Ha az ateisták fenntartják a lehetőségét, hogy bizonyítékok esetén elfogadják Isten létezését, akkor a hívők is gondolnak rá, hogy esetleg nem létezik?

A három sémi-monoteista vallás nagyon határozottan a kognitív disszonanciára gyúr, arra kondicionálja a híveit, hogy amit a vallása tanít, akkor se vesse el, ha minden ellene szól. Egy ilyen hívő könnyedén hülyének néz bárkit, aki ellentmond neki. Jól látszik az evolúciós vitáknál, ahol a hívők belinkelnek egy seregszemlét az evolúciót vitató vagy megkérdőjelező tudósokról, és onnantól nekik ők a tudósok. Az, hogy belinkelhetnének még több, szakmailag nem kevésbé kompetens tudós véleményt, akik nem kételkednek az evolúcióban, nem számít, mert ők egyszerűen nem léteznek, nem tudósok, be vannak csapva, a Sátán vezeti őket, akármi. Ezzel a hozzáállással nem nagyon lehet mit kezdeni.

Isten létezésével kapcsolatban az az elsődleges kérdés, hogy mi az az isten. Amíg nincs definiálva, addig bármi lehet. A teremtő nem definíció, az csak egy jelző, nem következik belőle az ég világon semmi. Lehet isten egy tök banális dolog, ami itt van az orrunk előtt, csak azért nem vesszük észre, mert nem így hívjuk, vagy valami teljesen mást keresünk, valami láthatatlan nagy embert az égben, aki azzal köt szövetséget, aki a fitymáját levágja, és azt küldi pokolra, aki többféle szövetből varrt ruhát hord.

Az istenek közül leginkább az antropomorf istenekben nem hiszek, a természetfeletti egész koncepciója nonszensz, ki van zárva, be van bizonyítva, hogy nem létezik. A természet törvényei mit bizonyítanak? Azt, hogy nincs önkény. Nem az és nem úgy történik, amit és ahogy a láthatatlan nagy ember (illetve az ő barátai és ellenségei) az égben akarja, hanem minden mindig ugyanúgy, és erre lehet megfogalmazni a törvényeket.

"Ha olyan technológiai szintre jutunk, hogy meg tudjuk válaszolni az univerzumunk összes kérdését "

1) A szellemi tevékenység nem technológia kérdése.

2) Ki kell ábrándítsalak: soha nem fogunk tudni ( értelmesen ) megválaszolni minden kérdést.

Ugyanis elég jól bebizonitotta Kurt Friedrich Gödel ( osztrák matematikus ) 1931 -ben, hogy létznek nem csak relatíve eldönthetetlen kérdések, hanem abszolút eldönthetetlen kérdések is. Ez azt jelenti, hogy fe lehet tenni olyan kérdést, amire az adott rendszer bármilyen bõvítésében SEM lehet egyértelmû választ adni.

( Jellegzetes példa

a hadsereg borbélya,

vagy a halmazok körébõl:

ha "tartalmazkodónak" nevezzük az olyan halmazt, amelyik eleme saját magának, akkor az összes nem-tartalmazkodó halmazok halmaza tartalmazkodó-e? - nincs válasz, mert ha tartalmazkodónak mondod, abból az jön ki, hogy nem-tartalmazkodó, ha viszont nem-tartalmazkodónak mondod, abból az jön ki, hogy tartalmazkodó. )

Szóval sajnos soha nem fogunk tudni megválaszolni minden kérdést.