A sok vallásnak nem egyre kéne hogy menjen?

Figyelem, ezen gondolataim kifejtésére sok helyre lesz szükségem, kérek mindenkit, akinek nincs ideje, a válasz szekciòban ne ìrja le, hogy tùl hosszú a kérdés, és bele se kellett volna kezdenie, hasonlòk. Szòval én egy 18 éves ròmai katolikus hìvő fiú vagyok) voltam, de az eddig tapasztaltak hatására, történelmi tanulmányaim és a jelenleg zajlò események következményeként elgondolkoztam ebben a témában. Mélyen. Ugyebár keresztényként megismerkedtem a dogmatikánkkal és felfogásunkkal, szokásainkkal, stb. Tiszteletben is tartom őket, csak egy valamit nem értek: ugye vannak más hitek is, más szokásokkal. Például az iszlám ( nem a radikális fanatikusok rá gondolok, akik az iszlámot maszkként használják terrorcselekmények elkövetésére). Nekik más szokásaik vannak. Véleményem szerint a monoteista vallások istenei/istene egy és ugyanaz, a többistenhìvőké pedig szintén ez az egy, csak lebontva. Ezek kialakulásai mind kultùrátòl és történelmi kortòl függenek. Na ezért, ha kicsit régebben lennénk, már megköveznének. Nem-e az lenne a lényeg, hogy szeretetben és elfogadásában éljünk egymással, hogy alázatot nyerjünk annak tudatában, hogy van egy feljebbvalò, aki szeret minket feltétlenül, és jòságra ösztökéli? Ez az én egyik legfontosabb gondolatom, a felettünk lévő végtelen és hatalmas jò elismerése. És amiért az egész van: a tùlvilág. Ezt is kultùrátòl függően lehet Mennynek, Allah Parasicsomának, vagy ahogy akarjuk nevezni. Ez az esszenciája véleményem szerint az egész hitünknek: hogy földi életünkben a küzdés és tisztalelkűségért cserébe elnyerjük az örök boldogságot. A többi nem körìtés? És nem is akarok beszélni azokròl a borzalmakròl, amiket bármelyik vallás nevében elkövettek. Hát nem ez lenne a lényeg? Hogy ilyenek ne történjenek? Mért kell annyira ragaszkodni a szokásokhoz és a dogmatikához? Mondok egy szintén saját példát. Arra jöttem rá az idő múlásával, hogy a templomba járás jò jò, a mi papunk rendkìvül értelmesen is beszél, de valahogy mintha tehetnék többet is, vagy hogy mondjam. Mintha ez nem a nagy egész tisztelete lenne. És nem arròl van szò, hogy csak lusta vagyok misérejárni, sőt, nemcsak vasárnaponként, de többször is egy-egy òrát rászánok az Istenre( felettes nagy igaz jòra, hìvd, ahogy szeretnéd) amikor valami meditáciòfélét végezek, de közben imádkozok is és hálát adok, alázatot és erőt kérek. Ez nem álszenteskedés, én ezt a legkomolyabban gondolom. Még egy érvvel alá szeretném támasztani a leìrtakat: vajon nem azért jöttek el a történelemben a különböző alakok( Jézus, Buddha, Mohamed, Konfuciusz, stb) hogy kultùrátòl függően elültessék az emberek fejében a jò és béke ìrmagvát? Nyilván a távolság és a különböző kultùrális fejlődés és adottságok miatt lehetetlen volt, hogy egy és ugyanaz a vallás terjedjen el az egész világon minden ember körében, ezért pròféták, követendő emberek által terjesztette el a felettes végtelen jò az emberek között a jòra valò törekvés szándékát? Mit gondoltok ezekről a gondolatokròl?