Isten létét csupán nagyon is emberi külsőségek miatt tartják hihetőbb dolognak, mint a Télapó, a Húsvéti Nyuszi, a Fogtündér és a Zsákos Ember létét?

Rengeteg gyerek van, aki kis korában hisz a Télapóban, a Húsvéti Nyusziban, a Fogtündérben és a Zsákos Emberben.

A félelem attól, hogy a Télapó nem hoz ajándékot, hogy a Húsvéti Nyuszit véletlenül megriasztják és nem toj csokitojást, hogy a Fogtündér nem hoz pénzt a párna alá, és hogy a Zsákos Ember elviszi őket, megegyezik a vallásos felnőttek pokolfélelmével, csak light-osabb kiadásban.

Mivel a gyereknek 8-9 éves kora körül elmondják, a szülei vagy az osztálytársai, hogy ezek a képzeletbeli lények nem léteznek, és jót röhögnek a dolgon, természetesnek veszi utána a gyerek, hogy ezek nem léteznek.

Ha viszont a gyerek azt látja, hogy Istenről csak nagy tiszteletben beszélnek, hatalmas szép templomokat építenek neki, rászólnak, hogyha Isten nevét rossz szövegkörnyezetben ejti ki, és a papbácsi mekkora felhajtást csap az egészből mise alatt, ezek miatt azt hiszi, hogy Isten létezik, mivel ha nem létezne, minek ez a hajcihő körülötte, amit ráadásul még a felnőttek is elhisznek?

A gond csak ott van, hogy ezek mind emberi külsőségek. A szép templomok, a nagy tiszteletadás, a papbácsi nagy felhajtást csapó rituáléi, az istenség nevének rossz környezetben kiejtésért való bűntetés, az istenség komoly helyzetekben való emlegetése nem többek, mint emberi külsőségek.

Hogyha az "Isten" szót kicserélnénk "Darth Vader"-re "Sztálin"-ra, "Voldemort"-ra, "Szent Kenyérpirító"-ra, "Kula Bácsi"-ra, "A Főboszorkány"-ra "A Gonosz Manó"-ra, és ezen képzeletbeli lények kedvéért csapnánk ekkora rituálékat, amit még a felnőttek is csinálnak, akkor a gyerekben az rögzülne felnőtt korára is, hogy ezek a lények léteznek.