Honnan ered az a valláskritikai feltevés, miszerint Istent csak azért találták ki, mert ezzel akarták magyarázni, amit nem értenek?

Illetve ezzel párhuzamos érv miszerint, a vallás a gondolkodás elfojtására késztet. Ha mondjuk megfogalmazódik az emberben egy kérdés, akkor rávágja hogy Isten. Hát igen, ez a falra festett ördög érvelés, akár még jól is hangozhatna. DE! Akkor miért volt/van annyi keresztény tudós? Papok egyházi személyek és a többi....

És akkor íme egy tonna bizonyíték:

José de Acosta (1539–1600) – jezsuita misszionárius és természettudós, aki az új világ egyik első részletes és reális leírását írta.

François d'Aguilon (1567–1617) – belga jezsuita matematikus, építész és fizikus, aki optikával foglalkozott

Lorenzo Albacete (1941–2014) – pap, fizikus, teológus

Kasztíliai Albert (1460 körül – 1522) – domonkos pap és történész

Albert szász király (filozófus) (kb. 1320 – 1390) – német püspök, aki a logikához és a fizikához való hozzájárulásáról ismert; Buridannal együtt segített kidolgozni azt az elméletet, amely a tehetetlenség modern elméletének előfutára volt.

Albertus Magnus (kb. 1206 - 1280) - domonkos szerzetes és regensburgi püspök, akit "a modern tudomány egyik leghíresebb előfutáraként írtak le a magas középkorban". A természettudományok védőszentje; Fizika, logika, metafizika, biológia és pszichológia területén dolgozik.

Giulio Alenio (1582–1649) – jezsuita teológus, csillagász és matematikus; misszionáriusként a Távol-Keletre küldték, és kínai nevet és szokásokat vett fel; 25 könyvet írt, köztük egy kozmográfiát és egy Jézus életét kínaiul.

José María Algué (1856–1930) – pap és meteorológus, a barociklonométer feltalálója.

José Antonio de Alzate y Ramírez (1737–1799) – pap, tudós, történész, térképész és meteorológus, aki több mint harminc értekezést írt különböző tudományos témákban

Bartholomeus Amicus (1562–1649) – jezsuita, aki az arisztotelészi filozófiáról, matematikáról, csillagászatról, valamint a vákuum fogalmáról és Istennel való kapcsolatáról írt

Stefano degli Angeli (1623–1697) – Jesuate (nem tévesztendő össze a jezsuitával), filozófus és matematikus, az infinitezimális kalkulus előfutárairól ismert

Pierre Ango (1640–1694) – jezsuita tudós, aki optikáról szóló könyvet adott ki

Francesco Castracane degli Antelminelli (1817–1899) – pap és botanikus, aki az elsők között vezette be a mikrofotográfiát a biológia tanulmányozásába.

Giovanni Antonelli (1818–1872) – pap és csillagász, a firenzei Ximenian Obszervatórium igazgatója volt

Nicolò Arrighetti (1709–1767) – jezsuita, aki értekezéseket írt a fényről, a hőről és az elektromosságról

Mariano Artigas (1938–2006) – spanyol fizikus, filozófus és teológus

Giuseppe Asclepi (1706–1776) – jezsuita csillagász és orvos, a Collegio Romano obszervatórium igazgatója volt; róla nevezték el az Asclepi holdkrátert

Nicanor Austriaco – dominikai mikrobiológus, a biológia docense és a Providence College teológiaprofesszora, valamint az Austriaco Laboratórium vezető kutatója.

Roger Bacon (kb. 1214 – 1294) – ferences szerzetes, aki jelentős mértékben hozzájárult a matematikához és az optikához, és akit a modern tudományos módszer előfutáraként írtak le.

Bernardino Baldi (1533–1617) – apát, matematikus és író

Eugenio Barsanti (1821–1864) – Piarist, a belső égésű motor lehetséges feltalálója.

Daniello Bartoli (1608–1685) – Bartoli és jezsuita csillagásztársa, Niccolò Zucchi valószínűleg ők látták elsőként az egyenlítői öveket a Jupiter bolygón.

