Egy értelmes, jólelkű ember vallással vagy vallás nélkül boldogabb?

Ha értelmes és jólelkű, így is, úgy is el tud lenni, nem fogja magát értelmetlen vallási dogmákba kötözni, no meg másokat sem akar megölni vagy lelkileg megnyomorítani vallási kérdések miatt...

Ez kicsit olyan, mint hogy minden államforma jó, ha az emberek kiválóak s mind rossz, ha olyanok, amilyenek általában.

De azért egyéni tényezők is vannak. Én nem tudom, jólelkű vagyok-e, de nem akarok másnak rosszat s értelmes is vagyok. S kifejezetten inkompatibilis a vallásokkal, szeretem a saját világképemet építgetni vagy hagyni nagyon félbe, infóhiány okán. Nekem jobb vallás nélkül, bár kérdés, mit nevezünk vallásnak. Amiben nem hiszek, abban nem hiszek és nem követem, az nyilvánvaló.

Egy értelmes jólelkű ember lehet vallással és vallás nélkül is boldog.

Azt írod, hogy jólelkű, tégy jót másokkal és magadnak is örömet szerzel. Ezt tanítja a vallás, de teheted vallás nélkül is. Egyébként ha már elismered, hogy van lelke az embernek, mi másként lehetne jólelkű, akkor ott már szükségszerűen megjelenik a hit. Az Istenbe vetett hit pedig kiteljesíti ezt az emberi boldogságot.

Jézus, valamint Isten szavának az írói, azt mondták, hogy a Bölcs ember, Isten szerinti élet stílusban éli az életét.

Isten bölcsessége, nagyobb az emberek bölcsességének. Ezért Isten azt tartja értelmesnek és bölcsnek, aki mindenben figyelembe veszi Isten irányítását.