A Biblia tartalmaz pl. olyan részleteket, hogy hogyan ölj gyereket, rabszolgaság támogatása, mi a véleményetek, meglátásotok erről?

Egy 2000 évvel ezelőtti társadalom normái, mondod ezt akkor mikor a biblia gonosz oldalát nézzük.

Ám ha a melegek ellen kell érvelni, szerinted hányan hozzák fel ezt a 2000 éves 'normát'?

Hogyan ölj gyereket: nem tudom, van-e ilyen a Bibliában, szerintem nincs. A gyermekgyilkosságot biztosan nem támogatja. (Habár olvashatunk benne népirtásokról, akik között bizonyára kisgyerekek is voltak...)

Rabszolgaság: abban a társadalomban volt ilyen. Nem fogom most megkeresni az ide vonatkozó részeket a Bibliából, de annyi bizonyos, hogy Mózes törvényei tartalmaznak erre vonatkozó szabályokat.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nekünk is rabszolgákat kellene tartanunk stb. Ezek valóban egy több mint 2000 évvel ezelőtti társadalom normái. A 2. Válaszoló kedvéért még hozzáteszem, hogy a melegek kivégzéséről szóló passzusok is a 2000 évvel ezelőtti normáknak felelnek meg, NEM a mostaniaknak! Van egy pár dolog, amelyek megítélésében még most sincs megegyezés a keresztények közt, ez pl. egy ilyen. Én nem ítélem el a melegeket.

Szia kérdező

Amit Mózes könyve ír, az már nincs érvényben. Nem értem miért kell ezen lovagolni.

Ám az biztos, hogy Jehova nem vette soha könnyedén az imádatot, mint ahogy most egyesek azt hiszik, hogy amit tesznek elég Istennek, és majd megbocsát....ha bűnben élünk, mert megbánjuk.

Amit ír ezekről azt mindig is komolyan gondolta, és ezekből nekünk tanulni kell azért lettek leíratva.

Ne gondoljuk, hogy most minden szabad, mert nem azonnal büntet mint akkor.

most csak azért gondolják így mert a vallásos vezetők így engedték meg hogy ennyire elfajuljon az erkölcstelenség az állítólagos "keresztények között.

Sőt maguk a vallás vezetők is úgy élnek, és fogalmuk sincs róla mi vár rájuk, pedig ott van a kezükben a szent írás.

Ezek azon a napon mind számon lesznek kérve.

De menjünk sorba

2Mózes 21:17

A gyűlölködő, rosszindulatú szellem éppolyan helytelen volt Jehova szemében, mint a gyilkosság. Ezért ugyanolyan büntetést szabott ki a szülők gyalázásáért, mint a tényleges meggyilkolásukért.

Ez összhangban van a János levelében leírtakkal.

(1János 3:13-15) . . .. 14 Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a testvéreket. Aki nem szeret, az a halálban marad. 15 Aki gyűlöli a testvérét, az mind emberölő, és tudjátok, hogy e g y emberölőnek sincs örök élete, amely megmaradna őbenne.

Azt jól tudod, hogy Jézus szigorított a törvényen, aki csak szellemileg gyűlölködik, azt már eleve gyilkosnak tekinti, mint ahogy aki csak asszonyra néz a szexuális vágy miatt azt már úgy veszi, hogy paráználkodott.

Bocsánat véletlenül elküldtem az előzőt, de Folytatom:

A példa beszédek szorosan kapcsolódik ehhez a törvényhez.

S ezek mind azoknak a felnőtt "gyermekere" vonatkozik akik már nem a szülői felügyelet alatti gyermekek már ,hanem felnőtt "gyermekek".

Mózes első könyve a Bibliában beszámol arról, hogy Jehova Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot (1Mózes 22:2). A Biblia olvasói közül némelyek megütköznek ezen. Egy professzor asszony ezt mondta: „Gyermekként hallottam először erről a történetről, és nagyon felháborodtam. Miféle Isten kér ilyesmit?” Bár ezek az érzések érthetőek, néhány részletet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Azt se feledjük, hogy a Biblia szerint Jehovának különleges oka volt arra, hogy ezt kérje Ábrahámtól. Tudta, hogy évszázadokkal később nem fogja megakadályozni, hogy a Fia, Jézus meghaljon értünk (Máté 20:28). Szerette volna, ha megértjük, mit is fog tenni értünk. Amit Ábrahámtól kért, erőteljesen érzékeltette, mekkora áldozatot fog hozni. Miért mondhatjuk ezt?

Figyeljük meg, mit mondott Jehova Ábrahámnak: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot . . . , és mutasd be égő felajánlásként” (1Mózes 22:2). Jehova úgy utalt Izsákra, mint akit Ábrahám olyannyira szeret. Tudta, milyen drága neki Izsák. Ő ugyanígy érzett a Fia, Jézus iránt. Annyira szerette, hogy kétszer is ezt mondta Jézusról az égből: „az én szeretett Fiam” (Márk 1:11; 9:7).

