Még anno Charles Darwin valóban a kereszténység alapfeltevéseiből lopkodta össze az evolúció elméletét?

Egyfelől a teológia egész más értelemben használja ezeket a fogalmakat, mint a biológia. Ezzel a 19. században még inkább tisztában voltak.

Másrészt, nem kellett neki "lopnia" sehonnan. Darwin európai, keresztény környezetben élt. Ha mondjuk ihletett adott neki bizonyos keresztény, teológiai fogalom, az miért lenne lopás? Teljesen természetes dolog.

Nem. Darwinnak volt egy világkörüli útja egy hajón, és az volt rá hatással a természetet illetően. Emellett olvasott egy könyvet ezen az úton, amely a Földet több millió évesnek mondta, ami abban az időben forradalmi felfedezés volt (ma már ez is túlhaladott). Emellett Darwin rengeteg megfigyelést végzett, sokat levelezett másokkal, mire összeállt a fejében az evolúciós elmélet.

Amúgy amit a fejlődésről írsz, az logikátlan. Semmi köze nincs a jó emberré válásnak ahhoz, hogy az élőlények egymásból fejlődtek ki.

A kiválasztódás sem a kereszténységből inspirálódott. Darwin A fajok eredete című könyvét a háziasítással, vagyis a mesterséges kiválasztódással kezdi. Aztán talán a 2. fejezetben mutat rá arra, hogy ami a háziasításnál végbemegy, az megtörténik a természetben is, ezt nevezte el természetes kiválasztásnak. Tehát a háziasítás lehetett az inspiráció.

Ennyi erővel a keresztények is lopták ezeket a koncepciókat merthogy nem ők találták ki elsőnek… Darwin nem volt megrögzött ateista (olyannyira nem ,hogy Istent –legalább egy idézet erejéig– belefoglalta a könyvébe) és nem is élt ateista közegben, nehéz is lehetett volna akkoriban, Európában. Viszont maga az evolúció alapjai tulajdonképpen adják magukat és az emberek már Darwin előtt többezer évvel alkalmazták. Csak valahogy egészen addig senki sem fogalmazta meg a “teljes képet”. Voltak előzmények, hasonló gondolkodók stb, de valahogy nem jött össze. Minden esetre Darwin sem csak ült az illemhelyen a Biblián morfondírozva s egyszer csak jött a heuréka hanem járta a világot, megfigyelt, lejegyzetelt dolgokat stb. Majd ezeket papírra vetette s abból lett “A fajok eredete”.

Amúgy adjunk egy kis figyelmet Alfred Wallace-nak is. Ő Darwin-tól függetlenül jött rá az evolúcióra, csak valamiért róla alig esik szó.

#3

Én akartam írni Wallace-ról érdekességként a komment végén, csak végül nem tettem.

Na, de akkor leírom, hogy Darwin eredetileg csak a halála után akarta megjelentetni a könyvét, nyilván azért, mert félt a közvéleménytől. Amikor aztán amikor megtudta, hogy tőle függetlenül Wallace is felismerte az evolúciót (még a szóhasználat is azonos volt(!) természetes szelekció) akkor gondolta meg magát.

Kampis György is lefordította A fajok eredetét, és ha jól emlékszem, azt írja az előszóban, hogy helyesebb lenne Darwin-Wallace elméletről beszélni. Én ezzel egyetértek.

#2 voltam.

#4

S tegyük hozza ,hogy még így is majd’ 20 évig porosodott a műve a fiókjában :D Végül is jól időzített, nem kellett sokat gondolkodnia a kiadás dátumán.

Kíváncsi vagyok ma hogyan vélekednénk róla ha nincs Wallace és tényleg csak a halála után kerül napvilágra az elmélet. Végső soron ez is mutatja ,hogy nem a kereszténység alapjaiból merített mert hát akkor mi félnivalója lett volna, ugye.

Teljesen tévesek az evolúcióról szerzett ismereteid a hasonlatok alapján

Az egyes pontban nálad az egyén fejlődése van kiemelve, amíg az evolúcióban ez nem játszik (komoly) szerepet. Régebben úgy tudták, hogy semennyit sem, mivel a szerzett információ nem örökíthető. Így az egyén bármennyit változik az élete során, az evolúcióra nincs hatással. Ezért nem voltak Micsurin meg Liszenko örökítési kísérletei sikeresek.

A mutáció ugyanis nincs meg abban az emberben, vagy élőlényben akitől származik, csak az utódjában, mert a génmásolási hiba az örökítés során keletkezik véletlenül és az is szerencse kérdése, hogy az adott környezetben az pozitívnak, vagy negatívnak minősül, ez teljesen környezetfüggő, így a második hasonlatod sem találó, mert egyrészt egy evolúciós változást nem lehet jónak, vagy rossznak nevezni, mert az teljesen az adott környezet függvénye.

