Ez mit jelent? : Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!

A gyilkosság, az ölés, vagy egyáltalán a háború nem elfogadható, de a csecsemők lemészárolása aztán végképp nem, mindegy, hogy esetleg az egyiptomi elsőszülöttekről van szó, vagy a babilóniai gyermekekről, vagy természetesen a zsidókról, vagy más népekről.

Teljesen ocsmány dolog ilyenekre vágyni, vagy uszítani - még a zsidó, vagy keresztény papok, vagy a muszlim imámok részéról is.

Ugyanilyen gonosz dolog a vallások részéről az, hogy irtózatos végkifejletet jósolnak azoknak, akik nem azt, vagy akár még ha azt is, de nem pont úgy hiszik, amit hisznek, mint ők, mert az összes hit erre tendál, erőszakot ejtve a hit szabadságán, mert ahhoz még Istennek sincs semmi köze, ha létezik, hogy ki mit hisz, vagy nem hisz.

Az ilyen nézetek feltűnően emberiségellenesek.

#11

Továbbra is érdekes, hogy csak a zsidók, keresztények és muszlimok részéről elfogadhatatlan számodra, hiszen csak őket emeled ki. Azon nem sokat problémázol, hogy a zsoltáros itt bosszúért kiált, mert ellenük ezeket a szörnyű tetteket elkövették. Ráadásul teljesen egyértelmű, hogy nem maga a zsoltáros, vagy a zsidó nép akarja ezt elkövetni.

Nem igaz, a zsoltáros semmit nem mond a saját szándékairól, hanem uszít a rettenetes gyilkosságra, hiszen beígéri a boldogságot (és ezzel valójában Isten támogatását, vagy parancsát jelzi, mert Isten jutalmára utal)

Amennyiben elfogadod azt, hogy az elődök bűneiért az utódokat is lehet büntetni, magad hagyod jóvá a holokausztot, hiszen akkor tényleg létezik 'bűnös nép', akiknek a kiirtása jogossá válik ekkor.

Az meg csak nézőpont kérdése, hogy melyik nép bűnös, mert mindenki mondhatja egy korábban vele, illetve a népével szemben állóra ezt.

Mellesleg egy ma élő zsidó nem kritizálhatja a holokausztot, mert az már történelem.

A ma élő emberek nem élnének, ha minden nem úgy történt volna, ahogy történt, például ha nincs tatárjárás, akkor Magyarország lehet, hogy nagyobb, vagy erősebb lenne és sok magyar élne, de nem mi.

Ha nincs első világháború, akkor minden más lenne és mi nem élnénk.

Ha azt a sok zsidót nem ölték volna meg a gázkamrákban, akkor biztosan sokkal több zsidó élne, de nem azok, akik ma élnek, hiszen teljesen más kapcsolatok, házasságok történtek volna, minden másképpen lenne, így egyetlen ma élő zsidó sem létezne.

Ezt jelenti a történelem elfogadása, mert ahhoz, hogy a mai világ létrejöhessen a benne élő emberekkel, mindennek így kellett történnie, ahogy történt, még ha az sok szempontból negatív is volt.

#14

Na ez viszont már hatalmas ökörség is...

Ugyan miért?

Ha apám nem megy el a bálba, sosem találkozik anyámmal, mert nem egy környéken éltek, de az is malac nekem, hogy egymásba szerettek, na és hogy a körülmények miatt össze is tudtak házasodni, ami úgy alakult. Aztán ha aznap mondjuk nem esik az eső, akkor lehet, hogy nem is szeretkeztek volna és ha anyám a legjobb pillanatban tüsszent egyet, akkor a sok millió spermiumból egy másik okoz fogantatást, így nem én születek meg, hanem egy bátyám, vagy egy nővérem.

Mellesleg én speciel Ratkó gyerek lennék és mivel már korábban megszületett két bátyám, továbbá elég nyomor volt akkoriban, - anyukám már be volt jelentkezve abortuszra, csakhogy azt éppen betiltották, így egy csomó sorstársammal együtt megszülettem és ennek a születési hullámnak vannak további hullámai.

