Isten mit csinál " egész nap "?

Ez már a nem tudom hányadik arra a helytelen ábrázolásra alapozott kérdés, mintha Isten egy személy, egy valaki lenne, mint ahogy mi egy személyt, egy valakit ismerünk. Mint egy hatalmas, jóságos, néha szeszélyes középkori uralkodó, aki az egyik embert megjutalmazza, a másikat megdorgálja, mert valami nagyon rosszat tett.

Úgy látszik, hogy csak nagyon nehézen értjük meg azt, hogy Isten egy személynél, egy valakinél minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, hatalmasabb. Hogy Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött. Hogy Isten jelen van mindenben mint a vezérlő alapelv. Hogy Istent nem vonhatjuk felelősségre nyomorúságunkért melyet mi magunk hoztunk a nyakunkra. Hogy a bőség, a hatalom, a bölcsesség, a szeretet isteni forrásának kiáradását nem vesszük igénybe.

Isten, – isteni kilétünk az egész nap velünk van, bennünk van, de mi haszna ha mi nem vesszük figyelembe. Isten az aki arról gondoskodik, hogy testünk végezze dolgát, anélkül, hogy nekünk folyton tudatosan kellene foglalkozni vele. De Isten még többet is megtehetne, ha mi megengednénk neki.

Ismerjük Jézus példabeszédét a talentumokról (Mt.25, 14-30), így végződik:

„Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.”

Ez a példabeszéd nagyszerűen ábrázolja, hogy mi magunk vagyunk minden nyomorúságunk okozói, hogy helytelen dolog Istent felelősségre vonni.

Ha például megbetegedünk, akkor nem Isten az, aki nem gondoskodott rólunk eléggé, hanem mi tettünk valamit, ami az isteni 'gondviseléssel' ellenkezik, mert ugye mi szabad akarattal rendelkezünk? Lehetünk tehát akár öngyilkos is, Isten hatékonyan figyelmeztet – iszonyatos lelkiállapottal – de nem akadályozza meg.

Nem Isten hibája az sem ha valaki genetikai fogyatékossággal, betegséggel születik, ott is csak az ember helytelen gondolkodása, viselkedése, vagy zavaros érzelmi világa a baj okozója. Isten ezekről az emberekről is gondoskodik, nem úgy mint egy rajta kívülálló valaki, hanem belülről, mindaddig míg az ember nem ellenkezik az isteni gondviseléssel.

Isten az ember szenvedését, gyötrelmeit nem kívülről, nem úgy mint mi, a személyiségünkkel igyekszünk átérezni mások szenvedéseit, hanem belülről a szenvedő által érzi át, mert valójában vele azonos. Isten szenved, mikor az ember szenved, és Isten örvend mikor az ember örvend. De nem Isten az, mikor az ember kárörvend, mert akkor kiléptünk oltalma alól.

Segítene Ő, ne bántsátok, megteszi amit lehet. Növeszteni kell a fűszálakat, lökdösni a bolygókat, teremtgetni a csillagokat, szabályoznia mikroevolúciót (jól mondtam? :) )

Emberből meg már annyi van, az Isten sem győzi.

Különben meg sokat csalódott szegény, még a zsidók is folyton elpártoltak tőle, pedig őket aztán igazán kiválasztotta, megbecsülte. Potyára strapálta magát a tíz csapással, Jeriko falainak leomlasztásával, stb..., amit megjegyzem, előre is tudott, hiszen meg is prófétálta a következményeit. De hát az Ő útjai annyira kifürkészhetetlenek, hogy még maga sem igazodik ki mindig rajta.

Ez amúgy is csak egy próba Teremtés, majd a következő teremtésnél egyből minden klappolni fog, nem lesz Ádám, meg Káin. Noéra sem tekint majd megkülönböztetett figyelemmel, mindjárt a végítélet utáni állapotot hozza létre, így Biblia sem lesz, mert nem lesz rá szükség.

Mégis, mit vártok? Minden nem lehet kapásból tökéletes...

Eddig csak egyetlen dolog sikerült így, a Windows 8 ...

A véges nem értheti meg a végtelent. Ha az ősrobbanást vesszük az első eseménynek, akkor felmerül a kérdés vajon mi volt az ami felrobbant ? Vagy ha egy Intelligens teremtőre gondolunk, akkor a kérdés az hogy ki teremtette a tervezőt, a teremtőt ? Én úgy gondolom hogy a mi generációnk nem fogja megtalálni a helyes választ.

De egy lépéssel közelebb állunk a valósághoz, ha úgy képzeljük el a kezdetet, mintha az Eredeti Ihlet lenne, az, amit Istennek nevezünk, saját törvényének egyetlen kivétele, aki öröktől fogva önmagából létezik, melyből minden kifejlődött: a tér, az idő, az anyag és minden más. Melynek első fejleménye az értelem, Isten első parancsa a Bibliában: „Legyen világosság !” Az Ihletre ugyanis az jellemző, hogy közlésre, kinyilatkozásra, nyilvánosságra, fejlődésre törekszik.