Például létezik fekete, meg zöld szöcskefajta. Így önmagában ebben nincs sem jó, sem rossz, ám egy felperzselt kormos területen elszaporodtak a fekete szöcskék, pedig ott korábban zömmel zöldek éltek, feketék csak mutatóba, ám a rejtőszín a fekete lett, így ott amíg a korom nyomai el nem tűntek, a fekete szín lett az előnyösebb, majd ahogy megint kizöldült idővel a terület, úgy fordult meg megint a helyzet lassan, azon egyszerű ok következtében, hogy a más színű környezetben a madarak jobban kiszúrták őket.

Visszatérve az elejére, manapság úgy vélik, hogy speciális esetben a szerzett információ is átöröklődhet, már nem is tudom, hogy valami szivárgással, vagy sodródással - nem tudom a pontos szót, mert gépész vagyok, nem biológus -, de ez csak nagyon ritka, kivételes esetben lehetséges, így gyakorlatilag nem jellemző továbbra sem az evolúció működésére, vagyis a ki lehet mondani, hogy a szerzett információ nem örökíthető.

Így bármennyit változol az életed során, a változás nem kerül az utódaidba.

'Az emberek válhatnak jobbá, szóval innen a gondolat hogy az állatok egymásból fejlődnek ki.' Ez akkora logikai ugrás hogy a bokám kimenne ha megpróbálnám.

De a kérdésedet könnyedén meg lehet fordítani, vajon a kereszténység nem-e a természetből lopta-e ezeket a koncepciókat.

Az ember válhat jobbá, hiszen láttuk hogy az állatok és a növények is(már az ókorra több növény és állatfajt 'nemesítettünk' ki hogy kedvező tulajdonságaik legyenek).

A természetben csak az él túl aki alkalmas a túlélésre, megfelel a feltételeknek. Ezt is ellopták a keresztények, 'A mennybe csak az jut aki megfelel a feltételeknek.'

Kiválasztódás, fejlődés, ezek annyira általános jelenségek, hogy azt mondani, bizonyára azért fordulnak elő két gondolatban is, mert egyik a másikat másolta, ökörség.

@Kérdező: "A kereszténységben ugye az a koncepció, hogy míg élsz van időd megváltozni a jó irányba."

Ez már az első írásos emlékekben megfogalmazásra kerül, és szinte minden vallásban. A Samas mezopotámiai Napistenhez szóló imák szinte egy az egyben a keresztény tanokat fogalmazzák meg a jóságos viselkedésről (szegények támogatásáról...stb) és az elfogadás szükségességéről több ezer évvel a kereszténység megjelenése előtt.

@Kérdező: "Persze Darwin óta ma már sokat fejlődött az evolúció elmélet, de az alapokat akkor is a kereszténységből lopták össze."

Fordítva. A keresztény vallás lopkodott össze az előző vallásokból mindent (még az egyisten hitet is egy egyiptomi vallási-vadhajtásból importálták, és később a zsidó vallásból), persze újat is teremtve, de ezt minden újonnan megjelenő vallás produkálta, mégpedig az előző vallási eszmék elemit megörökölve.

Minden vallás tulajdonképpen az elővilágban tapasztalható biológiai evolúció módjára alakult ki. És evolúció sokkal előbb volt, mint bármilyen vallás.

@Kérdező: "1. A fejlődés."

A biológiai evolúció nem fejlődést jelent, hanem változást. Van, amikor az élőlények egyszerűsödnek, ahogy azt Darwin is határozottan leszögezi. Pl. ha a környezet változásainak tükrében az egyszerűbb kivitelezés jelenti a hasznosabb érvényesülést, és ez biztosítja a nagyobb szaporaságot. Pl. a barlangi vak halak kialakulásánál (sokukban megtalálható a szem valamikor maradványai) azok voltak a "jobbak", akik gyengénlátóra sikeredtek, mert a vaksi halak a sötétben jobban tájékozódnak, mint a látók. Az ilyen halak jobban elterjedtek a vaksötétben, és a generációkat követően mindig az egyre jobban vaksik érvényesültek, míg a bonyolult szem - még maradványszinten is - majdnem teljesen el nem tűnt.

@Kérdező: "Persze Darwin óta ma már sokat fejlődött az evolúció elmélet, de az alapokat akkor is a kereszténységből lopták össze."

Pont Darwin számol le elsőként azzal, hogy a biológiai evolúció fejlődést jelentene mindenáron, és kiemeli, hogy a magasabbrendűség eszméje az alkalmazkodás tükrében értelmetlenné válik.

Az evolúcióelmélet már Anaximander ógörög filozófus megalapozta (feltehetően i.e. 611-546). Anaximander szerint az aperionból keletkezett föld sár-víz anyagából alakultak ki a növények és állatok is, valamint a halakból alakultak ki az emberek is (tulajdonképpen ezt igaznak tartja a ma tudománya is, csak éppen sok-sok másféle állati formán keresztül, és nem közvetlen úton). A fennmaradt kövületek talán első alaposabb vizsgálatát az ógörögök végezték (Hippokratészról biztosan tudható, hogy tényleg tudatosan gyűjtötte a kövületeket, és következtetéseket vont le belőlük).