Nekem például öt felnőtt gyermekem született, a két legnagyobbtól már van öt unokám, ám mindez csak a véletlenen múlott.

Ugyanez igaz minden történelmi eseményre, mindennek van hatása a jövőre, ha egy köhintés is teljesen megváltoztathatja azt, akkor egy háború, vagy egy olyan iszonyatos dolog, mint a holokauszt, vagy ókori gyermekgyilkosságok - azok teljesen más jövőt hoznak létre, drasztikusan megváltoztatva az idő folyamát.

Úgy sejtem, zsidó származású vagy és elmondanám, hogy a zsidó nép viharos történelme a legjobb bizonyíték arra, hogy a ma élő emberek számára az a jó, hogy minden úgy történt, ahogyan történt.

Sajnálatos dolog, hogy a spanyolok kiűzték a zsidókat, sokat meg is ölve közben, de ha nem így történt volna, akkor lehet, hogy egy ősanyád egy olyan derék zsidóval lépett volna házasságra, aki áldozatul esett a pogromnak és más lett volna a leszármazási családfája. Aztán ha nem űzték volna ki Lengyelországból sem a zsidókat, akkor sosem találkoztak volna az őseid Magyarországon, most lennének szép kis spanyol, meg lengyel zsidó gyerekek, ha lennének, de nem magyarok és így nem te és az utódaid, - vagyis számodra kifejezetten létszükséglet, hogy minden úgy történt, ahogyan történt.

De mindannyian így vagyunk ezzel, csak esetleg nincsenek olyan markáns mérföldkövek, vagy ritkábbak, amik teljes mértékben megváltoztatták őseink lehetőségeit.

Az első világháború hiánya olyannyira megváltoztatta volna a történelmet, hogy második sem lett volna, illetve lehet, hogy lettek volna más háborúk, más emberekkel és eseményekkel, de nem az, ami volt és akkor nem lett volna holokauszt, meg Ratkó korszak sem, mert az is a háború utáni eseményeknek köszönhető, hiszen a nagy népességfogyás és a gyenge szaporodási ráta orvoslására tiltották be az abortuszt, így kimondhatjuk:

Minden hatással van mindenre, a véletlenek sorozata az, hogy élünk és ebben ugyanolyan nagy szerepük van apróságoknak, mint hatalmas, sokak életét megváltoztató eseményeknek, így a múltat el kell fogadnunk és megértenünk, amennyire csak lehetséges, mert maximum csak tanulhatunk belőle a jövőre nézve.

#6 nincs olyan, hogy szavak szó szerinti értelme. Értelme van, de a szavak jelentését nem maguk a szavak hordozzák.

A zsoltár szerzője a saját gondolatát akarta átadni. Nyilván nem rejtjelezte az üzenetet, de jelentést a közlő és befogadó viszonya alakítja ki. Ezért gondolom azt, hogy a zsoltár nem csecsemőgyilkosságra való buzdításból íródott, hanem keserűség kifejezésére.

A Biblia egy olyan mű, ahol a kontextus, vagyis a dolgok viszonyának figyelembevétele rettenetesen fontos.

@ "A gyilkosság, az ölés, vagy egyáltalán a háború nem elfogadható,"

Ezek nagyon szép szavak, csak kissé nehéz megvalósítani egy olyan helyzetben, amikor konkrétan ki akarnak irtani, vagy csak részben kiirtani, mert rabszolgára is szükség van. Ilyenkor sokakban megfordulhat az a gondolat, hogy ilyenekkel szemben mégis csak jó volna inkább háborúzni.

@ "de a csecsemők lemészárolása aztán végképp nem,"

Igen, mert úgy vagyunk évszázadok óta tanítva, hogy a gyerek megölése rettenetesen nagy bűn. De ha ezt nem fogadjuk el axiómaként, akkor tulajdonképpen nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miben más megölni egy csecsemőt, mint egy kecskét. Mind a kettő ugyanúgy visít, s az ütés után ugyanúgy elhallgat.