Az Önfejlesztő Ihletnek e tulajdonsága hozza magával azt, hogy benne van minden későbbi fejleményében mint egy Vezérlő Alapelv, vagy mint minden lehetőségek forrása és a késztető erő vagy a kifejezésre törekvés – 'Isten mindig mindenütt jelen van'.

Ez azt is magával hozza, hogy az Önfejlesztő Eredeti Ihlet minden fejleménye szükségleteihez és képességeihez mérten hozzáférhetőséggel rendelkezik a benne lévő isteni forrás kiáradásához. Az ember szellemi képességei révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik e forrás minden kiáradásához.

Az ember nem fontos egy végtelen lénynek, az ember ez az a végtelen lény, de mivel nincs ennek tudatában nem képes kiemelkedni az egó markolatából, ami valójában isteni kilétének helyét bitorolja.

Szerintem ha egy csoki papírját nyalogatjuk sosem fogjuk megtudni milyen is az íze. Mélyebbre kell ásni, hogy megértsük Isten feladatát amit nagyon sokan félreértelmeznek. A bibliát veszik alapul ahelyett, hogy használnák azt amire oly büszkék vagyunk: Az agyunkat. A biblia olyan embereknek íródott akiknek segítségre útmutatásra ösztönzésre van szüksége. És nem a mai kor emberének, hisz ha a miénk lenne, sem a nyelvezete sem pedig a mondanivalója nem ez lenne. Szóval a biblia az akkori emberek számára íródott, hogy tudomást szerezennek Istenről és arról, hogy mit vár el tőlünk. Mint szülőknek, nekünk is vannak elvárásaink a gyermekeinktől de ezen elvárások nem biztos hogy érvényesek lesznek mikor 30 évesek leszünk. Szóval az útmutatás megtörtént, értse ki hogy akarja, de asszem ideje lenne már végre elkezdeni e szerint élni emberek! Sokan még mind a mai napig nem fogták fel ezeket és nem is tartják be. Olyan ez mintha 30 évesen még mindig az első osztályba járnánk, mert néhányan még mindig nem képesek elsajátítani azt, hogy csendben nyugton üljön, viselkedjen, figyeljen a tanulni valókra és embertársaira és ne akarjon mást is belevinni a rosszba. Ezek nélkül a tanítás nem mehet tovább. Egy olyan osztályban ahol káosz uralkodik és senki nem figyel, illetve figyel, csak éppen arra, hogy mit csinál a másik, nem lehet tanítani, így ne is várjuk az óra végére, hogy bármit is megértsünk a leadott anyagból. Mert az anyag nap mint nap le van adva, csak nagyon keveseknek sikerül meghallani és fel is fogni. Így megy ez már 2000 éve. És most feltesszük a kérdést, hogy mit csainál Isten? Talán azzal kellene kezdeni, mi mit csinálunk. Csak szét kell nézni a világban. Nehogy már olyan dolgokat akarjuk hirtelen megérteni ami majd esetleg másodikos tananyag lesz. Az elsővel sem haladtunk még semmire.

Nekem ez a véleményem. Természetesen a kérdés jó és talán egyszer választ is kapsz, ha valóban odafigyelsz. Legközelebb talán meg sem kell majd kérdezned, hisz a válasz magától értetődő lesz.

Üdv,

Openyoureye

Mivel ahol Ő "van", mármint Isten ott sem idő sem tér sincs, szóval alapvetően a kérdésed első felére nem igazán lehet választ adni:)!

Viszont! A világunkban lévő bűn okozza azt a földi borzalmat amit élünk. Minden ember vétkes (valamilyen szinten) de az a bűn amit az emberek felhalmoztak erre a világra hatalmas. Gondoljunk csak bele az első, második világháborúra és az még csak egy kicsi valami, ha belegondolunk hogy hogyan tesszük tönkre a Földet! Régen még a zsidók korában volt egy olyan nem is tudom pontosan, törvény ami azt mondta ki hogy ugye a bűn terjedése elér mindenkit, ezáltal valaki azért lesz béna, vagy vak mert ő maga rosszat cselekedett (ez persze nem így van véleményem szerint), viszont arra már nem tudtak válaszolni a zsidók, hogy mi van azzal az emberrel aki vakon, vagy bénán születik, akkor ott ki vétkezett?! Az apa vagy az anya?

Lényegében ezzel azt szeretném mondani, hogy azért van olyan sok ártatlan beteg kisgyerek mert az emberek rettentő nagy bűne rájuk is kihat és nem azért mert valamelyik rokona, vagy ő maga rosszatt tett… hanem mert mindennek oka van! Valakinek az van "megírva" hogy beteg és korábban hal meg mint embertársai, ezáltal valószínű hogy az ő szeme jobban kinyílik a hit felé, lehet hogy jobban éli meg azt a 20 évet mint más a saját 80 évét!

Isten szabad akaratot adott az embernek, de mi a rosszat választottuk és azt választjuk folyamatosan. Ez az ami megmérgezi az ártatlanokat, de a bűnös emberek ( és valószínű nem az olyanok mint én vagy te, vagy ő aki néha hazudik, vagy kisebb bűnöket elkövet de alapvetően jólelkű emberek) sajnos erre sem figyelnek fel.