Joseph Bayma (1816–1892) – jezsuita, aki sztereokémiával és matematikával foglalkozik

Giovanni Battista Beccaria (1716–1781) – Piarista, fizikus, Joseph-Louis Lagrange, Luigi Galvani és Alessandro Volta tanára, Benjamin Franklin tudósítója

Giacopo Belgrado (1704–1789) – a matematika és fizika jezsuita professzora és udvari matematikus, aki kísérleti munkát végzett az elektromosság területén

Michel Benoist (1715–1774) – misszionárius Kínában és tudós

Mario Bettinus (1582–1657) – jezsuita filozófus, matematikus és csillagász; a Bettinus róla elnevezett holdkráter

Giuseppe Biancani (1566–1624) – jezsuita csillagász, matematikus és szelenográfus, akiről a Holdon található Blancanus kráter a nevét kapta

Jacques de Billy (1602–1679) – jezsuita, aki számelméleti eredményt produkált, amelyeket róla neveztek el; több csillagászati táblázatot publikált; róla nevezték el a Billy krátert a Holdon

Paolo Boccone (1633–1704) – ciszterci botanikus, aki az orvostudomány és a toxikológia területén működött közre

Bernard Bolzano (1781–1848) – pap, matematikus és logikatudós, akinek egyéb érdeklődési körébe tartozott a metafizika, az eszmék, az érzékelés és az igazság

Anselmus de Boodt (1550–1632) – kanonok, az ásványtan egyik alapítója

Theodoric Borgognoni (1205–1298) – domonkos szerzetes, Cervia püspöke és középkori sebész, aki jelentősen hozzájárult az antiszeptikus gyakorlathoz és az érzéstelenítőhöz

Thomas Borgmeier (1892–1975) – német születésű pap és entomológus, aki Brazíliában dolgozott

Christopher Borrus (1583–1632) – jezsuita matematikus és csillagász, aki megfigyeléseket tett az iránytű mágneses változásáról

Roger Joseph Boscovich (1711–1787) – horvát jezsuita polihisztor, aki a modern atomelmélethez és csillagászathoz való hozzájárulásáról, valamint a forgó bolygó egyenlítőjének egy felszíni jellemző három megfigyeléséből történő meghatározására és egy bolygó pályájának a helyzetére vonatkozó három megfigyelésből történő kiszámítására talán az első geometriai eljárás kidolgozásáról ismert.

Joachim Bouvet (1656–1730) – jezsuita sinológus és térképész, aki Kínában végezte munkáját

Michał Boym (kb. 1612 – 1659) – jezsuita, aki az elsők között utazott a kínai szárazföldön, és számos, az ázsiai állat-, növény- és földrajzról szóló mű szerzője

Thomas Bradwardine (kb. 1290 – 1349) – Canterbury érseke és matematikus, aki segített az átlagsebesség-tétel kidolgozásában; az egyik Oxford kalkulátor

Martin Stanislaus Brennan (1845–1927) – pap és csillagász, aki több könyvet írt a tudományról.

Henri Breuil (1877–1961) – pap, régész, antropológus, néprajzkutató és geológus

Jan Brożek (1585–1652) – lengyel kanonok, polihisztor, matematikus, csillagász és orvos; a 17. század legjelentősebb lengyel matematikusa

Pádraig de Brún (1889–1960) – ír pap, matematikus, költő és klasszika-filológus; a Maynooth-i St. Patrick's College matematikaprofesszora, a University College Galway elnöke és a Dublin Institute for Advanced Studies tanácsának elnöke volt.

Louis-Ovide Brunet (1826–1876) – pap, a kanadai botanika egyik alapító atyja

Ismaël Bullialdus (1605–1694) – pap, csillagász és a Royal Society tagja; a Bullialdus-krátert az ő tiszteletére nevezték el

Jean Buridan (1300 körül – 1358 után) – pap, aki a lendület és az inerciális mozgás korai elképzeléseit fogalmazta meg, és elvetette a kopernikuszi forradalom magvait Európában

Roberto Busa (1913–2011) – jezsuita, Aquinói Szent Tamás (Index Thomisticus) teljes műveinek lemmatizálását írta, amelyet később az IBM digitalizált.

Niccolò Cabeo (1586–1650) – jezsuita matematikus; a Cabeus krátert az ő tiszteletére nevezték el

Nicholas Callan (1799–1846) – pap és ír tudós, aki leginkább az indukciós tekercsen végzett munkájáról ismert

Luca de Samuele Cagnazzi (1764–1852) – főherceg, matematikus, politikai közgazdász, a tonográf feltalálója

John Cantius (1390–1473) – pap és buridánista matematikai fizikus, aki továbbfejlesztette a lendület elméletét

Jean Baptiste Carnoy (1836–1899) – pap, a citológia tudományának megalapítója.

