Ha van isten, miért nem segít a milliónyi szenvedő, éhező, elnyomott emberen?

A milliónyi szenvedő, éhező, elnyomott ember elégedett a sorsával, elszigeteltségével, ha nem így lenne, összegyűlne, elindulna milliónyi ember, vagy a gyorsabb pusztulásba, vagy oda, ahol, ha más mondhatja ilyen-olyan jogon, saját játékszabály szerint, hogy enyém (az is, ami csak azért kell, hogy legyen, aztán majd megy a szemétbe), akkor ők is írhatnak ilyen szabályt, és akár győzhet a lúd is, ha sok a disznókhoz képest.

Ebbe minek belekeverni istent?

"unom már a sok betokosodott, buta, fanatikus ateistát, akik ha rossz történik a világban rögtön Istenre mutogatnak"

Na, álljunk meg egy pillanatra.

Ateista CSAK akkor mutogat ilyet, ha hívő van a közelben.

Akkor is csak a hívő kedvéért mutogatja (mert egyébként jó nevelést kapott, nem szokott mutogatni).

Méghozzá csakis azért mutogat, hogy a hívő végre felnyissa a szemét.

Megjegyzem: eléggé reménytelen a dolog. A hívő ezért hívő - és nem gondolkodó.

"A hívő ezért hívő - és nem gondolkodó."

Ez már tényleg hatalmas marhaság.

"Isten megteszi az ügy érdekében, amit kell. Elegendő élelmiszer terem az emberiség számára"

Ez így nagyon kevés!

Isten akkor tenne meg MINDENT, ha senki sem lenne éhes.

Kész, pont.

"Isten akkor tenne meg MINDENT, ha senki sem lenne éhes."

Meg is fogja tenni.

Ja, biztos.

Majd.

Valamikor.

Talán.

Ha Isten elég hatalmas és transzcendens ahhoz, hogy dühöngjünk rá, amiért nem vet véget a világban lévő rossznak és szenvedésnek, akkor ahhoz is elég hatalmas és transzcendens, hogy jó oka legyen megengedni, hogy mi ne tudjuk meg ennek az értelmét. Az előbbi nem képzelhető el az utóbbi nélkül.

A tragédia, a szenvedés és az igazságtalanság problémája egyetemes. Legalább annyira probléma az ateistáknak, mint a hívőknek. Tévedés tehát azt gondolni, hogy az istenhit feladásával a rossz problémája is megoldódik. A keresztyén Isten éppen azért jött a földre, hogy osztozzon az emberi szenvedésben. Jézus Krisztusban Isten megtapasztalta a lehető legnagyobb fájdalmat. Éppen ezért, noha a keresztyénség nem ad magyarázatot minden egyes fájdalmas tapasztalatra, komoly erőforrásokat biztosít, hogy a keserűség és kétségbeesés nélkül, reménykedve és bátran nézzünk szembe a szenvedéssel.