Hogyha nem hitették volna el a sok emberrel az Isten mesét, akkor mindenki a pokolra került volna?

Nem. Aki nem tud, de saját törvényei szerint igaz emberként él, az is a mennyországba jut.

Aki ismeri Istent, de nem tartja be a törvényét, az a pokolra jut.

A lényeg azon van, hogyan élsz? Igazul vagy gonoszan? Nem a hit számít, hanem a cselekedetek.

A hívő se mindig hisz. Volt olyan lány, aki megkérte a barátait, zsolozsmázzanak érte esténként, hogy az Úr lágyítsa meg a szívét, mert nem tud hinni. S sikerült, meglágyult.

Nem egyáltalán nincs így. Én nem tudom, a katólikus mit állít, de az adventisták szerint mindenkinek a saját vallását kell megtartani, amiben hisz.

Erre van is verssor , konkrétan. Hogy ki-ki maradjon abban amiben született! Kivéve, ha nem hiszi.

Ha nem tartja igaznak, mást tart igaznak, ismeri a valóságot, a Bibliát magát, vagy van alkalma megismerni, d enem teszi, nem tartja be, vagy olyat tart be, amiben nem hisz - na akkor vannak a gondok. Ha a saját vallásodat igaz hittel betartod, s nem isersz mást igazabbat - az már egy útlevél a Paradicsomba.

Van, aki nem él mintaemberként. Pl embereket mészároltat le.

Vagy szegény embereken élősködik. Vagy láncon tart a tanyán hajléktalant. Na, ezeknek kicsi az esélyük, akár katolikus, akár sem.

A római katolikus egyház álláspontja a mai napig: Extra ecclesiam nulla salus! (Az egyházon kívül nincs üdvösség!)

Az én álláspontom: Ki miben hisz, abban üdvözül!

Kedves Kérdésfelvető!

Érzem a kérdésedben a cinizmust, de ahhoz, hogy korrekt választ adhassak, tisztázzunk néhány alapvető kérdést.

A Biblia szerint minden ember a pokolba kerül, ugyanis a pokol, vagy seol egyszerűen a sírt jelöli, ahova minden ember a halála után kerül:

"Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak... Mind szeretetük, mind gyűlöletük immár elveszett... Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban (a sírban), ahová menendő vagy" (Prédikátor 9:7–8, 12).

Ebből a halálból minden ember "kijön még", mindenki feltámad a maga ítéletére Jézus Krisztus eljövetelekor.

Az ember úgy éli át a halál és a feltámadás közötti állapotot és időt, mint egy alvást. Mind az Ó-, mind az Újszövetség egyaránt ezt a hasonlatot alkalmazza:

"(A halottak) az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek fel az ő álmukból" (Jób 14:12).

Pál apostol írja: "Nem akarom..., hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert hisszük..., hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak" (I. Thesszalonika 4:13–14).

Sajnos nagyon kevés ember hisz valóban az Istenben úgy, ahogyan azt az Isten szeretné, vagy várná. Ő minden embert szeret, és mindenkit megkeres így vagy úgy. Viszont ebben a világban nem az ő akarata teljesül, szabad akaratot adott, de az emberek többsége nem tud élni ezzel a szabadsággal, inkább a világot, az önzést választja azt remélve, hogy így boldogul. De ez csak a látszat, a bűn sokat kínál, de keveset ad, végül mindent elvesz. Az igazi boldogságot csak a szeretet életrendje nyújtja az embernek ez független az anyagiaktól és a körülményektől. Így vagyunk teremtve. Aki egyszer megtapasztalja az önzetlen szeretet által nyújtott boldogságot, azt már nem lehet becsapni...

Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]