Nagyon mennék albérletbe, de zárkózott személy vagyok, kissé tartanék idegenekkel összeköltözni, milyen úgy együtt élni?

Az "összeköltözés" nem egészen az, amit gondolsz, kicsit hasonló egy családhoz, de azért jóval lazább.

Egy lakásban mindenkinek van egy szobája, az "magánterület", ott egyedül vagy, ott (majdnem) azt csinálsz, amit akarsz. A közös helyiségekben - fürdö, konyha - meg magad után el kell pakolni, összetakarítani, egyébként nem kell semmit sem foglalkozni a többiekkel.

Egyébként ez van a kollégiumokban is, söt ott a legtöbbször van egy vagy több szobatárs, ott sokkal inkább együtt vagy idegenekkel, csak nem 2-3-mal, hanem jóval több van egy helyen.

nem kell összeköltözni senkivel, olyant kell keresned, ahol egyszemélyes a kégli. Ha többen vagytok, az mindenhol balhés...úgy nem lehet tanulni..

...az egyik büdöset szarik, a másik büdöset főz, a harmadik meg akarja mosni a hátad, a negyedik hangos zenét hallgat...

borzalom...

Hidd el, nem egyszerűbb csajoknál. Nő vagyok, vegyesen voltak férfi és női lakótársaim is, és azt mondom, hogy a jövőben ezerszer inkább egy férfivel. Elmondja, ha van valami kínja, lányoknál meg ez az esetek nagy részében (vannak szerencsére kivételek) úgy néz ki, hogy csinálsz valamit, ami nem tetszik, zavarja, de ahelyett, hogy elmondaná, hogy ezt pls ne csináld mert idegesít, elkezd passzív-agresszívan viselkedni, és elvárja, hogy kitaláld, hogy mi baja van. Míg a fiú lakótársaim simán átkopogtak, közölték, hogy a kedvenc bögréjükből ittam és máskor ne érintsem meg azt a bögrét, elnézést kértem, és ennyi. És máskor nem érintettem meg a bögrét.

Mondjuk abban igazad van, hogy nőnek előbb adnak ki lakást, nem tudom, miért, a létező legputrisabb ember, akivel együtt laktam, nő volt, és őszintén nem érzek nagy különbséget, nők is, férfiak is tudnak tiszták, meg iszonyat kupisok lenni. Talán a nőknek általánosságában alacsonyabb az érdekérvényesítési képességük, és erre utaznak.

Egyébként meg, ha szobát bérelsz, meglesz a privát szféra. Csak becsukod magadra az ajtót. Érdemes elbeszélgetni a lakótársakkal, hogy nekik milyen a napjuk, hogy képzelik el az együttélést. Ha ők úgy gondolják, hogy közös programokat kellene csinálni, csak mert együtt laktok - nem a te embereid. Én a mostani lakótársammal megejtettem ezt a beszélgetést, mondta, hogy szerinte az a legjobb lakótárs, aki otthon sincs, mondom ezt én is így gondolom, nem vagyunk rosszban, beszélgetünk, ha egyszerre vagyunk a konyhában, de nem akarunk közös programokat, mindketten inkább elvagyunk a szobánkban egyedül, és nekünk így jó.