Az ember pusztán a természet nagy félreértése?

Azt hogy az emberi faj túl okos lett.

Persze ez önmagában még nem is lenne baj, hisz ezt az adottságot azért kaptuk a természettől, hogy fajtánk sikeresebben fennmaradjon.

Kezdetben még csak eszközöket készítettünk, tervszerűen vadásztunk, gyűjtögettünk.

Eztán megtörtént aminek nem lett volna szabad.

Az ember istent kreált magának azért, hogy ha ingerszegény helyzetbe/környezetbe kerül jobban érezhesse magát.

Pedig nem ez lett volna a feladat.

Tudását arra kellett volna használnia, hogy tervet készítsen az ilyen szorult helyzetekben, amit felhasználva kielégítse testi szükségleteit.

Később még nagyobb hiba csúszott a gépezetbe, mert felfedeztük az evolúciót és ezzel lelepleztük a bábmestert aki dróton rángat bennünket.

Sőt, nem csak egyszerűen lelepleztük, hanem még fel is használjuk az evolúciót olyan területeken mint az orvostudomány.

És ezzel olyan életeket mentünk meg akiknek a természetes kiválasztódás forgatókönyve alapján meg kéne hogy haljanak.

De mi ez ha nem lázadás a természet ellen?

Nem azt mondom hogy ez baj lenne.

Épp ellenkezőleg! Aki nem lázad a természet ellen, az nem is igazi ember.

Eddig mindvégig azt gondoltam, hogy szabad akarat nem létezik, és minden cselekvésünk mögött alattomos ösztönök húzódnak meg.

De most már tudom, hogy tévedtem.

Van szabad akaratunk, ami csak akkor jut szerephez, mikor magán a tudományon elmélkedünk.

A természet félreértései vagyunk, és a modern tudomány a mi felszabadítónk.