Nem hiszek a Földi valóság képben. Miért erőltetik rám mások a valóságukat a hitüket?

Ahogy olvastam ezt csak arra tudtam gondolni, hogy Te nem vagy normális. És ezt úgy értem, hogy pszichiátriai kezelésre szorulhatsz... Én a helyetben elmennék kezeltetni magam.

Nem piszkálódás. Ha egy nem létező lényben bízol, azt hiszed csak rá számíthatsz, akkor minimum depressziós vagy.

szerintem kövesd azt a világnézetet, amelyik Neked a legjobb. hisz úgysem a nagybetűs Igazság egyik sem, csak modellek, egyformán helyes vagy helytelen mind, a döntéseink emelnek ki számunkra belőlük egyet.

kit érdekel, mások mit gondolnak. ha Neked nem kell a világképük, hagyd rájuk, csak az örömüket szerették volna megosztani Veled, nem tudhatták, hogy Te más véleményen vagy.

Egyedül vagyunk egész életünkben, ott legbelül kuksol a kis énünk és végig azzal próbálkozik, hogy ezt az egyedülit, amik vagyunk valahogy mégse érezzük magányosnak. A hit (többek között) azért született, mert ad egy gondolatbeli társat/társakat = Istent/Jézust/Buddhát/Jehovát/stb., ki éppen melyik kultúra része vagy mi ér el hozzá aszerint.

Én inkább igyekszem önmagammal jól érezni magam és abban hiszek, hogy nincs szükségem ezekre a "társakra".

A lényeg, hogy ettől még egyikünk sem jobb/rosszabb, normális/kevésbé normális a másiknál, csak eltérőek a módszereink.

Fogadd el mások véleményét is és azért mert ők nem normálisnak neveztek, még nem jelenti azt, hogy ők a nem normálisak.

A saját világnézet másra való ráerőltetése az agresszió egy formája. Aki ezt teszi az azt szeretné, hogy mindenki pont olyan legyen mint ő, és úgy gondolkodjon mindenről mint ő.

Én speciel nem vagyok vallásos, de ha valaki hasonlókat mond mint te akkor örülök, hogy boldog.

Már ne is haragudj, de hogyan lehet a hitet erőltetni? A tudatoddal te rendelkezel, így maximum közölhetik vele amit tudnak/hisznek, de ettől még az nem változik. Egy véleményt pedig meg is lehet hallgatni, de azt is lehet mondani, hogy ez az illető magánügye és nem vagy kíváncsi - bocsánat érte! - a véleményére.

A normalitást illetően te se essél abba a hibába, hogy esetleg összekevered a véleményedet az igazsággal.

Ami istent illeti, mivel biztosan tudod, hogy van, szeret, stb. hol itt a gond? Ha tudom, hogy 2×2=4 (két-két gyufaszállal tényszerűsíthető) és valaki azt állítja, hogy nem tudom, még nem állok le vitázni, bizonyítani, mert bár _módomban áll_ teljes mértékben meggyőznöm őt az igazamról, nem nekem gond nem/rosszul tudni.

Magam nem tartom sokra a hitet. A megbizonyosodást, azaz meggyőződést, tényeket annál inkább.