Tudtok olyan könyvről, amelyik a Bibliát kritizálja és elemzi objektíven?

A bibliakritikusoknak nincs szükségük külön könyvre ahhoz, hogy kritikát alkossanak a Bibliáról. Előveszik a Bibliát, olvasnak belőle és levonnak adott következtetéseket, adott érvekre támaszkodva.

Ezt sokan csinálják, de nem kell könyv hozzá, mindenki magának vonja le a konkluziókat.

Ezenkívül van egy olyan is a dologban, hogy a nem-hívőknek úgyse lenne szükségük egy ilyen könyvre, a hívőknek pedig millió ilyen könyvet lehetne írni és az sem lenne elég.

“ Nem hiszem, hogy feltétlenül szubjektív. “ – Ez is egy szubjektív állítás részedről, hogy nem hiszed azt, hogy a Biblia szubjektív.

“van e olyan ember a világon, aki ezt hasonlóan így elemezte és nem imádattal dícsérte vagy felháborodva szidta? “ – Vannak elegen, akik ezt teszik, csak nem írnak róla könyvet és nem adják a nevüket hozzá. Viszont azok is, akik könyvet írnak erről és adott címmel látják el, azok is szubjektíven írnak róla, mert a Biblia a valláshoz tartozik és a vallás nem tartozik a tudományhoz, ezért nincs benne objektivitás, általános törvények, stb.

A vallással kapcsolatosan minden nézőpont kérdése, nem fogsz soha objektivitást találni benne.

Hogy jobban megértsd, olyan mintha azt kérdeznéd, hogy írt-e már valaki könyvet az élet értelméről, illetve írt-e másvalaki egy másik könyvet, amelyben " objektíven kritizálja " azt, amit a másik írt az élet értelméről.

Szerinted hol van itt határvonal szubjektivitás és objektivitás között ?

Minden relatív.

A nagy-nagy objektív valóság nem tud írni, nincs neki ceruzája. Írni csak éntudattal rendelkező szubjektum (alany) tud. Ezért, amit keresel, nem létezhet. Lehet, olyat kérni,hogy hideg fejjel kritizálja. De nem lesz "objektív", hanem egy hideg,szívtelen megközelítés.

Ám a hit a szívben lakozik, a szentkönyvek azokhoz szólnak, akik hisznek. Nem érti meg, aki nem hisz.

Van egy zen buddhista mondás: előbb gyakorolj, azután higgy! Szerintem ez minden hitre érvényes. De hát ahány ház, annyi szokás.

Egy kis összeállítás, ami egy bizonyos szemszögből világít rá, ennek a könyvnek a rejtett tartalmára:

[link]

(Görgess bele, az eleje unalmas)

Van egy jó kis könyv:

Bibliaismereti Kézikönyv

[link]

Ezt olvasva tágabb képet kaphatsz a valóságról.

A könyv a hivatalos álláspontot tárja az olvasó elé.

Így természetesen a valódi mondanivalót jól el kellett rejteni.

Ha állít egy olyan tényt, amit inkább titkolna az egyház, akkor fél oldalon keresztül szopja utána a jhvh faszát, hogy átmenjen a bigott vallásos emberek szűrőjén is.

Eredmény: mindenki örül.

Aki tanulni akar belőle, az kiemelőfilccel bejelöli a lényegi mondanivalót. (Majdnem minden oldalon van egy-egy sornyi)

Nekem megvan Tótfalusi István Könyvek könyve c. kötete, amelyben szép nagy betűkkel, olvashatóan, nagy formátumban szerepel az Ószövetség, a második felében meg rendkívül érdekes és viszonylag pártatlan magyarázatok vannak.

Igazából le sem tudtam mérni, hogy az írója vallásos e, vagy ateista, mert a magyarázatokból ez nem tűnik ki egyértelműen.

Sajnos az újszövetség már sokkal kisebb könyvben van meg nekem, a szokásos hártyavékony papíron, irinyó, pirinyó betűkkel, nem tudom sokáig böngészni.

jaj, te kedves tzolko, küldök neked egy olvasható Újszövetséget.

Amiből végre rá lehet jönni, hogy a 7-es által nagyon is tényfeltáró helyzetben miért is volt törvényszerű, hogy ott jelenjen meg a Logosz, ott testesüljön meg az Ige. Mert ahol a legnagyobb a baj, ott kell a segítség.

"Hölderlin írja: Wo aber Gefahr ist, wächst das Rettende auch (ahol pedig nő a veszély, közeledik a

megmentő). "