Milyen érzés egyedül lakni introvertáltként?

Az introvertált sem szeretne remeteként elzárkózva a világtól élni.

Én külföldön laktam egyedül hónapokig, sem barátok, sem barátnő, a magány az elég rossz tud lenni.

Ha van egy introvertált párod és élitek az életeteket az már nem rossz.

Röviden: jó!

Mintha az én sztorim lenne, én is ugyanígy nyaralóövezetben vettem egy házat. Totális nyugalom van. Szeretek a kerttel foglalkozni, növényekkel, gyümölcsfákkal, azzal elmolyolok akár egész nap szabadnapon...

Mitől lennél magányos? Az egyedüllét és a magány az nem ugyanaz, sőt igazából semmi köze a kettőnek egymáshoz. Egy társaságban legyen az bárhol, bármilyen környezetben és minőségben, abban is tudsz magányos lenni, ha egészen egyszerűen totálisan távol állnak tőled azon emberek, akik ezt a társaságot alkotják, személyiségben is, gondolkodásmódban is, beszédtémában is, de már akkor is fennállhat a magány, ha olyannyira eltérően látod a dolgokat, hogy azt az adott társaság meg sem érti, hiába tudsz a beszélgetésbe bekapcsolódni, néznek rád, mint egy UFO-ra. Egyedüllétben pedig nem vagy magányos, ha jól érzed magadat, nem vágysz a társaságra, tudsz mit kezdeni magaddal és csak élvezed, hogy vagy és ahol vagy!!! Szóval nem, nem feltétlen érzed magad magányosnak.

Ha társaság kell, akkor hazalátogatsz vagy találkozol ismerősökkel, haverokkal valahol, ahol te döntheted el, hogy abból mikor szállsz ki, azaz mikor mondod, hogy srácok, hazaballagok. Avagy esetleg elhívod a barátokat, azok majd szívesen mennek nyaralóövezetbe, leültök, dumáltok, esetleg iszogattok, zenét hallgattok, stb. aztán ha messziről jött emberek elalszanak a vendégszobában/nappaliban, másnap hazamennek és megvolt a társaság arra a hétre, nem? Vagy nem így működsz? A napi társaság meg épp elegendő sőt néha sok is, ami a munkahelyen vár.

Én nem vágyom párkapcsolatra sem, nekem az is sok! Ez nem remeteélet, remeteélet az, ha elvonulsz egy tanyára, önfenntartó vagy és egyedül élsz, nincs ismerős, barát, család, szülők, senki, csak vagy a napi teendőiddel és a ki nem mondott gondolataiddal. Egyébként abban sincs semmi rossz, én úgy gondolom, ki miben találja meg a lelki békét. Sokan vannak úgy vele, hogy esélyt sem adnak maguknak arra, hogy megtalálják, követik a társadalmi normát, barát/barátnő majd férj/feleség, hajszolják az igények(!) kielégítését, majd erre fogják azt, hogy miért nincs még gyerek, mert hogy az nincs meg és alapfeltétele, holott javarészt csak igények, majd ha az megvan, akkor gyerekek, és majd belefulladnak a saját környezetükbe, de hát ez az élet, kétségkívül... :) Lényeg, hogy érezd jól magad, éld úgy az életed, és ez nem önzőség egyébként, mert valaki meg a fent leírtakat valóban akarja, nem megfelelésből, hanem mert számára ez az, amiben békére és nyugodtságra lel. Úgyhogy én abszolút pártolom azt, hogy Ők ha lehet minden támogatást kapjanak meg az államtól, még akkor is, ha nekem emiatt kvázi kevesebb jut, bár ezt szeretik így bemutatni, de ez nem igaz, nekik jut több, nem nekem kevesebb, én így látom.

No, persze a ló túlsó oldala a kapcsolatfüggőség, legyen szó akár arról, hogy barát/barátnő, férj/feleség vagy akár csak jóbarátok, azok akik ettől függenek, nagyon megtudnak zuhanni, ha azt elveszítik. Nem lehet kiheverni, senkinek sem sikerült még! Na az magány! Az a magány!

Nincs mitől tartanod, merem feltételezni társaságba azért néha eljársz, így ha annak kell jönnie, hogy valaki is kvázi "csatlakozik" melléd az életben, akkor jön, ha nem, akkor meg nem. Aki ezt hajszolja, az sokkal hátrábbról indul, mint Te, Ők jellemzően nagyon de nagyon durván beletudnak keveredni egészen elképesztő helyzetekbe, őrültséget, hülyeséget követnek el a cél érdekében, és a sokadik eset után akár önpusztításba kezdenek.