Giovanni di Casali (meghalt 1375 körül) – ferences szerzetes, aki grafikus elemzést adott a gyorsított testek mozgásáról

Paolo Casati (1617–1707) – jezsuita matematikus, aki csillagászatról, meteorológiáról és vákuumról írt; a Holdon lévő Casatus krátert róla nevezték el; kiadta a Terra machinis mota-t (1658), Galilei, Paul Guldin és apja, Marin Mersenne párbeszédét a kozmológiáról, földrajzról, csillagászatról és geodéziáról, pozitív képet adva Galileiről 25 évvel elítélése után.

Laurent Cassegrain (1629–1693) – pap, aki a Cassegrain távcső valószínű névadója volt; róla nevezték el a Holdon lévő Cassegrain krátert

Louis Bertrand Castel (1688–1757) – francia jezsuita fizikus, aki a gravitációval és az optikával foglalkozott descartes-i kontextusban

Benedetto Castelli (1578–1643) – bencés matematikus; Galileo Galilei régi barátja és támogatója, aki a tanára volt; fontos munkát írt a mozgásban lévő folyadékokról

Bonaventura Cavalieri (1598–1647) – Jesuate (nem tévesztendő össze a jezsuitával) az optika és a mozgás problémáival kapcsolatos munkájáról, az infinitezimális kalkulus előfutárairól és a logaritmusok olaszországi bevezetéséről ismert; a geometria elve részben előrevetítette az integrálszámítást; a Cavalerius holdkrátert az ő tiszteletére nevezték el

Antonio José Cavanilles (1745–1804) – pap és a 18. század vezető spanyol taxonómiai botanikusa

Francesco Cetti (1726–1778) – jezsuita zoológus és matematikus

Tommaso Ceva (1648–1737) – jezsuita matematikus, költő, egyetemi tanár, aki geometriáról, gravitációról és aritmetikáról írt értekezéseket

Christopher Clavius (1538–1612) – német matematikus és csillagász, leginkább a Gergely-naptárral kapcsolatban jegyezték fel, számtani könyveit sok matematikus használta, köztük Leibniz és Descartes.

Gaston-Laurent Coeurdoux (1691–1779) – jezsuita néprajzkutató és filológus, aki az indológia első értekezését komponálta.

Guy Consolmagno (1952–) – jezsuita csillagász és bolygókutató, a Vatikáni Obszervatórium igazgatója

Nicolaus Copernicus (1473–1543) – reneszánsz csillagász és kánon, aki heliocentrikus kozmológiájáról híres, amely elindította a kopernikuszi forradalmat

Vincenzo Coronelli (1650–1718) – ferences kozmográfus, térképész, enciklopédista és világrajzoló

Bonaventura Corti (1729–1813) – olasz biológus és fizikus, aki mikroszkopikus megfigyeléseket végzett a tremeleken, rotifereken és hínárokon

George Coyne (1933–2020) – jezsuita csillagász, a Vatikáni Obszervatórium korábbi igazgatója, akinek kutatási területe különböző témák, köztük a Seyfert-galaxisok polarimetriás vizsgálata volt

James Cullen (matematikus) (1867–1933) – jezsuita matematikus, aki a számelméletben a ma Cullen-számokként ismert számokat publikálta

James Curley (csillagász) (1796–1889) – jezsuita, a Georgetown Obszervatórium első igazgatója, és meghatározta Washington D.C. szélességi és hosszúsági fokát.

Albert Curtz (1600–1671) – jezsuita csillagász, aki Tycho Brahe munkáit bővítette és hozzájárult a hold korai megértéséhez; róla nevezték el a Holdon lévő Curtius krátert

Johann Baptist Cysat (1587–1657) – jezsuita matematikus és csillagász, akiről a Cysatus holdkráter nevet kapta; kiadta az első Japánról szóló nyomtatott európai könyvet; az egyik első, aki az újonnan kifejlesztett távcsövet használta; fontos kutatásokat végzett az üstökösökről és az Orion-ködről

Jean-Baptiste Chappe d'Auteroche (1722–1769) – pap és csillagász, aki leginkább a Vénusz tranzitjainak megfigyeléseiről ismert.

