A valláskritikát gyakorló ateista életét részben ugyanúgy lefoglalja a biblia mint a hívő keresztényekét?

A valláskritika nem így működik. Az ateista se így működik. A valláskritikus nem feltétlenül ateista, sőt lehet teológus is (volt és van is jó néhány).

A vallás meg különösen nem így működik.

De e dolgok rendbe tételéhez itt nincs tér és idő.

Tetszik a kérdés. Jo kis felvetés.

Válasz:

Dehogyis, akkor fennállna a veszély, hogy valamit meg is értene, vagy egyetértene valamivel. :D

A jó ateista csak a keresztenyseggel kapcsolatban vagdalkozik.

A többi vallassal iranyzattal (poganysaggal) sokkal toleransabb altalaban. Nem veletlenul. Lol.

Olvasgattam valamikor a Bibliát és nagyjából emlékszem rá.

Jézusra úgy gondolok egyrészt amint szobron, képen láttam, vagyis szakállas zsidóként, vagy keresztre szegezve, másrészt mint mondjuk a Harry Potterre, vagy a Ludas Matyira, mint fiktív alakra, aki viszonylag jól jellemzett.

Nem utálom, miért tenném, hiszen pozitív figura egy történetben, illetve az a véleményem, hogy szinte biztosan egy túl idealizált ember lehetett, akiről, vagy akikről mintázták az alakját és bár valóságos létére semmi bizonyíték nincs, feltehetően létezhetett valamilyen vallásalapító próféta, de a történetek, a csodák, amik alakját körülveszik számomra hihetetlenek és mesének tűnnek.

Azonban szerény véleményem szerint a kereszténységet maguk az evangéliumok szerzői kreálták, Máté, Pál, stb... akik lehetséges, hogy nem is egyetlen embert takarnak, hanem szerzői munkaközösségeket, rabbikat és kiemelkedő tanítványokat, akik megírták a történeteket.

Ettől függetlenül az ókor viszonylatában kiemelkedő munkának tartom a Bibliát és a benne foglalt eszmeiséget, morált, kultúrát, az egész emberiség közkincsének tartom, csak már régen túlhaladottnak vélem nem csak a XXI. század etikájához, hanem talán már a késői középkorhoz is.

"A valláskritikát gyakorló ateista életét részben ugyanúgy lefoglalja a biblia mint a hívő keresztényekét?"

Hát akkor a hívő keresztények szégyelljék el magukat, hogy csak annyit foglalkoznak vele.

"Mikor az ateista megfogalmaz egy a bizonyos bibliai részletet kritika formájában, akkor lényegében ugyanúgy átjárja gondolatait a biblia, csak hát máshogy reagál rá mint egy hívő."

Amikor pedig rohansz a WC-re akkor pedig a sz*rnak a gondolata is átjárja az agyadat. Na és akkor mi van?

"Na de hát akkor lényegében a valláskritikát gyakorló ateista életében is jelen van a biblia, Jézus, sőt, már-már vallásos is, csak a különbség pusztán annyi, hogy ők a másik oldalról szemlélik azt. "

Egyrészről nem csak Bibliát és kereszténységet lehet kritizálni. Másrészről nézzél utána mit is takar az, hogy ha valaki vallásos.

"Vagy már eleve azért kritizálja a keresztény vallást, mert igenis gondolni akar az Istenre/Jézusra, csak valamiért nem tud hinni benne."

A legtöbb kereszténységet kritizáló ateista ha nem mind egy szót nem szólna ellene, ha nem tolnák az arcába vagy nem gyakorolna valamilyen negatív hatást az életükre.

Tehát, nem azért gondol rá mert hinni akar benne.

A politikai kategóriában sem azért szapulják Tudjuk kit, mert szeretni akarják.

Amikor próbálod kitalálni, hogy egy másik ember miért teheti azt amit akkor próbálj elvonatkoztatni magadtól. Ő nagy valószínűséggel nem olyan gondolkodású,... mint te. Próbáld beleélni magadat az adott személy helyébe, mikor mit tenne Ő (NEM TE) és hasonlók. Neked ez egyenlőre nagyon nem megy. De gyakorold, nem fog megártani ha kicsit jobban fog menni. Jobban megérted majd az embereket. Ez pedig egy nagyon fontos képesség.

Megpróbálom megvilágítani.

Van másfél, két tucat könyvem az ókori mitológiákról, görög, római, egyiptomi istenek, regék, mondák, Heraklész tettei, Történetek az aranygyapjúról, az argonautákról, Lívius történetei, Ámon Ré, Apollón, Zeusz, Jupiter, Mars, meg a többi népek istenei, a bonyolult családfáik, egy időben szerettem ezeket olvasgatni, egész jól ismertem a kapcsolódási pontokat, na valahogy így olvasom a Bibliát is. Roppant érdekes a háttér, a folklór, a jellegzetes mesevilága az egyes kultúráknak, ma már sokat elfelejtettem a szerteágazó Kapcsolatokat, mert pár évtizede csak módjával érdekel, meg el is olvastam már szinte mindent, ami elérhető volt.

Ezekre minek írnék bírálatot, hiszen nem élő vallások már, viszont a kereszténység a mai napig megjelenik anakronisztikus mivoltában a környezetemben, így mégsem teljesen ugyanolyan, mint a többi vallás, mert ennek vannak élő képviselői, akikkel lehet egy-egy ellentmondást megvitatni, vagy ha felbosszantanak valamilyen ateistagyalázó szenyósággal, akkor esetleg kedvem támad revansot venni, vagy csak olyan kedvem van, de csak a valláskritika rovatba nézek be egy-kéthavonta, mert főleg a tudomány rovatokban megjelenő vallásos provokálást szoktam a földbe dorongolni, csak aztán átteszik ide, vagy a vallás rovatba, így oda többnyire akaratom ellenére kerülök.

Ennyi, számomra nincs különösebb jelentősége a kritikának, semmilyen vallással szemben, amelyek véleményem szerint egy kaptafára mennek, semmi különbséget nem látok közöttük.

Most meg azért nem írok kritikát, mert túl vagyok ezen a korszakon. Már egy ideje nem jártam ebben a rovatban sem, csak benéztem ide.

(#9-es voltam)