hirdessétek ki, hogy a neve fel lett magasztalva.

5 Dicsérjétek Jehovát énekkel, mert csodálatos dolgokat tett! Legyen ez ismertté az egész földön!

6 Kiálts örömödben, ó, Sion lakója, mert nagy Izrael szentje, aki köztetek van!”