Tegyük fel, hogy létezett anno 2000 éve egy ember, akit sokan az Isten fiának hittek. Szerinted milyen lehetett?

"Az egyszer biztos, okos volt, tudta, mit akar hallani a hétköznapi ember,"

Már bocs, de olvastad egyáltalán a beszédeit? Szerinted a hétköznapi ember azt akarta hallani, hogy eredj el és TÖBBÉ NE VÉTKEZZÉL? Meg, hogy boldogok vagytok, ha szidalmaznak benneteket a mennyek országáért? És ha csak rátekintesz egy asszonyra gonosz kívánságból, már vétkeztél?

A hétköznapi ember akkor is olyan volt mint ma. Szívesebben hallotta volna hogy a törvényt nem kell komolyan venni, és hogy a jó cselekedet elég. Jézus nemcsak jó ember volt és tanító, de valójában az, akinek mondta magát. Nem ismert megalkuvást, pedig pontosan tudta, mi vár rá.

Még csak annyit, hogy ne keverjük össze a prófétákkal. Ő volt az egyetlen olyan személy, akit előre bejelentettek, mint messiást. Meg volt írva hogy mikor, hol születik meg, milyen ember lesz, meg voltak írva a szenvedései és hogy fog meghalni. Ő maga olvasott fel Ésaiás prófétától a zsinagógában az egyik rá vonatkozó részből.

Freya

Hogy milyen lehetett?

Szerintem külső jegyeiben, egy igazi életerős férfi volt, mivel a szakmáját tekintve, nem gondolnám, hogy egy tornából felmentett vérszegény alak lehetett.

Már gyermek korában a korának bölcsei is megdöbbentek kedves beszédein, vagyis már kis srácként is minden bizonnyal IQ bajnok lehetett.

Erkölcsileg feddhetetlen, szavahihető és korrekt fiatalembernek ismerte a környezete, mivel ha nem így lett volna, már az első alkalommal, amikor kijelentette, magáról, hogy ő kicsoda-micsoda a hallgatóság rögtön leléptette volna – pl.: így:

- Te dumálsz, még az étkező garnitúrámat sem tudtad normálisan megcsinálni és most azt hiszed magadról, hogy te vagy a messiás – na, takarodjál haza….

Szóval, ha valaki látott már jóvágású, kedves, életerős és jó eszű zsidó fiatalember -

Kb. ilyen lehetett Jézus.

”Tegyük fel, hogy létezett” – bocsáss meg, a következő megállapításomért, de a történelemtudomány és általában a vallástörténet mai állása szerint ez már nem kérdés, hogy létezett-e. Igen, a létezését és a tevékenységét a legkeményebb kritikusok számára is meggyőző módon dokumentálta a történetírás.

Az én információim szerint Jézusról a földi életében, nem sokan hitték el, hogy Isten fia, sőt a horrorisztikus kivégzésekor senki sem hitte.

Ahogy én ismerem, szerintem egy igazi forradalmár, egy olyan fáradhatatlan hős gladiátor, aki egy pillanatra sem tévesztette szeme elől a célt. Ugyanakkor az emberi szükségekre érzékeny és szerintem a legempatikusabb személy, akivel valaha is találkoztam, aki mindig tudja, hogy mikor és mit tegyen. Szerintem Ő, egy igazi férfi!

Nem csak a történelmi koránál volt jóval értelmesebb, hanem ma is az. Tanításait ma sem lehet megcáfolni.

Ha szemfényvesztő lenne, akkor érvénytelen és hiteltelen lenne, amit mondott. Akkor viszont már régen elfelejtették volna.

Valaki magyarázza már ezt el nekem:

Nem tudom hogy Ő mondta-e magáról, hogy Ő az Isten Fia, de a Bibliában több helyen is az Ember Fiaként említik, és rólunk viszont biztosan mondta, hogy Isten gyermekei vagyunk. Szóval a lényeg, hogy mikor is állította Ő azt, hogy ennyivel több lenne nálunk?

Amúgy én is hívő keresztény vagyok, de szerintem Ő "csak" a legjelentősebb próféta volt. Ha nem hitt volna abban, amit tanított, akkor nem vállalta volna a kínhalált. Ahhoz már hülyének kell lenni, hogy olyanért haljon meg amiben nem is hisz, az értelmi képességeit viszont ismerjük.

Akár Isten Fia, akár próféta, akár csak egy egyszerű ember volt, a tanításai akkor is helyesek, és megtanítanak az erkölcsre.

Szerintem egyáltalán nem az Ő mibenléte a fontos, hanem az, hogy mit tanított. Az pedig nem csak a hívőknek, de az ateistáknak ugyanúgy útmutatást kéne hogy mutasson...

De ez az én véleményem...

Ne haragudj, de milyen az a hívő keresztény, aki nem ismeri el Jézust Istennek? A kereszténység központi tanítása a Szent Háromság.

A vád Jézus ellen az volt, hogy egyenlővé tette magát Istennel. Olyan jelzőket használt magára, ami csak Jahvét illette meg, azt mondta, hogy "mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." A jelen idejű szerkezet nem véletlen.

Amikor Tamás leborult előtte és azt mondta neki: én uram és én Istenem, akkor nem tiltakozott, csak annyit tett hozzá, hogy te láttál engem és hittél, boldogok, akik nem látnak és hisznek.

Péter is megvallotta, hogy ki Ő, erre őt is boldognak mondta, mert nem test és vér jelentette ezt ki neki, hanem Isten. De a legfontosabb: teljesen felülírta az ótestamentomi törvényeket, mégpedig úgy mint Isten: Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek....én viszont azt mondom....

A zsidó társadalomban ez nem azt jelentette, amit itt ma nekünk. Ez akkor nem vita tárgya volt, hanem Isten parancsa, és csak Isten adhatott parancsolatot. Az az Isten, akit Jézus is hirdetett.

Jézus bűnöket bocsátott meg, és csak Istennek van joga bűnöket megbocsátani. (Ha belegondolsz, ez logikus is, te nem bocsáthatod meg az én bűnömet, ha az nem ellened lett elkövetve, nem igaz?)

Az újszövetség nagy része pedig Úrnak hívja ugyanazzal a kifejezéssel, mint Istent. Benne van az üdvösség, stb.

Ő nem Isten volt és nem ember, hanem Isten is és ember is, kettős természete volt. Nem volt azonos az Atyával, de Ő is, az Atya is és a Szent Lélek is azonos az Istennel.