Mi a véleményed a gyerekre vagy egyéb családtagra kényszerített vallás (osság) ról? Ismersz olyan esetet, ahol ez megtörtént? Mi lett a következménye?

Nem ismerek ilyet.

Meg mi számít kényszerítésnek?

Nálunk mindenki meg lett keresztelve a családban, elsőáldozók is voltunk. Utána már magunk döntöttük el, hogy megyünk-e tovább. Nem kényszerítettek semmire. Az elsőáldozás előtti hittant meg élveztük, nagyon jó társaság volt, jó volt új embereket megismerni.

Az persze más, amikor valakit nagyon elvakultan nevelnek és nem engedik, hogy maga érezze meg, hogy mire van szüksége vagy mire nincs. De ilyen fanatikusok nincsenek a környezetemben.

Elsőhöz hasonlóan tudok írni.

Egyébként meg mi számít kényszernek? Van, aki úgy gondolja, hogy a nevelés maga kényszer. Kényszer az iskola, kényszer, hogy a 7-8 éves gyereknek be kell járni a tanórákra és nem játszhat a maga kedvére, kényszer, hogy matematikából tudni kell a másodfokú egyenletet, stb. Ilyen szempontból persze a vallásos nevelés is kényszer. Én viszont úgy gondolom, hogy a nevelés csak elvek mentén lehetséges.

Egyébként a környezetemben még nem találkoztam olyannal, akit szélsőségesen, elvakultan belekényszerítettek volna vallásba, bár biztos volt már ilyen a történelemben. Mint ahogy olyan is, ahol szélsőségesen ateisták a vallásgyakorlatot tiltották meg családtagnak.

Jehova tanúinál van ilyen szép számmal: fiatalon belenyomják a 8-14 éves gyerekeiket a keresztelkedőmedencébe, anélkül, hogy az utánna tudott volna járni ennek az amerikai cégnek: meg is vanaz eredménye: a gyermekeiket víz alányomó szülök nemsoká szembesülnek azzal, milyen szeretetteljes eljárás is a kiközösítés. és persze ki a hibás: hát sátán. jaja: abbadon sáskái: ők sohasem hibáztak, ha valamiben tévedtek, azért Jehova a hibás, aki szándékosan részletekben tárja fel az új ilágosságot a szolgáinak: az, hogy a szlő hibás-e? természetesen nem,hitegetik magukat,hisz ők a legjobbat tették csak, ami egy gyermeknek a legjobb lehet: minél előbb tanúnak lenni.

Sajnálom az ilyen gondolkodású embereket: saját tetteik miatt nem beszélhetnek a gyermekeikkel. sőt, akinek kinevezése van, inkább elzavarja fiát lányát otthonról, nehogy elveszítse a kiváltságát. igen, ez a legboldogabb nép a világon: hogyha a kamuboldogságotértünk boldogság alatt...

Olyan van a környezetemben, hogy a szülők vallásukat gyakorló hívők, és a gyerek is ebbe nőtt bele, természetes, hogy ő is az lett.

Olyan is van a környezetemben, hogy a szülők nem igazán tartják a vallásukat, de a gyereket beíratják hittanra. Ilyenkor vagy hívő lett a gyerek (ritkább esetben) vagy kamaszkorától ugyanúgy hanyagolta a dolgot, mint a szülei (gyakrabban).

Aztán olyant is láttam nem egyet, hogy valaki tizenévesen vagy felnőttkorában hirtelen megtért. Ilyenkor mindig kemény konfliktusok alakultak ki a családban, amit igazából azóta sem tudtak rendezni a felek.

nekem nincs ilyen emberek a környezetemben,de pld itt már olvastam ilyen témáról hogy a szülő kényszeríti a vallásra.

erre a véleményem az hogy Isten nem kényszer.

és ha valakit kényszerítünk azzal inkább az ellenkezöjét érjük el,

Istent szabad akaratból és tiszta szívből kel elfogadnunk ahhoz hogy örömünket leljünk benne.

és hogy igazán megismerhessünk őt.

és Isten is ezt akarja.

Nem ismerek ilyet.

Az én családom alapvetően katolikus, viszont egyikünkre sem kényszerítették rá a vallást.

Amikor elmentem nagyapámmal a templomba, az azért történt, mert én is akartam. Amikor pedig húgom elsőáldozó volt, az azért történt, mert ő akarta.

Ránk soha nem kényszerítették a vallást. Az, hogy én és a testvérem hiszünk Istenben a mi döntésünk volt, nem pedig a családunké.

Én sem ismerek.

A Szent Koránban van egy szúra:

A hitet senkire sem lehet kényszeríteni.

Ezt tegyük zsebre a jövő időkre, kedves honfitársaim :D

Én is az első hozzászólók nézeteit vallom.

Megjegyzem a gyerekre nagyon sok mindent "kényszerítünk". Kényszerítjük, hogy a WC-be csináljon és ne az asztalra, beoltatjuk különböző anyagokkal, oviba, iskolába járatjuk, és sorolhatnám vég nélkül.

Egy igazi szülő ugyanis óvja, neveli a gyermekét a legjobb lelkiismerete szerint. Persze manapság ezt egyre inkább nem teszik, ami meg is látszik az emberi társadalmon, de ez most mellékes.

Egy szülőnek kutya kötelessége a gyermekét felkészíteni az életre! Ez a nevelés lényege. Ha a szülő vallásos, akkor a gyermekét is így neveli. Ez a világ legtermészetesebb dolga. A vallásos ember vallásosan neveli a gyerekét, az ateista meg ateistán. Ez olyan természetes, mint ahogy a görög görögül beszél, és a gyerekét is arra tanítja meg, nem pedig magyarra.

Aztán ahogy nő a gyerek, majd tanul mást is, kialakul a személyisége és választ a különböző értékrendek közül egy neki testhez állót. Vagy olyat mint a szüleié, vagy másmilyent.

Nem is értem, hogy a vallást miért kell kiemelni ilyen szempontból. Sokkal nagyobb gondot okoz mindenkinek, ha szándékosan vagy nemtörődömségből bűnözőt nevelnek a gyerekükből.

Az persze igaz, hogy 1-2 valóban kardinális dolog kivételével, semmit nem szabad túlzottan erőltetni a gyerek nevelésében. Sem a vallást, sem a tökfőzeléket nem szabad beleverni a gyerekbe. De ez nem vallásossági kérdés, hanem erőszakossági-.