Ha az adventisták szerint már az Édenben kötelező volt megtartani a szombatot, akkor a zsidók hogy-hogy nem tudtak róla?

Nem tudom milyen múltra nyúlik vissza az Adventisták keletkezése, de lehet, hogy már az Édenben is voltak.

Akkor meg miért ne lehetne?

Szia!

Ha valakivel "megismertetsz" valamit, az nem azt jelenti, hogy előtte soha nem hallott róla. A sínai hegyi törvényadás előtt is ismert volt a szombat:

II.Móz. 16:26-30.

Azontúl a törvényadó indokot is tett a sínai hegyi tízparancsolathoz:

"Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt." (II.Móz. 20:11).

Üdv. Péter

Üdv.

Adventista vagyok. Az újszövetségi teológiában teljesen nyilvánvaló, hogy sem a Szombat, sem pedig az azt tartalmazó Tízparancsolat nem a zsidóknak adatott, hanem az egyetemes emberiségnek. Ez legfőképpen az eszkatologikus próféciákból derül ki, ahol több utalást is találunk a Törvényre. Arra a tényre, hogy a szombat nem csak a zsidóké, Jézus is utalást tett a szolgálata alatt, amikor az (Mk. 2,27)-ben kimondta, hogy "A szombat lett az emberért" - és nem a zsidókért. Valójában már az ószövetségi teológia is különbséget tett törvény és törvény között. A "Tóra" nem más, mint ezeknek a törvényeknek egyfajta összefoglalása, ahol különböző törvénycsoportokat találhatunk. A polgári törvények, amelyek Izráel nemzeti igazgatását hívatottak, nem voltak összekeverhetőek a Tízparancsolattal, mert a két kőtábla a frigyládában volt, a polgári törvények pedig annak oldalához voltak helyezve (V. Móz 31,26). Aki pedig a kőtáblákon található igékből egyet is megront, megrontja az egészet is, az apostol szerint (Jak 2,10-11). De most nézzük az általad felvetett kérdést.

A nehémiási igében hivatkozott megismertetés, nem azt jelentette, hogy ismeretlen lett volna Mózes előtt a törvény. Káin például megölte Ábelt, mire Isten felelőségre vonta (I. Móz 4,10-12). Ez aligha történhetett volna meg, ha nem lett volna nyilvánvaló, hogy a gyilkosság bűn (6. parancsolat). Ugyanígy Józsefet is paráznaságra akarták csábítani, amit a fiatalember úgy értelmezett, mint Isten elleni vétkezést (I. Móz 39,7-9). Jól tudta, hogy a paráznaság bűn (7. parancsolat). Lehetne még hozni a példákat. Egyébként pedig a (II. Móz 16,23) szerint Izraelnek már a szövetségkötés előtt is parancsba volt adva a szombatünneplés, mint Isten népének egyik kötelessége. Az ősatyák tehát ismerhették a törvényt szájhagyomány alapján, amit Izráel több mint 400 éves fogsága jelentős mértékben eltorzított (nemhiába készítettek aranyborjút). Így szükség volt a törvénynek egy mélyebb teológiai megismertetésére, amit az Úr az Ő szolgája, Mózes által adott, és foglalt írásba az utókor számára.

Ami pedig Ádámot illeti: Szó szerint valóban nincs bent a Bibliában, hogy szombatot ünnepelt, de az sincs benne, hogy nem ünnepelt, mégis a történeti és teológiai háttér arra enged következtetni, hogy megtette. Először is, ma már ismert tétel a teológiában, hogy a teremtéssel együtt Isten az időt is megteremtette (I. Móz 1,14). Másrészt helytelennek tartom szó nélkül elmenni amellett, hogy Isten megáldotta, és megszentelte a hetedik napot (I. Móz 2,3) – mintha ezután egy óriási üresség lett volna évezredekig. Isten ugyanis a szeretet (I. Ján 4,8), tehát nem azért alkotta a szombatot, hogy ezt a szent és áldott napot tartogassa magának. A szeretetben ugyanis nincs énközpontúság, nem keresi a maga hasznát (1Kor 13,5). Pál mondja ki éppen, hogy „Mert minden ti érettetek van”(2Kor 4,15). Éppen ezért a szombat is azért lett, hogy annak a megszentelt, és áldott napnak az áldásait az ember élvezze. Nem hiába mondta Jézus, hogy a szombat lett az emberért. Azok az emberek, akik ünnepelnek szombatot jól tudják, hogy milyen nagy áldás és ajéndék Istentől ez a nap, nincs hozzá fogható.

Kedves kérdezö, igazad van hogy az nem normális, ha csak a törvény miatt nem lesz valaki gyilkos.

A Biblia leírja Pál apostol valahol /nem jut eszembe, és nincs idöm keresni :) / hogy az emberiségnek Isten mintegy belsö törvényt adott, ez a lelkiismeret.

Még nem volt meg a Tízparancsolat és már József tudta, hogy nem paráználkodhat a Potifár feleségével....

Nem akarok vitázni itt az adventista barátainkkal, de én sem értem miért állítják, hogy már kezdettöl kellett betartani a szombatot. Ez nem lelkiismereti kérdés, ez törvény és csak a zsidóknak adatott.

Sziasztok!

A 13:38-as adventista válaszoló vagyok.

