Igazságos ez? ( Többi lent)

A társadalmi és gazdasági változások nem igazságügyi kérdések. Biztos, hogy "Kádár népe" könnyebben jutott lakáshoz mint egy mai fiatal, de csak a '70-es évek végétől. Ugyanúgy hitelt kellett felvenniük hozzá és hosszú évekre eladósodtak. És persze a Tibi atya mémmel ellentétben nem 100 forintért jutottak hozzá az 50 m2-es panelhez. Gyakorlatilag egy élet munkája van ezekben a most 65 milliót érő ingatlanokban. Mellesleg az akkori ember nem utazhatott külföldre, nem vállalkozhatott, nem beszélhetett szabadon.

A DK tálib nyugdíjasokat elnézve egyébként nem vagyok biztos benne, hogy a Fidesz tábor gerincét ez a korcsoport adja.

Mi lenne az elvárás? Hogy amennyiért hozzájutott 60 éve, annyiért adja el most?

Tőled jogos elvárás lenne, hogy a csak 6 éve 17 milláért vásárolt lakásodat, ugyanennyiért add el úgy, hogy az egyébként most reálisan 40-et ér? Eladnád 17-ért? Vagy komolyan nem értem mire szeretnél kilyukadni.

Szerintem marha jól hangzik, hogy a szüleim pl. 480 ezer forintért vettek lakást. DE! Az önerő zömét a szüleik rakták össze, a többi hitel volt, plusz szocpol és a nagymamámnál laktak friss házasként, anyukám már várandósan, mert 2 évet vártak rá, hogy végre "kiutaljanak" nekik egy lakást. Mégcsak meg sem válogathatták, hogy milyen lakást szeretnének, örültek, hogy jött egy.

Az a lakás most 20 millió körüli áron mozog. El kéne adni 500 ezerért, ami most valakinek kevesebb, mint egy havi fizetése?

A Kádár népe pedig azt hiszi, hogy a mai fiatalok kapnak szinte ingyen lakást, milyen könnyű nekik. :D

Legutóbb amikor megnéztünk egy lakást párommal, és a buszon megbeszéltük hogy ár/érték arányban szörnyű vétel lenne, odajött egy néni, és közölte velünk, hogy "maguk fiatalok, maguknak könnyű, csak kérni kell az orbántól".

Összemosolyogtunk, azóta vettünk is - orbán nélkül -, de hidd el, senki nem látja igazán jól a saját generációjának a nyűgjét, csak az, aki ténylegesen megéli.

Nem lesz előbb lakásod ha ujjal mutogatsz másra, mert neki könnyebb volt. Drága nagymamám gyönyörű nagy házban él, cserébe a történelem durván megtépázta őt. Gyerekként a pincesoron bujkált a háborúban, 6 évesen mezítláb menekült egyedül. Semmit nem sajnálok tőle a világon.

Anyám már könnyebben jutott ingatlanhoz, el is vitte a deviza, most minden vagyona egy bőrönd.

Nekünk nehezebb, de össze sem mérhető szerintem. Mindenkinek megvan a maga baja, mindenkinek nehéz. Sosem volt csak móka és kacagás az élet.

A mi igényeink egyszerűen nehezen találkoznak a lehetőségeinkkel. Falun most is tudsz olcsón vásárolni, a Kádár idején is rengetegen építkeztek kicsi falvakban, mi tart vissza téged ettől? Ja, az igényeid. Az szar ügy. Akkoriban nem válogattak.