Hit vs. Tudás. Meddig mehet a hit a józanság rovására, avagy a hittel élés miért akarja felülírni a tények világát?

Kedves Latinoloquus!

Ne hülyíts minket, légy szíves, nem a gyülekezetben prédikálsz.

Olvastam Tacitust, de Te is megteheted:

[link]

aki csupán pár sort ír a Nero által kivégeztetett keresztényekről, akiknek a babonája szerint valami Krisztus követői, akit állítólag Pilátus kivégeztetett Tiberius idejében.

Vagyis az egészet babonának tartja.

Flaviust és Suetoniust is olvastam és semmilyen hiteles forrást nem találtam benne a kereszténységről, igaz én nem azért böngésztem, csak érdekelt, vagyis bizonyára elkerülte a figyelmemet.

Kérlek idézd a részeket!

Kedves tzolko!

Nem gondoltam volna, hogy az eidenai perfectuma után kibújik belőled a klasszika-filológus. Ha tényleg az vagy, akkor mit mondani nem tudok.

Itt olyan forrásokat soroltam fel, amelyek a kereszténységet mint létező jelenséget írják le. Nem mindegyik szól önmagáról Krisztusról, de a Tacitus-féle igen. Ami pedig Tacitus hangnemét illeti, az lényegtelen.

Suetonius Claudius 25 idézete azért érdekes, mert megegyezik az ApCsel 18:2-vel, a zsidók Rómából való kiűzésével, ami szintén az ApCsel hitelességét bizonyítja.

Plinius említett levele pedig csak keresztényekkel foglalkozik és arról, hogyan járjon el velük.

Kedves Latinoloquus!

Azt nem vonta senki kétségbe, hogy a kereszténység létezett.

Tacitus idézete csupán erre utal és Suetonius is, amely ennyiből áll:

" A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, kiűzte Rómából."

Mármint Claudius császár, aki mint az köztudott, 41 től 54 ig uralkodott, amikor már Jézus valószínűleg nem élt, már ugye, ha élt egyáltalán. Mindez azt bizonyítja, hogy Suetonius biztosan pontatlan ebben a kérdésben, hányaveti megjegyzése pletykaértékű, mivel keresztre feszítve már aligha bujtogathatott Chrestus. Mindezt egyébként sokkal később írta Suetonius, aki 160 körül halt meg, vagyis a történtek után nagyjából 100 évvel veti papírra sorait.

Annyi még benne az információ, hogy a korai keresztények zsidók voltak és a rómaiak összetévesztették őket, mert egy cseppet sem érdekelte őket a zsidó, vagy a keresztény hit, illetve ezek különbsége.

Egyébként, hogy mitől zavarogtak a zsidók, vagy a zsidó keresztények, azt nem említi és mivel az ortodox zsidókat aligha bujtogatta Chrestus, valószínűleg más miatt került sor a kiűzetésre, ha történt egyáltalán ilyen, mert a közlés olyannyira pontatlan, hogy semmi esetre sem tekinthető hiteles adatnak, még a kiűzetés ténye sem.

Mindezen túl magáról a kereszténységről semmilyen adat nincs a Biblián kívül, az meg hazabeszél, normális ember csak pislog az olvasottak után és elcsodálkozik, hogy egyesek készpénznek veszik minden sorát.

Dehogy nincsen Biblián kívüli adat:

- [link]

A történészek a Didakhé keletkezését az evangéliumok keletkezéséhez datálják.

- [link]

Kelemen, római püspök levele a Korintusiakhoz. Ebben már vannak Máté-idézetek.

- [link]

A Muratori-kánon még le is írja az evangéliumok keletkezését.

Van még ezenkívül Antiochiai Szt. Ignác levelei, azt csak azért nem említem, mert rám vetnéd, hogy létezik egy hamisított, hosszabb verziója is a leveleknek. De az előbbiek teljesen megegyeznek az adott korral, Pál leveleinek szellemiségével.

A Didakhéhoz:

[link]

Azt csinálsz, amit akarsz. Úgy csinálsz, mintha neked kezdtem volna el gyűjteni az adatokat. Én a kérdezőre reagáltam, nem rád; - és te kezdtél el kötözködni a nagy görög tudásoddal, ami miatt nekem kéne megsértődnöm.

Meg szintén úgy csinálsz, mintha ezeket én találtam volna ki. Ezek már lassan - hahó! - a keresztény történetírói apologetikai 200 éves érvei (- hahó -), én sem a magam kutakodásaimmal találtam ki! Megnézed a Wikipédián, hogy "XY (Suetonius, Tacitus) on Christians" találhatsz ott minden pro - contra érvet.