Empedoklész feltehetőleg (i.e. 495 – i.e. 435) azonban már ténylegesen előállt a természetes szelekció gondolatával is, vagyis mindenféle szervek jelentek meg először a fejlődés kezdetekor (ezeknek nem volt állati/növényi teste), és véletlenszeráűen mindenféle alakoká szerveződtek ezek (szörnyűek is, vagyis a mai megszokott szervek összekeveredő kimérái is), de a hosszabb időtartamú életre alkalmatlanok kihaltak, és később beállt a ma már változásra képtelen élővilág-rendszer.

Később a római Lucretius Empedoklészhoz hasonlóan a fajok létrejöttét az elemek véletlenszerű kombinációjából származtatta, ugyanakkor ő is leszögezte, hogy új fajok nem jöhetnek már létre, hiszen beállt az optimális egyensúly, a tovább már változtatható "tökély".

Zhuang Zhou (feltehetőleg i.e. 369 – i.e. 286) Kinában is kifejtette, hogy a biológiai fajok változnak, mégpedig valami módon az eltérő környezetek kényszerítik rá a fajokat a változásokra, és az eltérő környezetekben való fokozatos elterjedés az élőlények tulajdonságainak változását meghatározza (mindezt a Taoizmus szellemében fogalmazta meg).

Al-Jahiz (i.u. 776-), az iszlám tudós, a görög és római természetes evolúciós elképzeléseket még tovább fejlesztette, mégpedig alapos megfigyelésekre támaszkodva, ahol már leírta azt, hogy a fajok versenyeznek az erőforrásokért, és észrevette így a szaporodás hatékonyságát befolyásoló versenyhelyzetet teremtő tényezőket is, és számos más iszlám tudós akkoriban megfogalmazta a már-már tudományosnak nevezhető evolúciós elmélet alapjait, sőt, némely muszlimok odáig jutottak, hogy feltételezték, az élet egyetlen teremtett "pontból" kifejlődve és tagozódva vált sokszínűvé. De a keresztények között is, pl. Origenész, Hippói Szent Ágoston stb. úgy vélték, hogy a Genezis történetét allegórikusan kell értelmezni, és az 1Mózes1-ben inkább egy fejlődéstörténetről kapunk értesítőt, és Ágoston (Augustinus) valójában megteremtette a biológiai evolúció elvének teista nézetű alapjait (kicsit később ebbe a sodrásba állt be Aquinói Szent Tamás is).

Nagyot ugorva, valójában rengetegen később is arra jutottak, hogy az élővilág képes magában alakulni, fejlődni, pl. Erasmus Darwin (Charles Darwin nagypapája) felvetette annak lehetőségét, hogy minden mai melegvérű állat kifejlődése egy bizonyos melegvérű fajra vezethető vissza.

Az 1800-as években már messze nem voltak ismeretlenek mindenféle jobb-rosszabb biológiai evolúciós elképzelések (csak ezeket nem rokonították akkoriban az evolúció szóval). Csak az ismertebb neveket kiemelve, Jean-Baptiste Lamarck 1809-ben már hírdette, hogy az életformák fokozatosan fejlődnek (transzmutáció elve), a környezet változásaihoz alkalmazkodva, méghozzá a generációkban ez történik a szerzett tulajdonságok öröklődésén keresztül. Grant később már azt is felvetette, hogy az állatoknak és növényeknek közös kiindulási "pontja" van, és talán ebben a témában ő használja először az "evolved"

szót. Egyre jobban terjedtek akkoriban a mindenféle nézetek arról, hogy a fosszíliák szerint az élővilág kialakulása lassú progresszív folyamat lehetett, és nem elképzelhetetlen, hogy az ember is ennek csak a része volt.

Charles Darwin (Alfred Russel Wallace-szal együtt) tehát az égvilágon nem fedezett fel semmi újat - pontosabban az alapokat tekintve - csak ő nagyon részletesen és rengeteg alátámasztással rámutatott a természetes szelekció tényére, valamint kiemelte, hogy az élőlények változásaiban/öröklésmenetében hatalmas szerepe van a véletlenszerűségnek, amelynek eredmény-halmazából a természetes válogatás megtörténik.

Ha vallás sose lett volna a világban, a fosszilis bizonyítékok, az állatok megfigyelésekor nyomonkövethető változások létezése - eszmék lopkodása nélkül is - olyan nyilvánvaló egy értelmes ember számára, hogy láthatóan már az első nem fejére ejtett embereknek is az szemet szúrt. Hogy neked még ma is miért nem, az rejtély...