Szerintem introvertáltként jó külön élni! (De nem lehet, hogy ez a belvárostól irtózás egy autisztikus dolog?)

Nekem elsősorban a családom ment az agyamra, amiért különköltöztem, mert az egy dolog, hogy otthon volt külön szobám, de azt is a magánszférám sérelmének éltem meg, hogy megették a cuccaim, meg hogy a közös helyiségeket állandóan összepiszkolták, szőröket hagytak a zuhanyzóban stb. Király volt elköltözni! Innentől normalizálódott az életem. Amikor beköltöztem a lakásba, végigcsöngettem a szinten a szomszédaimat, bemutatkoztam nekik. A házban minden lakónak köszönök, ezzel kimerül a házat illető szociális életem.

Egyébként bármily fura, nekem oldódott az introvertáltságom azáltal, hogy elköltöztem otthonról. Talán mert az introvertáltság egy védekezés volt a magánszférám otthoni sérelme ellen. Végre tudtam önmagam lenni és ez kifelé is meglátszott szerintem. Pl. már olyan is történt, hogy meghívtam ismerősöket, hogy társasjátékozzunk nálam. Az is talán fura, de a [link] közösségi oldal is az életem része lett, nézem hogy mi zajlik körülöttem és már volt hogy segíteni is tudtam valakinek, meg nekem is segítettek. Szóval egyáltalán nem érzem magam elszigetelve, inkább csak a kezemben tartom a gyeplőt, azaz én döntök a saját határaimról, az nem másoktól függ.

#3-4 Te beteg vagy. Látsz bármilyen logikai kapcsolatot az állításodban? Az egyik kérdés teljesen tárgyi témájú, lokációról kérdez, a másik pedig személyes, lélektani kategóriájú kérdés. 1) Még ha legalább 100 elemben hasonlít is két kérdés (és itt nem erről van szó, mert ez egyáltalán nem hasonlít ilyen szinten), akkor is simán lehet, hogy MÁS ember írta ki őket! 2) Attól, hogy te nem tudod elképzelni, hogy valaki 2 nap alatt vegyen lakást, attól még VEHET. Pl. ott áll a kezében egy köteg pénzzel és már tárgyal az eladóval, de azért még fut egy kört az interneten, hátha mondanak neki valami jobbat. 3) Mi a jó anyámkínja kapcsolat van aközött, hogy valaki nemrég még lakást keres és aközött, hogy introvertáltként hogyan érezné magát? 4) Ez egy olyan oldal, ahol akárki akármiről kérdezhet, és akárhogy megfogalmazhatja a kérdését. Így igen, lehet hogy egyszer azt kérdezem, hogy "hol találhat akadálymentesített környéket egy 80+ éves ember?" - mert segíteni akarok a nagyapámnak, és két óra múlva meg azt kérdezem, hogy "hol lehet jól ismerkedni 24 éves korig"? - mert segíteni akarok a tesómnak. És mindeközben sem -24, sem 80+ éves nem vagyok. Úgyhogy gondolkodj inkább, mielőtt kijelented, hogy az ember nem kérdezheti meg, hogy milyen introvertáltként külön élni, ha

előtte meg lakást keresett (volna). :D

Nagyon sok itt a beteg sajnos. A trollozó frusztráltakon kívül ott vannak még a dühöngő frusztráltak is, akik direkt olyan kategóriákat figyelnek, amivel szélsőségesen nem értenek egyet és direkt azokra a kérdésekre ugranak, ahol kifejthetik, hogy milyen ostoba a kérdező és milyen baromság a kérdés. Most ez mi, ha nem elmebaj? Mondjuk az elég bosszantó, ha valaki gyors egymásutánban kiírja kétszer ugyanazt a kérdést, mert erre ott van a kérdés kiemelése gomb, de az is teljesen reális verzió, hogy két különböző felhasználó teszi fel véletlenül egyidőben ugyanazt a kérdést és az is gyakori, hogy különböző emberek hetente megkérdezik ugyanazt a témát, mert ugye a másik kérdését nem tudják kiemelni. :D Plusz az is jogos, hogy egy évekkel ezelőtti kérdésnél lévő válaszok sok esetben elavultak! Pl. hol lehet jó kürtőskalácsot kapni a Balatonnál? - Évente változik a helyzet... Igen, bicskanyitogató, ha valaki stresszlevezetésként offolja a kérdésedet az aberrált feltételezéseivel és válaszaival, látható hogy én sem álltam meg szó nélkül, pedig 10+ éve vagyok az oldalon.

De a kérdésed teljesen korrekt, nem kell indok, hogy miért akarsz menni, én receptre írnám mindenkinek a különköltözést, mert sokat ad az ember személyiségéhez.