Kinek volt szüksége a tudás fájára az Édenben?

Egy pillanatra azt hittem, végre egy értelmes kérdés. :D

Ha azt kérdezted volna, hogy miért tette oda Isten, hiszen az embernek megtiltotta, hogy egyen belőle- szóval akkor kinek a részére tette oda, vagy mi célból?

Így lenne értelme, de amit kiírtál, az ne is haragudj értelmetlen.

Miért lett volna Istennek szüksége rá? :D

Mindegy...zavaros... :D

Szia tzolko!

Sajnos el kell mennem, de néhány dolgon érdemes lenne elgondolkodni.

1. Mit jelképez a Bibliában a fa?

2. Mit jelképez a gyümölcs?

A fa nem a tudás fája, hanem a jónak és rossz tudásának fája.

Az embernek öntudata biztosan volt, lásd:

Mózes első könyve - A teremtésről » 2. fejezet

"23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett."

Sőt, ebből kiderül, hogy érezte is hogy valami hiányzik.

Nem egy buta majom volt.

Az ember evés előtt is cselekedett. Tehát nem a gyümölcs evése után lett képes JÓra és rosszra.

Én inkább ezt írnám:

Elfogadták annak a lénynek a tanítását, aki képes volt a jón kívül a gonoszra.

"A fa nem a tudás fája, hanem a jónak és rossz tudásának fája. " Lost.

Ez a kulcs a kérdés nyitjához.

Addig nem volt jó-rossz duális - a bűnbeesés a duális gondolkodás, tapasztalás kezdete. És ebben rejlik az örök emberi feladatunk is: a bűnbeesés előtti dualitás FELETTI tudatállapot eredeti, isteni képmás szerinti tudatállapot elérése.

(egyébként jó a kérdés, nem tudom, mi a baj) Mint minden mitologikus (teremtésmítosz)ábrázolás a fenti (#4) tudatállapottal kapcsolatos tézist KÉPBEN ábrázolja - ezért "vették észre, hogy mezítelenek" (vagyis, hogy nem "egyek", hanem létrejött a kettő, mely egymást kiegészítve egy) ekkor öltöttek bőrruhát (egy apokrif ennek is tartalmazza a kifejtését), a bőr mint határ - ez is kettősséget okoz a szellemet hordozó test és a világ közt.

Remélem segítettem.

Mi másért tette volna oda, hacsak nem azt akarta, hogy bűnbe essenek Ádámék. Mert ha ez volt a szándéka, akkor azt mondhatjuk, hogy mindent elkövetett érte. Végül is akkor a Sátán is csak Isten bábja, akit hibáztathatnak az embere, míg ő a szeretet nevében tetszeleghet. Hisz ő maga mondta:

"Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!" (Jer. 31,35.)

Tehát mégis hogy gondolják a kedves hívők, hogy Isten annyira szeret minket? Miért ne szívathatna minket direkt?