Ignazio Danti (1536–1586) – domonkos matematikus, csillagász, kozmográfus és térképész

Armand David (1826–1900) - lazarista pap, zoológus és botanikus, aki fontos munkát végzett ezeken a területeken Kínában

Francesco Denza (1834–1894) – barnabiti meteorológus, csillagász, a Vatikáni Obszervatórium igazgatója

Václav Prokop Diviš (1698–1765) – cseh pap, aki elektromos jelenségeket tanulmányozott, és többek között megépítette a történelem első villamosított hangszerét

Johann Dzierzon (1811–1906) – pap és úttörő apiarista, aki felfedezte a méhek közötti partenogenezis jelenségét, és megtervezte az első sikeres mozgatható vázas méhkasot; a "modern méhészet atyjaként" írták le.

Francesco Faà di Bruno (kb. 1825–1888) – pap és matematikus, akit II. János Pál pápa boldoggá avatott

Honoré Fabri (1607–1688) – jezsuita matematikus és fizikus

Jean-Charles de la Faille (1597–1652) – jezsuita matematikus, aki először határozta meg egy kör szektorának súlypontját

Gabriele Falloppio (1523–1562) – kanonok és a tizenhatodik század egyik legfontosabb anatómusa és orvosa; a petevezetékeket, amelyek a méhtől a petefészkekig terjednek, róla nevezték el

Fényi Gyula (1845–1927) jezsuita csillagász, a Haynaldi Obszervatórium igazgatója; megjegyezte a nap megfigyeléseit; róla nevezték el a Fényi krátert a Holdon

Louis Feuillée (1660–1732) – Felfedező, csillagász, földrajztudós és botanikus

Kevin T. FitzGerald (1955–) – amerikai molekuláris biológus, a Georgetown Egyetem katolikus egészségügyi etikájának dr. David Lauler tanszékvezetője

Placidus Fixlmillner (1721–1791) – bencés pap és az egyik első csillagász, aki kiszámította az Uránusz pályáját

Paolo Frisi (1728–1784) – pap, matematikus és csillagász, aki jelentős munkát végzett a hidraulikában

José Gabriel Funes (1963–) – jezsuita csillagász, a Vatikáni Obszervatórium egykori igazgatója

Lorenzo Fazzini (1787–1837) – pap és fizikus, aki Vieste-ben született és Nápolyban dolgozott.

Joseph Galien (1699 – 1762 körül) – domonkos professzor, aki repülésről, jégesőről és léghajókról írt

Jean Gallois (1632–1707) – francia tudós, apát, az Académie des Sciences tagja

Leonardo Garzoni (1543–1592) – jezsuita természetfilozófus; A mágneses jelenségek modern kezelésének első ismert példájának szerzője

Pierre Gassendi (1592–1655) – francia pap, csillagász és matematikus, aki közzétette az első adatokat a Merkúr tranzitjáról; legismertebb intellektuális projekt az epikureus atomizmus és a kereszténység összeegyeztetésére tett kísérletet

Antoine Gaubil (1689–1759) - francia csillagász, aki 1741 és 1759 között a kínai udvarban a Tolmácsok Kollégiumának főigazgatója volt, és központosította a jezsuita obszervatóriumok által világszerte szolgáltatott információkat

Agostino Gemelli (1878–1959) – ferences orvos és pszichológus; megalapította a Szent Szív Katolikus Egyetemet Milánóban

Niccolò Gianpriamo (1686–1759) – olasz jezsuita, misszionárius és csillagász

Giuseppe Maria Giovene (1753–1837) – olasz főpap, természettudós, meteorológus, agronómus és entomológus

Johannes von Gmunden (kb. 1380 – 1442) – kánon, matematikus és csillagász, aki csillagászati táblázatokat állított össze; A tiszteletére elnevezett 15955 Johannesgmunden kisbolygó

Carlos de Sigüenza y Góngora (1645–1700) – pap, polihisztor, matematikus, csillagász és térképész; megrajzolta egész Új-Spanyolország első térképét

Gilles-François de Gottignies (1630–1689) – belga jezsuita matematikus és csillagász.

Andrew Gordon (1712–1751) – bencés szerzetes, pap, fizikus és feltaláló, aki az első villanymotort készítette

Giovanni Antonio Grassi (1775–1849) – jezsuita csillagász, aki kiszámította Washington D.C. hosszúságát.

Orazio Grassi (1583–1654) – jezsuita matematikus, csillagász és építész; vitát folytatott a Galileóval az üstökösök témájában

Christoph Grienberger (1561–1636) – jezsuita csillagász, akiről a Holdon található Gruemberger krátert elnevezték; igazolta, hogy Galilei felfedezte a Jupiter holdjait.