Ha a buddhizmus tanai szerint nincs lélek,meg semmi a halál után akkor mi értelme betartani buddha tanításait?

#10

Végül is igazad van. Nagyon nehéz elszakadni a megszokott fogalmainktól, főleg úgy, hogy az ember hajlamos a különböző vallások, világképek között a párhuzamokat keresni.

#8

Valami hasonlot szerettem volna valaszolni, mint a #10-es. Alatamasztasul Nagardzsuna: Erveles hatvan versben c. muvet ideznem ( [link]

" Ha a dolgok "létezők" lennének, ahogy a bolondok képzelik, akkor a megszabadulás a nem-lét lenne?

(A Samsara nem valós: ha a Samsara valódi/eredendően létező lenne, akkor a Megszabadulás a tökéletes nem-létezés lenne.)

A megszabadulás eme kettősség meghaladásában rejlik. "

Igen, ezt én is így gondolom.

De így igazából a megszabadulás egy eseményhorizont, amin nem látunk túl.

Buddha tanításának a célja, maga a nemes 8 rétű ösvény, ami egy eszköz a megszabadulás, tudatosodás felé.

Jézus is erről a halhatatlan valamiről beszél. Bár ő a hit által hirdeti az elérését, addig Gautama komolyabb, érettebb eszközt is ad.

Minden nagy, igazi tanítót, Mestert érdemes tiszteletben tartani.

Jézus Krisztus és Gautama Buddha tanításai nem jobbak vagy rosszabbak egymáshoz viszonyítva.

Aki mást gondol, ő még nem érti egyikük tanítását sem.

Gautama nem állított ilyet, hogy nincs semmi a halál után! Azt sem, hogy nincs lélek!

Buddha tanítása a szenvedés megszüntetése, az élet körfogásából való teljes "kilépés", a függő keletkezés 12 oksági láncszemének a lebontása, amelynek a végén, megjelenik a Nirvána, ami nem egy hely, nem egy állapot. Nem lehet megnevezni.

Valójában, amit sokan "ÉN"-nek neveznek, az maga az 5 érzékszerv és az "ÉN" gondolat. Ha mélyebbre megyünk, akkor dzsánák is ide vehetők.

Ez az "ÉN", amit enyémnek hiszünk, legyen szó testről, gondolatról, feltételek összessége. Ha nincsenek jelen a feltételek, akkor "ÉN" sincs. Ha a feltételek jelen vannak, akkor van "ÉN", jelen van, hiszen tapasztaljuk bizonyos szellemi "szinten".

Mikor megszűnnek a feltételek, akkor ez az "ÉN" szertefoszlik, de ettől nem a semmi, nem a halál! Sokan félreértik. A test halála, a lélek, "ÉN" hiánya nem az üresség, nem az élet vége, nem a semmi, hiszen tudományosan is létezik olyan, hogy metamorfózis.

Gautama-tól egyszer megkérdezték, hogy van-e "ÉN", lélek, átman vagy nincs "ÉN", lélek, átman?

Nem válaszolt erre a kérdésre, mert félreértésre adott volna okot.

Rossz a kérdés.

Amit "ÉN"-nek, enyémnek nevezünk, legyen az test, gondolat, érzékelés, lélek, ezek mind folyamatos metamorfózisban, átalakulásban vannak. Nincs eleje, nincs vége. Ezért nem nevezhetők "ÉN"-nek, fix valaminek, sem léleknek, sem érzékelésnek, sem testnek, sem gondolatnak, vagyis nem állandó valamik. Folyamatosan újraszületnek, alakulnak.

Az "ÉN"-nel, testtel, lélekkel kapcsolatos kérdések nem pontos kérdések, mert minden folyamatosan változik, átalakul, mulandó. Valójában nem hal meg semmi. De valahogy el kellett nevezni a test múlását, a fizikai "élet" végét.

Gautama tanításának a lényege szenvedés megszüntetése, a Nirvána "elérése" nem az üresség, nem a semmiség, ezért nem is beszélhetünk valójában halálról.

Még egy fontos dolog lemaradt!

Nem beszélhetünk sem halálról, sem életről. Ezek mind az újraszületéshez, létforgataghoz tartoznak.

Tehát csak halál, elmúlás van, ez téves nézet.

Tehát csak élet van, ez is téves nézet.

Tehát van egy én, van egy lélek, van egy ELME, ISTEN, TEREMTŐ, ez is téves nézet.

A Nirvána, Nibbána ezeken túl van.

A végső ellobbanás a test halálával ér véget.

"– Szerzetesek, még egyszer figyelmeztetlek: a létező dolgok elmúlók; ernyedetlenül törekedjetek!

Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.

Ekkor a Magasztos az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a tér végtelenségének állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.

Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a tiszteletreméltó Anuruddhához:

– Anuruddha úr, elkövetkezett a Magasztos végső kialvása.

– Nem, Ánanda testvér, még nem következett el a Magasztos végső kialvása, csak az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett. Ekkor a Magasztos az érzékelés és észlelés megszüntetésébe olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tér végtelensége állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve közvetlenül elkövetkezett a Magasztos végső kialvása [nirvánája]."