Miért volt paradicsom a paradicsom?

Ezt úgy lehetne megfogalmazni hogy ott semmi sem volt jelen ami miatt itt a fizikai és anyagi világban szenvedsz.

Tökéletes boldogság és harmónia.

Szia!

A Paradicsom nem egy hely volt, valamikor régen, hanem a benned élő tökéletes lét színtere, amely a világgal való azonosulás eredményeként eltorzul. Te magad vagy a kertész, aki a gyomokat (számodra és a léltezésre nézve káros, negatív dolgokat) gyökerestül kitépi és csak a nemes növényeket (számodra és a létezésre nézve hasznos, építő dolgokat) engedi nőni.

Miért hittem, hogy értelmes válaszra normálisan reagálsz? És jön a nyári szünet...

Teljesen mindegy milyen választ fogsz kapni, úgyis belekötsz és ezért biztos, hogy téged nem érint a kérdés, sem a válasz. Ne aggódj, sose fogod ebben az állapotodban megtudni.

De kötözködés helyett inkább édesanyád ünnepeld, ne itt lógj, mert miatta nem éhezel és van rajtad tiszta ruha.

Kedves Kérdező.

Amint a bibliában olvasod, Ádám kapott feladatot, kielégítő munkát a teremtőtől, nem unatkozott volna.

(1Mózes 1:28) . . .töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.”

Az embernek értelmes munkára van szüksége

Ebből az következik, hogy az ember munkájának is célja van.

Mivel Isten minden alkotásának célja volt, az embert is bizonyos céllal teremtette meg. Azért teremtette a földre, hogy dolgozzon. Az a munka, amit Isten adott az embernek, értelmes munka volt: mind az értelmét, mind a kezeit termékeny módon kellett használnia. „Jehova Isten vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt.” A tökéletes embernek „uralkodnia kellett a tenger halai, az ég repdeső teremtményei, a háziállatok és minden mozgó állat fölött, amely mozog a földön” és „Jehova Isten megteremtette a földből a mező minden állatát és az ég minden madarait, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik; és amilyen nevet adott az ember minden élő léleknek, az lett annak a neve” (1Mózes 2:15; 1:26; 2:19).

Isten azért adott megfelelő munkát az embernek, hogy élvezze azt, örüljön neki és kielégülést találjon benne. A munka kitöltötte az életét, kizárta abból az unalmat vagy az agytompító egyhangúságot, és megadta neki azt a kielégítő érzést, hogy hasznos munkát végez. Célirányos munka volt, mivel a föld és a világmindenség Teremtőjétől, a céltudatos Mindenható Istentől kapta feladatul. Ahelyett, hogy elnyomta, visszaszorította vagy hiábavalóvá tette volna az isteni tulajdonságokat azok helytelen használata vagy mellőzése által — ami oly gyakran előfordul ma a világi munkában —, a Jehovától kapott megbízás lehetőséget adott az első férfinak és nőnek, Ádámnak és Évának arra, hogy szabadon kinyilvánítsa ezeket a tulajdonságokat.

Isten azonban az egész földet nem alakította át Paradicsommá és nem tartotta fenn park állapotban az ember számára. Nem! Jehova nagyszerű kezdetet adott az első emberpárnak, megáldotta, és egy bizonyos munkával bízta meg őket: olyan célokat tűzött ki elébük, amelyeket képességeik teljes felhasználásával el tudtak érni, és elvégzett munkájuk megelégedéssel tölthette el őket. Ez adhatott volna életüknek értelmet. Milyen lebilincselő feladataik voltak! Gyermekeiket úgy kellett felnevelniük, hogy azok visszatükrözzék az isteni tulajdonságokat; ki kellett terjeszteni a Paradicsomot a föld végső határáig, és gondozni kellett a rajta levő élet sokféle formájával együtt! Ha Ádám és Éva tiszteletben tartotta volna Jehova felsőbbségét, soha nem kellett volna meghalniuk. Örökké élvezhették volna a tökéletes életet a földön! (1Mózes 1:26–28; 2:16, 17).

S közben további földrészeket állatokat ismerhettek volna meg és akár tanulmányozhatták volna őket.

s kitudja, a teremtő mit szánt volna még az embernek. :)

Katy Weaver

Kedves kérdező!

Talán ott van a kisiklás a gondolatmenetedben, hogy a mostani állapotunk, értelmünk, vágyaink alapján próbálod beazonosítani magadnak, hogy milyen lenne számodra a "paradicsom".

Azonban az a mennyei lakhely, amit a Teremtő Isten készít az embernek, egyáltalán nem a jelenlegi természetünkhöz igazodik. Az Ő királyságába csak víztől és Szellemtől újjászületve lehet belépni, mert ekkor egy olyan magot ad belénk, ami új emberré nő bennünk, akinek a vágyai, gondolatai, érzései, akarata teljesen megegyeznek az Istenéivel. (Arról nem is beszélve, hogy elváltozott, mennyei testet is kapunk majd, ami egész máshogy működik, mint a hústest, pl. nem lesz házasság sem.) Így ekkor már nem az érdekel, hogy 'jaj, csak eljuthassak Kínába megnézni a Nagy Falat', mert az milyen klassz, hanem megértem, hogy ennél sokszorosan nagyszerűbb dolgokat készít nekem a mennyei Atya, hogy csak egyet mondjak, saját szememmel láthatom majd Azt, aki nemhogy a Nagy Falat, de az egész Földet minden rajta levővel, sőt, az egész Mindenséget alkotta. Nekem ez elég 'izgalmas' dolognak hangzik :)

Valami ilyesmi különbségről beszél az apostol, amikor azt mondja, hogy a lelki ember nemigen érti az Isten dolgait, nem is vágyakozik azok után, mert azok szellemiek, ő pedig még lelki, testi gondolkodású (1Kor.2:12-14). Ez nem bántás, vagy leszólása a hit nélkül élőknek - hiszen senki sem maga szerez hitet, hanem Istentől kapjuk, és semmi érdemünk nincs ebben - egyszerűen tény, hogy akinek nem ad a Mindenható belátást ebben a korszakban, annak bolondságnak tűnik az, amiben a hívők reménykednek és gyönyörködnek.