Figyeljük meg azt is, hogy Jehova így szólt Ábrahámhoz: „kérlek”. Egy bibliatudós szerint ez arra utal, hogy Isten tisztában volt vele, milyen óriási áldozatot kér Ábrahámtól. Gondoljunk csak bele, mennyire elszomorodhatott Ábrahám. Hozzá hasonlóan Jehovának is rendkívül fájt szeretett Fia szenvedése és halála; el sem tudjuk képzelni, mennyire. Tagadhatatlan, hogy ekkora fájdalmat még semmi sem okozott neki, és a jövőben sem kell ilyesmit átélnie.

Leszögezhetjük hát, hogy bár elsőre megbotránkoztatónak tűnik, amit Jehova Ábrahámtól kért, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy végül is nem engedte meg, hogy ez a hűséges patriarcha feláldozza a fiát. Megkímélte Ábrahámot a legszörnyűbb veszteségtől, ami egy szülőt érhet, hiszen megakadályozta, hogy Izsák meghaljon. Viszont „saját Fiát [nem] kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért” (Róma 8:32). Miért állt ki Jehova ekkora megpróbáltatást? Azért, hogy „életet nyerjünk” (1János 4:9). Milyen nagyszerűen bizonyítja ez az irántunk érzett szeretetét. Kétségkívül arra érzünk indíttatást, hogy viszontszeressük őt.

Kit tekintettek elsőszülöttnek? Csak a férfinemhez tartozókat tekintették elsőszülöttnek (4Mózes 3:40–51). A fáraó, aki maga is elsőszülött volt, nem halt meg. Neki már saját családja volt. Nem a családfő, hanem a családban az elsőszülött fiú halt meg a tizedik csapásban.

Jehova több mint négy évszázaddal előre pontosan meghatározta, melyik évben fogja megalázni az egyiptomi világhatalom királyát, és mikor fogja kiszabadítani Ábrahám leszármazottjait a rabszolgaságból. Isten feltárva szándékát Ábrahámnak, megígérte: „Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal” (1Mózes 15:13, 14).

Ez egy prófécia része, és ha ezek beteljesültek, akkor a többi is ahogy láthattuk, és majd látjuk is.

A királyok könyve a szülőknek tanulságos:

24 Úgy tűnik, hogy elsősorban azért csúfolták Elizeust, mert egy kopasz ember Illés prófétai ruháját viselte. A gyerekek felismerték, hogy Elizeus Jehova képviselője, és egyszerűen nem akarták, hogy ott legyen. Azt mondogatták neki, hogy ’menjen fel’, vagyis menjen fel Bételbe, vagy vitessen fel, ahogyan az Illéssel történt. A gyerekek bizonyára a szüleik ellenséges szemléletmódját tükrözték vissza. Mennyire létfontosságú, hogy a szülők megtanítsák a gyermekeiknek tisztelni Jehova képviselőit!

Jehova nem tűri a hivatalosan kijelölt szolgái iránt tanúsított tiszteletlen magatartást. Amikor a fiatalkorú bűnözők gúnyolták prófétáját, Elizeust, gyorsan megtorolta

A jeremiás könyvében írtak megtörténtek többször is.

Josefus Flávius írta meg azt amikor a zsidó asszonyok megették a gyermekeiket, mert olyan nagy éhség volt Jeruzsálemben a Rómaiak támadásakor.

Jeremiás megismételte Mózes szavait, miszerint akik figyelmen kívül hagyják Jehovát, vagy ellene szegülnek, még a saját ’fiaik és leányaik húsát’ is megeszik majd (5Móz 30:19, 20; Jer 19:9; 3Móz 26:29). Néhányan talán azon gondolkodtak, hogy tényleg megtörténhet-e ilyen szörnyűség. Nos, a babiloni ostrom idején, amikor nem volt élelem a városban, pontosan ez történt! „Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket – számol be a történtekről Jeremiás. – A vigasz kenyerévé lettek azok népem leányának összeomlásakor” (Sir 4:10). Megrendítő!

. Mind a világi, mind a bibliai történelem följegyzi, hogyan teljesültek a Leviticusnak az engedetlenség következményeire utaló figyelmeztetései. Többek között előre megmondotta, hogy az anyák megeszik majd saját gyermeküket éhségükben. Jeremiás rámutat arra, hogy Jeruzsálemnek i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulásakor ez megtörtént, Josephus pedig elmondja, hogy a város későbbi pusztulásakor, i. sz. 70-ben ugyanez megismétlődött.

Úgy hogy akik ezt olvassák gondoljanak arra, hogy Istent nem lehet hülyének nézni, s magukat csapják be azok és másokat is, akik azt hiszik, hogy Isten mindig szemet huny a dolgok felett.

