A szabad akarattal a bűn természetes?
Isten teremtett egy tökéletes világot, vagyis egy olyan világot ami jobbá tenni már semmiképpen sem lehet.
Nem evidens, hogy a változtatás lehetősége csak az elrontását jelentheti?
Hogyha készítek egy festményt úgy ahogyan az szerintem tökéletes, azután a kétéves öcsém kezébe adom az ecsetet azzal, hogy "csinálj amit akarsz", akkor nem kézenfekvő, hogy bármit is csinál a képen, nem fog nekem tetszeni?
Hiszen egyrészt nem lehet annyira ügyes mint én.
Másrészt én mindent úgy rendeztem el, hogy jobbat már én sem tudnék. Akkor hogyan tudna az öcsém jobbat, vagy akár ugyanannyira jót?
válasza:1. Isten nem várja el, hogy jobbat alkoss, mint ő.
2. valamit elrontani nem egyenlő a bűnnel.
3. A kisöcséd ugyan olyan tökéleteset tud csinálni a te festményedből, mint te, az ő képességeinehez mérten. Hogy az neked nem tetszik, az nem az ő bűne, hanem a te tökéletlenséged.
Talán rossz a példa, mivel a világ inkább egy tökéletesen működő gépre hasonlít, mint egy állóképre.
Tehát ha én tervezek és beállítok egy gépet úgy, hogy az olyan tökéletes hatékonysággal működjön, hogy annál hatékonyabbat, és tökéletesebbet már magam sem tudok létrehozni, akkor van egy maximálisan tökéletes gépem.
Ha ezután otthagyom a kisöcsémet a géppel, és azt mondom neki hogy "vigyázzál rá", és otthagyom a villáskulcsomat is akkor nem természetes hogy a gép hatásfoka csökkenni fog ha az öcsi hozzányúl?
Hiszen tökéletesebbet nem tud csinálni, és az eredeti állapotot is csak akkor tudná megőrizni, ha semmihez sem engedném hozzányúlni...
válasza: válasza:"de a harmadik válaszoddal kapcslatban megkérdezném például Munkácsy-t, vagy egy jó kritikust... :)"
Lehet, hogy meglepődnél. Pont a művészet az a kategória, ahol nincs tökéletes. Munkácsy valószínűleg egyik munkáját sem tartotta annak, és nem biztos, hogy egy általad tökéletesnek vélt alkotás egy kritikus szemében is az. A kétéves kisöcséd őszintén, nem a kritikusokra gondolva mázolná fel azokat a színeket, amik az ő állapotát a legjobban kifejezik.
De az eredeti kérdéshez visszatérve, Isten tisztában van az emberi gyarlósággal, nem vár el olyan dolgokat az emberektől, amik nem teljesíthetők. Sőt a teljesíthetőket is csak az egyén saját szintjén várja el.
A történetet ismerem, de ez egy pusztán elvi kérdés.
Talán ismered a matematikai furcsaságot, amely szerint egyik végtelen lehet nagyobb a másiknál, például a számegyenes esetében.
Amikoris a pozitív számok (vagy a negatívok) végtelen sora pontosan kétszer annyira végtelen mint a teljes számegyenes végtelensége. Ugyanis a számegyenes két irányban végtelen, míg a pozitív (vagy negatív) számegyenes csak az egyik irányban.
Nem tartom elképzelhetőnek, hogy a teremtés tökéletes embere Istennel megegyezően "végtelenül" tökéletes lenne, hiszen akkor nem lett volna eleve képes bűnbe esni.
Lehetséges-e szabad akaratból valami tökéleteset változatlan állapotában megtartani, ha aki megtartja kevésbé tökéletes mint az alkotó?
válasza:Kedves kérdező, kreáltál magadnak egy elméletet és beleszerettél. Ezért nem zavar a szerelemben mások más látásmódja.
De haladjunk visszafelé.
A végtelenről azért mondhatsz ilyeneket, mert nem ismered eléggé a matematikát. Nincs 2×végtelen és hasonlók. A végtelent meg szokás különböztetni a számossága szerint, de ez messzire vezet, az általad említett példák végtelenjei azonos számosságúak, más fogalmazásnak meg nincs értelme.
Fogalmakat keversz, amikor a magad és kisöcséd képességeit hasonlítod. Ráadásul mindkettőtöket egy stabil állandó tudású és képességű elmének tartod, ami a természetben nem létezik. Legfeljebb annyit mondhatsz, hogy alkottál egy gépet, amely az alkotásod pillanatában meglévő tudásod szerint tökéletes. Lehet egyébként, hogy pocsék, de a te akkori tudásod maximuma, ebben az értelemben tökéletes, bár erre ezt a szót nem használják. Lehet, hogy a kisöcséd holnapra okosabb lesz, mind te ma, ezért a villáskulccsal is tud javítani a gépeden. És a te szóhasználatod szerint abban a pillanatban az lesz a tökéletes.
