Vajon a vallásosaknak nincs merszük szembenézni az igazsággal?

"életük értéke hiányos"

+ Khm... miért is?

Első vagyok.

Ajjaj... A válaszom eléggé haszontalannak tűnik, holott úgy hittem ezidáig, hogy az első kézből érkező információk eléggé hitelesek tudnak lenni. És... Hát azt gondoltam, ha már egyszer vallásos vagyok, már csak beszélhetek a magam nevében legalább. De sajnos mások szerint nem tudom elég jól, hogy miként érzek és gondolkozok a dologgal kapcsolatban. Kár. De talán az volt a baj, hogy csak a kérdésre válaszoltam, és a másodsori kérdésre nem. Akkor ezt is pótolom.

Nekem nem sok elfecsérelt időm van, vagyis... Hát, amit csinálok, azt élvezem. Csak a magam nevében tudok most is hitelesen szólni, de nekem nem hiszem, hogy bármi hiányozna az életemből, s ha mégis, az nem a hit miatt van. Á propos, az életet pedig becsülöm. Igaz, nem csak a sajátomat. De az önkéntes munkát, és a másokra (vagy akár állatokra, természetvédelemre) "fecsérelt" időt sem sajnálom, sem pedig azt, amit a vallásra - és ezáltal magamra - fecsérelek. Mert ezeket is szeretem. Nos, gondolom, ez is haszontalan volt, mert mit tudhatok én arról, hogy mit gondol egy vallásos? Végtére is, csak az vagyok... =P

Szia!

Minden csak nézőpont kérdése. Van igazság abban amit írsz: ha életünk véget ér szétproladunk, eltűnünk, időnk lejár. Nem tanít mást a Biblia sem.

Azt pedig, hogy van-e túlvilág, létezik-e mennyország, Isten nem tudhatod biztosan. Sokkal szegényebb a Te életed azáltal, hogy kategórikusan tagadod ezeket, mint azoké, akik hisznek benne. És nem csak a reményre gondolok.

Szeretném megkérezni, miben hiányosabb szerinted az én életem, aki hiszek ezekben, mint a tied, aki nem hisz. Mivel elfecséreltebb és nem kellőképpen megbecsült az én életem szerinted, mint a tied?

Amint válaszolsz ezekre kedves tzolko, én is válaszolok arra, hogy mire van merszem, és mire nincs... ;-)

Üdv. Péter

nem vagyok benne biztos, hogy ha nincs Isten, akkor elfecsérelt dolog ez az vallásos tudat. van benne valami, hogy mesét ad az életnek.

egyébként lehet kitehetnéd magad valami olyasminek, ami kicsit felrázná ezt a racionális szemléletedet. pl vajon egy kellő dózisú tudat módosítás mit tenne vele :D

"A boldogtalanokat is írta valaki, de szerintem még azok is igazánabbul élnek, mélyebben a szenvedésükben, mint aki elhessegeti magától a dolgot és segítségre van szüksége az élethez, az elmúláshoz."

Ez a Te velemenyed, tiszteletben tartjuk.

"Szeretetüket is elpazarolják egy képzeletbeli lényre, ahelyett, hogy a valós világra gondolnának, embereket, állatokat szeretnének, ugyanolyanokat, mint ők, halandókat, esendőket."

A szeretet nem egy olyan dolog, aminek hatara van. Miert ne szerethetne valaki Istent es mindamellett embertarsait is? En, mint Istenfelo ember, probalok segiteni embertarsaimnak, ahogy erombol kitelik. Szeretem a baratnomet is, barataimat, csaladtagjaimat, kutyamat, stb.

"Szembe tudok nézni magammal, a világgal, mert mit is tehetnék egyebet, még csak mérleg készítésére sincs szükségem, mert tudom a helyem a világban."

En is szembe tudok nezni magammal es a hibaimmal.

Komolyan mondom, nem ertem mit akarsz elmagyarazni nekunk. Hogy a hivo emberek talan lemaradnak valamirol az eletukben, esetleg "butabbak" nem hivo embertarsaiknal? Szamtalan peldat fel tudnank hozni, hogy mi hivok is epp olyan ertekes eletet elunk, mint mindenki mas. Az meg nem ertem miert zavar, ha valaki hisz abban, hogy a foldi eletunk elmulasaval lezarul egy korszak es egy ujabb nyilik majd meg.

Bevallom, hogy érdekeseket írsz. Úgy értem, ebben a rovatban másra számítottam. =)

Ugyanakkor, nem teljesen értem, miért lenne teljesebb annak az élete, aki az elkerülhetetlen ÉS "feloldhatatlan" halálának tudatában él. Úgy értem, én gyerekkoromban rengeteget játszottam, elhittem magamról, hogy állatorvos vagyok, meg híres festő, és nem lett tőle kevesebb a gyerekkorom. Sőt, játékok nélkül szerintem elég silány gyerekkorom lett volna. Meg, emlékszem, amikor a falevélekékre ugrálva haladhattam csak végig az úton, meg, amikor minden második csempére léphettem csak rá. Éppenséggel, ezek voltak a legemlékezetesebb és legszebb dolgok a gyerekkoromban, meg amikor a többiekkel együtt játszottam. Szóval, ezzel csak annyit akarok mondani, hogy az ember különös élőlény. Másféle állatok nem tudnak elrugaszkodni a valóságos világtól ilyen módon, éppen azért, mert ők nem fogják fel saját valójukat, és nem gondolnak rá, hogy másképp is létezhetnek a dolgok. Ők csak felfogják (valamelyest) ezt a világot, de eddig terjed a "világképük". Viszont, a többi élő lény, aki az emberen kívül itt él... Ők sem gondolnak az elmúlással. Az is emberei tulajdonság, hogy ennek a ténynek mi tudatában vagyunk. Szerintem nem feljebb való egyetlen módja sem a haláltudat "leküzdésének", elfogadásának.

Ezt persze jó kuszán írtam, de... Talán érthető. Egyéb szempont még az, hogy én valóban hiszek Istenben, legalábbis most igen, ezért egy adott módon állok hozzá a témához, de, mint ahogyan ezt már írtam az első kommentben, nem volt ez mindig így.

A szeretet pedig - az én tapasztalataim szerint - nem limitált. Sőt, szerintem minél többet gyakorolja valaki, annál "jobban megy neki". Nekem sok háziállatkám van, a csirkéktől kezdve a kutyákon és gőtéken keresztül a cicákig mindet szeretem, és minél több dolgot (állatkát, embert, növényt, bármit) szerettem meg, valahogyan annál többet szeretnék még szeretni. (Kissé furcsán írtam ezt megint...) Van Gogh mondta - és most nem tudom pontosan idézni, mert lusta vagyok kikeresni V. G. levelezéseiből - Istent úgy ismerhetjük meg legjobban, ha valamit szeretünk. Persze, teljesen nem értek vele egyet... De azért érdekes. Van Gogh különben érdekeseket írt, érdemes tőle olvasni - szerintem.

Idéznék neked a Bibliából is, nem tudom, megsértődsz-e miatta... Remélem, hogy nem veszed rossz néven.

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha."

Elég ismert, amit most beszúrtam ide, Pál apostol szeretethimnuszából idéztem.