Milyen volt Isten nélkül a világháborúban? A többi lent.

Szerencsére a családom megúszta a világháborút, legalább is olyan szemmel, hogy nem maradt ott senki és csak párcsaládtag teljesített rövidebb, és kevésbé veszélyes katonai szolgálatot.

Ezt a pár sort megosztom szívesen, egy elesett szovjet katona zsebében találták ezt az írást:

"Hallasz engem, Istenem? Életemben még nem beszéltem így veled... még ma, ma meg akarom ezt neked köszönni.

Tudod, gyerekkoromtól kezdve azt mondták: nem létezel.

És én elhittem. Bolond voltam. Teremtésed szépsége így

sohasem tárult föl előttem. Ma éjjel is igazat adok Neked

a bennem felszakadt kráter mélyéből, amely fölött ott ragyog a csillagos ég. Ámulva értettem meg üzenetedet..

Nem tudom, Uram, vajon kinyújtod-e értem a kezed, mégis azt akarom mondani Neked, s Te bizonyára megérted:

egy csoda az, hogy a látható pokol közepette a szívem könnyűnek tűnik és felismerlek Téged. Mit is mondhatok?

Csak azt, hogy boldog voltam, amikor felismertelek. Nagyon jó Nálad lenni..."

Az én nagyapám (istennyugosztalja) az orosz fronton harcolt, és bár hitbuzgó volt, mégis hadifogságba vetették sajnos.

Szokták is mondani, hogy "Isten mindig az erősebb zászlóaljat támogatja"...de az tényleg kész csoda, hogy életben maradt, nem sokan tértek haza a SZU-ból hírmondónak.

Mindkét világháború Isten nevében történt, az elsőben minden ország kivétel nélkül hangoztatta a keresztény szlogeneket.

A másodikban egyedül a szovjet hadsereg tért el ettől, de a háború vége felé már ott is megjelentek a csaták után a pópák, főleg a temetéseken és az egyház szintén beszállt az ideológiai befolyásolásba, bár ezt kevesen tudják és a háború után igyekeztek ennek nyomait eltüntetni.

A németek kezdettől fogva erős vallási propagandát folytattak, Hitler maga is vallásos volt és jó kapcsolata volt a Vatikánnal. A korabeli híradókban úgy mutatják be a Wehrmachtot, mint egy keresztes hadjárat dicső bajnokait, akik a keleti barbárság ellen küzdenek és még az egyenruháikon is reprezentálva volt az istenhit, nem beszélve a rendszeres és kötelező egyházi szertartásokról, amit tábori papok celebráltak.

A britek és a franciák szintén a vallás nevében küzdöttek, az olaszokról meg amúgy is közismert a nagy fokú vallásosság.

Egyedül az amerikai hadseregben nem volt kötelező, csak elvárt, részt venni a miséken, egyedül ők vették figyelembe az ateistákat, kivéve természetesen az oroszokat.

Azért ott is jelen voltak a tábori papok és ment a vallásos buzdítás, a lelkesítés.

A világháborúk indíttatása és ideológiai háttere a keresztény vallás különböző felekezeti ellentétein nyugodtak, nem beszélve természetesen az első világháborút lezáró igazságtalan rendezésről.

Kedves Kérdező!

Az én nagybátyám szakács volt a háborúban. Náci tisztek szakácsa. Aztán hadifogoly lett, és orosz tisztek szakácsa lett. Nem sokat mesélt a rossz és lelkileg megterhelő köztes időszakokról. Férfiak nehezen beszélnek arról, hogy gyengék is tudnak lenni. Nincs ezzel semmi baj! :) Szerettem a nagybátyámat.

Mivel én nem ismertem a nagyapáim háborús történeteit ezért egy filmet szeretnék ajánlani.

Akiről szól annak életében mindig jelen volt Isten, még a legvéresebb háborúban is.

A film igaz történet és a címe: A fegyvertelen katona. Mel Gibson rendezte. Van dokumentum film is: A fegyvertelen hős címmel.

Szia

Ez a történet Isten nélkül kezdődött és Istenbe vetett hittel fejeződik be. Ha van kedved, elolvasod:

[link]