Végre sikerült ingatlant vennem és amire eljutok lassan a vásárlás végére, hiányozni fog a jelenlegi lakhelyem. Nem a lakás, hanem a város. Más is volt már így?

Uhh, pont így vagyok most. Pár hete költöztünk be a hazunkba, ami gyönyörű, de nagyon hiányzik a régi környezet. Ott panelban laktunk, de csodás természeti adottságok közt, rengeteget kirándultunk. Itt van nagy kert, van kis erdő is, de sík terep, nincs panoráma, túraútvonal, még kerékpárút sem nagyon. Én még nagyon nem érzem magaménak, hiányzik a régi környék, de ott esélyünk sem volt ilyen áron házat venni, főleg ilyen szép házat.

Engem a párom próbál nyugtatni, hogy meg fogjuk szokni, ha majd kialakul az itteni élet. Ebben bízom én is, mert amúgy nagyon nyugis, csendes, kedves kis falu és a házat imadjuk.

#5 vagyok ismét

Nem feltétlen unalmas. Bár ez attól is függ, ki/mit ért ez alatt. Nekünk a városi élet a gyönyörű természeti adottságokat leszámítva kínszenvedés volt. Olyan házban laktunk, amiben szó szerint kell érteni, hogy még azt is hallottuk, ha a szomszéd elfingotta magát. Sosem gondoltam, hogy a panelnál van rosszabb, de ez az volt. Aztán kaptunk két olyan szomszédot, akik drogoztak, folyton buliztak és állandóan verekedtek, rendszerint éjszaka. Még az ütéseket is hallottuk, nem beszélve az állandó ordibálásról és hangos zenéről. A rendőrséggel semmire nem mentünk. Két évig tűrtük ezt és besokalltunk. Igaz, a távolabbi terveinkben amúgy is benne volt a költözés, de nem ilyen hamar.

Lehet, hogy kor kérdése is, hogy ki és mire vágyik, mi már negyven felett vagyunk és nyugalomra vágytunk. Igaz, én világ életemben csendes típus voltam, hiába vagyok született pesti, mindig idegesített a hangzavar, a nyüzsgés, a városi zsizsegés. Persze van előnye is, pl. hogy ha nagyobb élelmiszerboltba szeretnék menni, akkor itt a faluban bizony fel kell ülnöm a buszra és bemenni a közeli városba, de ez megszokható. Talán idővel rászánom magam a jogsira és veszek egy autót, addig bőven elég, hogy a páromnak van autója és ha nagyobb bevásárlásról van szó, azzal megyünk.

Mi amúgy sem voltunk nagy jövő-menők, nem szeretjük a plázákat sem, maximum fél évente egyszer elmegyünk moziba, de azt innen is megtehetjük, 80 km Budapest, egy óra alatt elérhető. Egyébként, mikor a pláza mellett laktunk 3 perc sétára, akkor sem jártunk oda 😀

Szóval ez egyéni kérdés, hogy kinek mi az unalmas.

Azt lehagytam, hogy nekem is adott helyek hiányoznak a legjobban, pl. egy bicikliút, ami egy nagyon szép helyen fut végig és ahol rengeteget kerékpároztunk a párommal. A szomszéd város, ahol gyöngyörű nagy tó van ... stb. Gyakran gondolok én is ezekre, de úgy gondolom, ez idővel el fog múlni.

Ha csak abból indulok ki, hogy egy-egy szakítás után mennyire hiányoztak bizonyos közös elfoglaltságok az exemmel és hogy utána milyen hamar túl tudtam lendülni ezeken, szerintem ez is elmúlik, főleg ha közben jönnek az új ingerek/élmények. Te is fel fogsz fedezni új helyeket és idővel megszokod, hogy más az életed.