Az utolsó a Zsoltárok pedig a következőket jelenti:

Jehova a perzsa uralkodót, Cyrust használta fel népének az ősi babiloni világhatalomtól való megszabadítására. De teljes értelemben nem Cyrusra vonatkoznak a 137. zsoltár záró szavai, amelyek Nagy-Babilonra, a hamis vallás világbirodalmára utalnak: „Ó Babilon leánya, akinek teljesen kifosztottá kell lennie, boldog lesz, aki megfizet neked azzal a bánásmóddal, amellyel te bántál velünk! Boldog lesz, aki megragadja és kősziklán zúzza darabokra gyermekeidet!” (Zsoltárok 137:8, 9).

A jövendölés szerint két végzetes dolognak kell nagy gyorsasággal bekövetkeznie erre a vallási paráznára: „Gyermekeinek elveszítése és özvegység.” (És 47:9; Jel 18:7, 8; Jer 50:9) Akár megölik vallásszervezetének tagjait az eljövendő „nagy nyomorúságban”, akár úgy halnak meg számára, hogy megtagadják őt, s azt vallják, hogy semmiféle valláshoz nem tartoznak: elveszti őket. Ez nagy gyászt jelent neki!

Vajon melyikünk szeretne Nagy Babilon vallásos „gyermekei” közé tartozni, amikor eljön Isten meghatározott ideje, hogy „szétzúzza őket a kőszirten”? Ha nem akarjuk, hogy oda soroljanak minket, s ha különösen azok közé tartozónak szeretnénk vallani magunkat, akiket Isten „én népem”-nek nevez, vajon mit tegyünk? Semmivel sem kevesebbet annál, mint hogy kihasználjuk a még hátralevő időt, és engedelmeskedünk Isten irgalmas parancsának, mely az ő Szavában olvasható: „Menjetek ki belőle én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben, és ha nem akartok kapni csapásaiból.” — Jel 18:4; Jer 50:8.

E világ politikai hatalmai nem Jehova imádói iránti szeretetből hajtják végre vallásellenes tettüket. Miért nem? Azért, mert Jehova Tanúi útjában állnak annak a tervüknek, hogy egy teljesen isten nélküli világot hozzanak létre. A politikai hatalmak tehát csupán eszközök, akiket a Tanúk Istene saját céljának megvalósításában felhasznál (Jelenések 17:17).

Ilyen próféciának a megvalósulása lehetetlennek tűnt akkor, i. e. 614-ben, vagyis 75 évvel Babilon elfoglalása előtt. I. e. 614-ben ugyanis Babilon hatalmának és dicsőségének a tetőpontjához ért. Ma azonban az a hely, ahol az ókori Babilon büszkén állt az Eufrátesz folyónál azt bizonyítja, hogy Jehova próféciája nem tévedett. Nagyon kevés, csupán néhány kő maradt meg ott Babilon eredeti építőköveiből. Az a biztosíték, amelyet Jehova adott az ő bántalmazott népének, igaznak bizonyult. Ő maga valóban kézbe vette „perüket” a világegyetem bírósága előtt; tényleg végrehajtotta értük a bosszúját: igazságosan gondoskodott arról, hogy a számlák ki legyenek egyenlítve.

Sajnos ezeket a magukat vallások vezetőinek eszükbe sem jut annyira magasan ülnek, de már nem sokáig, és az Ő fényűzése, és hazugsága miatt fognak sokan meghalni.

Jól tudom, hogy borzalmasnak hangzik, De higgyétek el, Isten nem úgy gondolkodik ahogy mi, és amit kimond azt nem vonja vissza.

Ha nem így lenne akkor a teremtményei milyen életet éltek volna már akkor is.

Olyat amilyet most.

S becsapják magukat azzal, mivel nem azonnal van ítélet mint akkor, hogy majd Isten szemet huny felette.

Bár a kegyelmi időszakban élünk, de fontos, hogy ne csak megbánjuk amit tettünk hanem ne tegyük többé.

Kérdező!

Kérlek a fentebbi válaszokat nyitott elmével nézd, próbáld a mi oldalunkról is megközelíteni hogy láthass, én csak annyit tennék hozzá hogy csak azért mert pl a szexről vagy erőszakról beszélnek benne, attól még nem egy gonosz könyv, Isten akarja hogy tisztában legyünk mit gondol ezekről, mert ezek hatalmas problémák, ma is

Kérdezö a rabszolgasággal kapcsolatban annyit, hogy ez a zsidóknál a Biblia szerint. nem olyan volt, mint a környezö nemzeteknél. Nem voltak megfosztva emberi jogaiktól.

Kicsit hasonló volt mint ma amikor munkaviszonyban vagyunk. A felettes dönt mit és hogy kell csinálni, de amellett megmarad az emberi méltóságunk.

)

Söt az Izraelitáknak kötelességük volt törödeni az árvákkal és az özvegyekkel ez törvénybe volt adva. Például a búza aratásnál a gyümölcsszedésnél nem volt a tulajdonosnak szabad mindent magának begyüjteni, hanem kellett hagyni a szegényeknak, akik aztán a saját kezükkel begyüjtötték maguknak a búzát, gyümölcsöt..