Hogyan motiváljátok magatokat extrém rendrakáskor?

A motivációd már meg van, csak nem látod a fától az erdőt! Nagy a kupi, ha nem takarítasz akkor a kosz is.

Szívből ajánlom Marie Kondo könyvét, Rend a lelke mindennek, szerintem nagy hasznát tudnád venni.

A legjobb, ha segítséget kérsz. Egyedül nehéz. Valaki olyat kérj meg, aki jól ismer, rendezett a lakása. A legnehezebb kidobni a felesleges holmikat, egy kívülálló jobban látja, hogy egy adott kacat felesleges-e.

Aztán gondold át a tárolást. A legtöbb lakásban az a baj, hogy sok a felesleges lom és kevés a zárt tároló: szekrény, kosár, láda, stb. Nincs helye a dolgoknak.

Az én szótáramban nincs olyan, hogy extrém rendrakás... Még a rendrakásnál sem szoktam sűrűn kinyitni. Amúgy az jólesik, ihletett pillanatokban. Nagy lakás sok cuccal rosszul hangzik, arra mindig vigyáztam, hogy ilyen ne álljon elő.

De ha ez van, akkor csinálni kell. Tologathatod kicsit, ha fáradt vagy vagy gyűjtheted az erőt, de egy ponton neki kell esned. Nálam az segít, hogy megpróbálok NEM gondolkodni, van-e kedvem (persze, hogy nincs), csak nekiesni. Biztatva magam, hogy bármikor abbahagyhatom (elkezdenem a legnehezebb, utána egy ideig megy). Jó zene, lehetőleg napsütésben esek neki, amikor nincs semmi dolgom s másra ihletem. S ha tényleg elegem van, abbahagyom, a szenvedés nem az én műfajom.

Ja és ha minden kötél szakad, hívom a párom, hogy tartsa bennem a lelket. Kiskorom óta jobban megy az efféle, ha nem egyedül vagyok...

Ezek az én személyes kis gondolataim, azt nem tudom, nálad segít-e valamelyik...

A takarítás lehetetlensége azért motiválna, utálom, ha gyűlik a piszok vég nélkül... Az úgy nem OK sehogysem.