Szándékosan nem reagáltam Suetoniusra, mert megint a lényeget nem nézted, az ApCsel-ben levő igehelyet. Mert itt nem a Chrestus volt a lényeg, meg nem a te véleményed arról, hogy Suetonius szemelvénye miről szól, hanem arról, hogy a két helyen levő adat megegyezik, tehát ez is egy bizonyíték arra, hogy az Újszövetségnek ezt a részét nem egy íróasztalnál írták meg, mert kronológiailag és földrajzilag (erre ugyan nem tértem ki, de ha érdekel, akkor rengeteg könyvet (pl. Michael Hesemann könyvét) lehet e témában olvasni) hiteles.

Dixi.

Kedves barátom!

Nyelvészeti példád nem volt túlságosan meggyőző, hiszen számtalan szót tudnék említeni különféle nyelveken, amik valamilyen szóból képződtek, vagy legalább is hasonlítanak rá, de teljesen mást jelentenek. Mondjuk a "tulajdonképpen" szavunk, ahol a tulajdon bizonyára nem véletlen, hiszen németül is hasonló ez a szóképzés.

De ha ez zavar téged, akkor elismerem, okos vagy és bizonyára kiválóan tudsz görögül, én nem.

Ha 200 éve tömik a hívek fejét, hogy a kereszténységet hitelesen leírták a római történetírók, akkor 200 éve kábítják őket.

Az általad belinkelt ApCsel részt elolvastam és semmitmondó történetek közt találtam benne erre való utalást, de ez semmit sem jelent, hiszen egy nép kiűzetése mégiscsak nagyságrenddel nagyobb esemény, az ott leírt apró történeteknél és semmi csodálatos nincs benne, ha ezt megemlítik, hiszen minden történelmi regénynek van valami valós kerete, fontos és megtörtént események szolgálják a sztori vázát, így hát ez ugyan semmit sem bizonyít.

Azt is meg kell értened, hogy nem a középkorban élünk, az információ korszakában mindenki előtt teljesen világos, hogy minden híradás tendenciózus is egyúttal. Egy újságíró bármilyen hírből bármit meg tud írni. Bemutathatja cikkének szereplőjét áldozatnak, de bűnösnek is és gyakran ott sikkad el a lényeg, vagy kap teljesen ellentétes értelmet, amiről nem írnak, amit éppenséggel elhallgatnak. Már csak azért is teljességgel gyanúsak a leírtak, mert túlságosan részletes apró történetek, amik nagyban hasonlítanak a kitalált regényekhez és stílusuk is hasonló a fentebb említett Suetonius féle sorokhoz, amiben a rég halott Chresztosz uszítja a zsidókat marakodásra. Az írója feleslegesnek véli hitelt érdemlően alátámasztani írását, sehol sem mellékel dokumentumot és gyakran elveszik a részletekben. Jellegzetes az a mód, ami egy, egy ember reakciójából von le általános következtetést a tömegek álláspontjáról. Ez kérlek irodalom, nem dokumentum.

Nem hiteles.

tzolkonak van igaza

[link]

Vki ennek utánajárt jobban, történelmi Jézusra nincs független történelmi bizonyíték! Ez tény sajnos vagy nem sajnos!

Fő probléma a kevés dokumentum hitelessége elég kérdőjeles,elég erős történelemhamisítás történtek arról,és az eredeti dokumentumok megsemmisültek sajnos!

"Misna nem tesz egyenes említést Jézusról, de annak mellékletei, - melyek ugyanabban az időben íródtak - Baraitha és Tosefta, már több helyen is említik ‘Jeshut' azaz Jézust. Nézzük mit írnak: „ Húsvét előestéjén Jeshut felakasztották. Negyven nappal a kivégzése előtt közhírré tették, hogy ‘megkövezésre ítélték, mert boszorkányságot gyakorolt és Izraelt hitehagyásra biztatta. Aki azonban védelmében szólni akar, jelentkezzen, hogy védelmében eljárjon.' De mivel senki nem jelentkezett a határidő lejártáig, Jeshut, húsvét (peszách) előestéjén felakasztották! (Szanhedrin, 43/a) Ulla visszaválaszolta, ‘Azt feltételezed, hogy a védelmére bármit is fellehetett volna hozni? Hát nem egy Meshit [lázító] volt ő, kiről az Írás mondja, Kímélned sem szabad és titkot sem csinálhatsz belőle'. Jeshuval azonban más volt a helyzet, mert kapcsolatai voltak királyi emberekkel”. … „ Rabbiaink tanították: Jeshunak öt tanítványa volt, Matthaj, Nakaj, Nezer, Buni, és Todah“."

ha tényleg élt akkor egy ember akiről mintázták Jézust, kicsit másképp történtek a dolgok az tuti!