Isten nem létezik. Ki látta? Miért létezne?

Kell-e szeretnünk egy mindenható rejtőzködő Istent?

Nem azért rejtőzködik, hogy ne tudjuk, hogy létezik?

Élj úgy, hogy ne köpd magad szembe a tükörben.

Én pl. láttam. Honnan tudod, hogy nem?

Sok ember élt, aki Szűz Máriát látta vagy Jézust. Attól, hogy te nem látod még lehet, nem?

Egyházi középiskolába jártam, ekkoriban gyülekezteket is látogattam, imádkoztam, olykor a Bibliát is olvastam. Akkoriban a csapásokról (jelenkoriak, úgy, mint éhezés, háborúk, a közvetlen közelünkben súlyos betegségek, erőn felüli nehézségű életsorsok) úgy gondolkoztam, hogy igen, hagyja Isten, Isten nem kávéautomata, hogy mindentől megmentsen meg amúgy se gondolkozzak ezen túl sokat, mert csak árt a hitemnek. El kell fogadni, hogy a földi élet ilyen.

Aztán pár éve a saját életem vált (számomra) földi pokollá.

Családtag betegsége, halála - és senki se állt mellettem, viszont utána traktáltak azzal, hogy szerintük mi lenne nekem a jó, ahelyett, hogy bármikor is meghallgattak volna. Utána pedig (és azóta) folyamatosan fogyó pénz, hajszolt élet, 0 szabadidő, kudarcok, sikertelenség, rengeteg megoldandó feladat.

Mára rendszeres dühkitöréseim vannak és szétverek dolgokat. A lakásban sok dolog vagy azért ment tönkre, mert régi, vagy mert szétvertem.

Pedig eleinte imádkoztam is. Sokat. Nagyon sokat.

Számomra teljesen logikátlan, hogy ha lenne Isten, akivel éveken keresztül (2005-2016) próbáltam fenntartani a kapcsolatot, elvileg szerető, féltő, megbocsátó, mégis erőn felüli nehézségeket hagy rajtam, amiktől:

- teljesen elfordulok tőle,

- idegileg tönkremegyek és ugyan az idegbajra biztosan volt hajlamom, de ha ez az élethelyzet nincs, akkor lehet, hogy sohase jön ki, vagy nem ilyen durván.

Elfogadhatatlan számomra ez.

És akkor az a 4 gyerekes család, amelyik elveszíti az apukát?

Nagymamám, Nagypapám és még hány millió ember, akik hónapokon át elviselhetetlenül rosszul vannak a rák miatt, mielőtt VÉGRE elhunyhatnának?

Akik a háborúk következményei miatt szenvednek, akik éheznek?

Így már, hogy a saját erőmhöz képest (!) átélem a földi poklot, nem tudok szemet hunyni az emberi szenvedés felett.

Ez Isten része.

A keresztyén egyházról magáról pedig már régebben kialakult a lesúlytó véleményem. 90%-ban rossz tapasztalatok, a tanításoktól pedig rosszul vagyok.