Ugye a nagy liberálisok éppen azzal érvelnek az abortusz mellett, hogy az a magzat valójában nem ember hanem csak egy ebihal vagy valami olyasmi. E logika mentén persze csecsemők torkát is nyugodtan el lehetne vagdosni, miben más egy csecsemő, mint egy kecske?

@ "Teljesen ocsmány dolog ilyenekre vágyni, vagy uszítani

A zsoltár szerzője bosszúra vágyik ez világos, ezen nincs mit szépíteni. Az, hogy ne állj bosszút, ez Jézus által bevezetett gondolat, ilyen korábban egyszerűen nem létezett, ezt elképzelni se tudták az emberek. Mondjuk kíváncsi lennénk, hogy akik annyira bírálják az ószövetségi zsidók bosszúszomját, azok egy hasonló helyzetben mennyire gyakorolnák az ellenség szeretet jézusi parancsát.

Az ószövetségi időkben már a szemet-szemért parancs is hatalmas előrelépés volt, hiszen az emberek hajlamosak jóval nagyobb megtorlással fizetni, mint az ellenük elkövetett sérelem.

@ "Amennyiben elfogadod azt, hogy az elődök bűneiért az utódokat is lehet büntetni, magad hagyod jóvá a holokausztot,"

Az ősök bűneiért az utódokat büntetni igazságtalan dolog. Ez azonban csak abban az esetben igaz, ha az utódok elhatárolódnak az őseik bűneitől, amennyiben azonosulnak velük, s ugyanúgy megtennék, ha módjuk volna rá, akkor természetesen a büntetés is jogosan sújtja őket.

A mai liberális világunk meglehetősen individualista, mindenkinek meg van a maga saját véleménye, s ketten is képesek háromfelé húzni. Nagyon nehéz elképzelni, de régen ez abszolút nem így volt, a vérségi kötelék elképesztő erővel bírt, s az azonos vérből valók nagyon is azonos módon gondolkodtak és cselekedtek. Ha például egy ilyen vérségi közösségben nagy hagyománya van példának okáért a lopásnak, a fiak szinte automatikusan lopni fognak, s valami nagyon nagy dolognak kell történnie, hogy ebből valaki kitörjön.

A babilóniaiak sziklához vagdosták az ellenség csecsemőit, ez volt a szokásuk, s ezzel nagyjából minden babiloni egyetértett, s a fiaik is ebben a szellemben nevelkedtek. Vagyis a babilóniaiak ilyen kisdedeket szétloccsantó népség volt.

Amikor a zsidó zsoltáros arról ábrándozik bárcsak a babiloni gyerekek fejét is szétloccsantaná valaki, a babiloni népet, mint egységet kezeli, akik kivétel nélkül bűnösek a gyerekek szétloccsantásában. Nyilván tudja, hogy a babiloni csecsemők még nem vétkesek, még senkinek nem ártottak, de a vérség kötelékét annyira erősnek véli, hogy eszébe se jut, hogy ezek a gyerekek mássá is válhatnának. Az akkori embereknek éppen elég kihívást jelentett a saját gyerekeikről gondoskodni, eszükbe nem jutott volna, hogy az ellenség gyerekeivel is megtegyék. Persze az elhízás problémájával küzdő mai társadalmunkban ez nem lenne különösebb nehézség.

A zsoltár szerzője bosszúra vágyik, s gyűlöli a babilóniaiakat ez van, érthető. Továbbá nem ismeri a gyerek mindenek felett tisztelendő axiómát sem. Az ő tudatában a gyerek egy olyan valami, amiből sok születik és sok hal meg, de ha egy mód van rá, akkor ne a sajátja.

Az újszövetség fényében a népirtásos történeteket szellemi módon kell az életünkre alkalmazni. Mi már tudjuk, hogy az igazi ellenség nem a babiloni nép, hanem a babilóniaiakban működő szellemi hatalom. Nekünk nem a babilóniaiak ellen kell harcolni, hanem szellemi hatalmasságok ellen, méghozzá úgy, hogy írmagja ne maradjon életünkben. A bűnt kell teljes szívünkből gyűlölni, nem a bűnös embereket.