Mi értelme van (volt) a központi fűtési rendszer ilyen kialakításának?

Adott egy a szocializmusban panel, vagy hasonló vasbeton technológiával épült középület (eredetileg valamilyen iroda épület, ma egyetemi). A központi fűtés gerincvezetékei rendkívül nagy, kb. 30 cm átmérőjűek. Ahol azonban válaszfalon haladnak át, vagy kiugró falcsonk mellett haladnak el, azon a szakaszon a keresztmetszetük jelentősen, a felére csökken, majd ismét az eredetire nő (idommal). Az öntöttvas radiátorokhoz menő csövek emlékeim szerint a nagyobb átmérőjű részről vannak leágaztatva.

A kérdésem az lenne, hogy mi volt az értelme ennek a kialakításnak (mármint a jelentős átmérő csökkenésnek)? Nem okoz ez gazdaságtalan üzemeltetést? Nem lett volna elég csak a kisebb átmérőt alkalmazni?