Úgy vélem, azok mondják azt, hogy a Törvény a zsidóknak adatott, akik felszínesen olvassák a Bibliát. Lássuk most ennek részletesebb kibontását:

Amint említettem, a Tórában több törvénycsoport is van, amelyek közül némelyek még érvényben vannak, némelyek nem. Legyetek szívesek olvasni a Tórát, akkor majd ti is meglátjátok ezt. Mindössze kétfajta törvénycsoport volt, ami a zsidóknak adatott. A polgári törvények, amelyek Izráel, mint állam nemzeti érdekeit hívatottak szolgálni. Nevezetes ebből a szempontból a Deuteronomium, amely mintegy összefoglalása a Tórának. Például ebben olvassuk, hogy mi legyen a sorsa annak, aki embert rabol (V. Móz 24,7). A polgári törvények az őskeresztények számára azonban nincsenek érvényben, mert ők nem egy állam, hanem egy lelki nép, éppen ezért az apostoli levelek is inkább lelki törvényszerűségeket állítanak a gyülekezetek elé. Remélem, ez világos Másrészt pedig a vallásos törvények, gondolok itt az ünnepnapokra, vagy az áldozatrendszerre. Ezekről olvashattok a Leviták könyvében. Eltörlésüket az indokolja, hogy mind az ünnepek, mind pedig az áldozati rendszer profetikus előkép volt (lásd pl 1Kor 5,7). Ezek beteljesedése után nem volt szükség rájuk többé, ezt jelentette a kárpit kettészakadása is Krisztus kereszthalálakor (Mt 27,51). Aki azt mondja, hogy ezek a zsidóknak adattak, és eltörlésük megtörtént, az idáig biblikus.

Ezek után lássuk a Tízparancsolatot. Az ősatyák ismerték a Tízparancsolat rendelkezéseit ez teljesen világos, amint rámutattam. A szombatot is meg kellett ünnepelniük, mert amit Isten megáld és megszentel, azt rendszerint az embereknek adja, nem pedig magának tartogatja (ha nem hiszed, bizonyítsd be a Szentírásból, hogy nem így van). Az is világos, a megismerésen nem a teljes ismeretlenséget kell érteni. (Ábrahám megkapta a körülmetélés rendelését, mégis Mózes idejében elhanyagolták, vagy elfelejtették, tehát újra meg kellett ismertetni.) Egyébként sem látom sok hasznát az ősatyákra hivatkozni a törvény dolgában. A tiszta és tisztátalan állatok különválasztását nem a zsidók, hanem ősatyánk, Noé kapta parancsba, ma mégsem foglalkoznak vele sokan. A Biblia nem tanít arról, hogy a törvény a zsidóknak adatott, hogy arra emlékezzenek, hogy Isten kihozta őket Egyiptomból. Mindössze a szombatról hangzik el egy ilyen értelmezés is az (V.Móz 5,15)-ben, ami önmagában azonban nem értelmezhető, vesd össze a (II. Móz 20,8-15)-el. Világos, hogy a szombat a teremtés emlékünnepe is. Nemhiába, hogy a végidőben az emberiséghez szóló utolsó üzenet egy szó szerinti idézet a szombatot is tartalmazó 4. parancsolatból (Jel 14,7).

----------------------------------------------

De most nézzünk egy izgalmasabb témát, hogy az újszövetségi korszak hogy viszonyult a Törvény és a Szombat kérdéshez. Kérdező, te ezt mondod:

"A gyilkosságot, az emberölést egyenrangúvá tenni a szombat megtartásával viszont elég beteges."

Csakhogy a szombat megtartása is a Tízparancsolat része, a gyilkosság korlátozásával együtt. Az Ősegyház nem osztotta a te értelmezésedet. Hogyan is mondja az apostol?

"Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél." (Jak 2,10-11)

Egyértelmű utalás ez a levél a Tízparancsolatra. Felhívom a figyelmet, hogy Jakab apostol ezt a levelet nem a zsidóknak, hanem a keresztényeknek írta, valamikor az első században. Ha tehát az apostol ennyire nagy hangsúlyt fektet a Tízparancsolatra, mi módon mondják azt némelyek, hogy a eltöröltetett? De had hozzak egy másik példát is, hogy Jézus hogyan viszonyult a Szombathoz és a Törvényhez. Az evangéliumi feljegyzések szerint egyszer egy ember megkérdezte tőle, hogy mit cselekedjen, hogy elnyerje az örök életet (Mt 19,16). És mit mondd Jézus? A következőt: "Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat."(17. vers). A 18. versben pedig felsorolja a Tízparancsolat második kőtábláját, amit aztán aztán a (III. Móz 19,18)-al foglal össze. Jézusnak a szombathoz való viszonyáról pedig: a (Luk 4,16) ige egyértelművé teszi, hogy Jézusnak szokása volt a szombatünneplés. A Megváltó nem tanított arról az emberek által terjesztett dologról, hogy a szombat a zsidóknak adatott. Jézus azt tanította, amit az előbb is idéztem, hogy "A szombat lett az emberért" (Mk. 2,27). Vagyis: nem a zsidókért, hanem az EMBERÉRT.

Ha pedig valaki a történelmi kereszténységhez tartozónak vallja magát, tehát ahhoz, ami 2000 évvel ezelőtt indult útnak, amit az apostolok, az apostoli atyák, az egyházatyák és az utánuk következő nemzedékek képviseltek, akkor nem közömbös az iránt sem, hogy az Ókeresztény Egyház - akik időben jóval közelebb álltak az apostolokhoz, mint mi- hogyan vélekedtek erről a kérdésről. Az Óegyházban korántsem volt annyira egyértelmű hogy nem kell szombatot ünnepelni, mint ahogy ma némely tanítók terjesztik. Tudunk szombatünneplő keresztényekről az ókorból, előfordult például olyan eset is, hogy a szombatot és a vasárnapot egyszerre tartották meg. A szombatünneplés a vasárnaptörvény életbelépésével kezdhetett el gyengülni, viszont mindig voltak szombatünneplő keresztények az egyháztörténelem során.

Vagyis a szombatünneplésnek is 2000 éves hagyománya van a kereszténységben.