Őrültnek tartanátok, ha levezetném, hogy Isten és a Sátán egy és ugyanazon személy?

# 9/9 Így van, pont itt van a kutya elásva.

Jupiter (Zeusz), valamint a görög Pán isten valóban az eredeti görög-és római istenvilág szülöttei, de a római hódítások, valamint a Római Birodalom fennállásának első évszázadában jelentőségüket vesztették (Augustus megpróbálta a tradicionális istenvilágot feltámasztani, kevés sikerrel), és egy elvont, sztoicisztikus állameszme képében élt tovább, aminek az értelmezése csak a szűk elit-rétegek kiváltsága volt. Fokozatosan tértek vissza az ősi kozmoteikus pantheonhoz, leginkább misztériumkultuszokon keresztül. A Kr. u. II. századtól a kereszténység végső győzelméig ebben a világban éltek. Ebben a pantheonban helyet kaptak a keleti vallások is (beleértve a keresztény szektákat is). Kelszosz keresztény-ellenes írásiból például, amiket Órigenész őrzött meg, elég pontos kép rajzolódik ki a korról.

A kereszténység győzelme előtti korszakban a görög Héliosz napisten/ római Sol Invictus (ez Sol isten, Mithrasz tulajdonságaival keverve) volt az állami főisten. A keveredés Alexandriában jött létre, ahol Héliosz már régen beleolvadt Ámon/Ammon kultuszába (már Nagy Sándor is ezzel az istenséggel azonosította magát, így kapott szarvakat).

Ammont, mint főistent a lefordíthatóság jegyében természetesen a görög főistennel, Zeusszal is azonosították, de a panteisztikus szinkretizmus jegyében magába foglalt sok más istent is, elsősorban Szerapiszt, a Ptolemaiosz-kori alexandriai főistent.

Egy kép a közös ősről: [link]