A kritikusok soha nem jöttek volna létre, ha a dolog úgy festene, ahogy beállítod. A festésre az különösen igaz. A festés művészete nem csak tudás, hanem hangulat kérdése is, nem véletlen az ihlet kifejezés. Éppen ezért minden festménynél tudhat jobbat az alkotója egy későbbi pillanatban. Ha a tudása nem is, a hangulata lehet jobb. Pontosan ennek elemzésére valók a kritikusok. A kisöcséd pedig vagy javít a festményeden, vagy ront. Nézőpont kérdése, mert nincs abszolút mérce, csak szubjektív.
Az isteni tökéletes alkotással ugyanaz a probléma, mint a többi logikai bukfenccel.
A logikának az a sajátossága, hogy rendkívül könnyű benne tévútra jutni, nem véletlen, hogy aki a témát alaposabban elemezni kívánja, ritkán áll meg 100 oldal alatt.
Akkor is érdekes következtetésekre lehet jutni, ha a matematikát kihagyjuk a dologból...
"Legfeljebb annyit mondhatsz, hogy alkottál egy gépet, amely az alkotásod pillanatában meglévő tudásod szerint tökéletes. Lehet egyébként, hogy pocsék, de a te akkori tudásod maximuma,"
Vagyis a teremtett világ teremtésének pillanatában annyira tökéletes volt, amennyire csak lehetett, de lehetséges, hogyha Isten ma újrakezdhetné, akkor ma egy még annál is tökéletesebb világot alkothatna, hiszen azóta maga is fejlődött.
"Lehet, hogy a kisöcséd holnapra okosabb lesz, mind te ma, ezért a villáskulccsal is tud javítani a gépeden. És a te szóhasználatod szerint abban a pillanatban az lesz a tökéletes."
Elképzelhető, hogy a teremtmény egy napon túlszárnyalja Istent, és javít a teremtésen? Ma sokan élnek abban a hitben, hogy ez lehetséges. A megfigyelések szerintem ezt egyenlőre nem támasztják alá.
"A kritikusok soha nem jöttek volna létre, ha a dolog úgy festene, ahogy beállítod. A festésre az különösen igaz. A festés művészete nem csak tudás, hanem hangulat kérdése is, nem véletlen az ihlet kifejezés. Éppen ezért minden festménynél tudhat jobbat az alkotója egy későbbi pillanatban. Ha a tudása nem is, a hangulata lehet jobb. Pontosan ennek elemzésére valók a kritikusok. A kisöcséd pedig vagy javít a festményeden, vagy ront. Nézőpont kérdése, mert nincs abszolút mérce, csak szubjektív."
Ki tudhatja, hogy Isten művész-e, vagy mérnök? Bár ez is egy érdekes kérdés.
válasza:Helló, Helmet! :)
Bocsánat, csak beugrottam egy off erejéig. :P
Tényleg van egy két éves kisöcséd, vagy csak a hasonlat miatt találtál ki magadnak egyet? ;)
Csak azért furcsállom, mert akkor elég nagy a korkülönbség közöttetek.
A másik kérdésem: Látom, megint olyan "vallásos" időszakodat éled. Ezt nem tudom, mitől függ nálad, de az biztos, hogy mindig agyalsz, és próbálod logikusan megmagyarázni vagy megmagyaráztatni a dolgokat. Esetleg javasolhatom, hogy ha tényleg érdekel Isten, akkor próbálj meg az eszed helyett a szíveddel közeledni felé? Ugyanis sok dolog van, amit nem értünk, nem is érthetünk, bár folyamatosan egyre több témában "világosodik ki a képernyő". De ha nem mindig a racionalitást teszed első helyre, akkor a kérdések egy része fel sem merül, mert az Istennel való kapcsolat van olyan erős, hogy elbírja a bizonytalanságokat is.
Egy másik kérdésednél tetszett a poénod, miszerint "Helmet nem vész el, csak átalakul." Vagy ez nem poén volt? ;)
Üdv. :)
válasza:Isten nem a tökéletességre törekszik a világgal kapcsolatban.
Ez olyan dolog, hogy ha választhatnál:
1) Legyen egy tökéletes gyereked, aki mindig mindenben a legjobb, mindig mindenben tökéletes, gépként követné a számára kijelölt utat, szal kb. egy robot.
2) Vagy legyen egy olyan, aki szabad, érvényesíti a saját akaratát, igen, lehet, hogy néha elbukik, de él, és élvezi az életet, közben a tökéletességre törekszik, amit ugyan sose fog elérni, de attól még arra törekszik.
Te melyiket választanád?
Érted, nagyon könnyű egy tökéletes világot megalkotni, amiben minden pontos precizitással és kiszámíthatósággal a tervek szerint működik.
Az viszont egy más tészta, hogy egy olyan világot alkossunk, amiben az ember szabad akaratából bármit cselekedhet, sokféle út áll nyitva előtte, és mégis tökéletességre törekedjen.
A jó ("tökéletes") elveszti az értelmét és a jelentőségét, ha kényszerből történik. Ha nincs mellette rossz, a rossz döntések, bukások lehetősége. Könnyű úgy jót ("tökéletest") cselekedni, hogy ez embernek nincs más lehetősége. De ha van szabad akaratod, akkor már nem olyan egyszerű.
Ez az ember nagy próbája.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!