Mire kell figyelni barackfa ültetésekor?

Az jó, ha a meggyfa szeret ott és szépen fejlődik. A meszes talajt úgy tudod megállapítani, hogy fogsz egy maréknyi földet, rászórod egy tányérra, vastag papírra... és sósavat öntesz rá (Ennek hiányában megfele a 20%-os háztartási est is). A pezsgés erőteljességéből megállapíthatod, mennyire meszes.

A savat egyenesen a termőtalajra öntve nem annyira jó, mert torzulhat az eredmény. Ha nem pezseg - mészhiányos a talaj, tehát csonthéjasoknak nem alkalmas.

17 év esetleg akkor sok egy sárgabaracknak, ha nem kezelik, csak szüretelik. Ha rendesen metszik, hogy ne gyengüljön le, meg főleg rendszeresen permetezik, akkor is lehetnek problémák, de a fa nem megy ki 17 éves korára. Nekem van egy kb. 1986-os ültetésű barackom - valószínűleg Gönci -, aminek a 2/3-át levitte a gutaütés még 10 éves kora körül, utána vettem át a művelését apámtól. Ez a fa idén kb. 3 mázsát termett, igaz, hogy a szokásosnál tízszer több virág miatt a metszés ellenére túlkötött, és aprókat termett, de akkor is elment a nagy része a piacon 600 Ft-ért kilónként, plusz ami lehullott a vihar miatt, az meg be lett olvasztva pálesznek. Amit ennek a tősarjára oltottam ugyanerről a fáról, már az is 20 éves lehet, és az is köszöni szépen, jól van. Kicsit baktériumos, kisebb ágak lemennek róla, időnként, de komoly baja nincs. A szomszéd elhagyott telken elkezdtem kezelni a megmaradt 2 db 1980 körül ültetett barackfát, és azok is teremnek a mai napig is.

Hogy hosszú életű legyen a barack, ezeket kell elkövetni:

Virágzáskor legalább 2-szer, de hűvös, csapadékos időben 3-szor permetezni virágmonília ellen, felszívódó szerrel. A monília a bibén, vagy újabb vizsgálatok szerint a felázott szirom sérülésein is hatol be a növénybe, és utána úgy néz ki, mintha megfagytak volna a virágok. De ez csak az egyik baj, mert a betegség utána húzódik lejjebb-lejjebb, a vékony ágakból a vastagabbak felé, a meleg idő beköszöntéig, és száradnak el. Tippem szerint a kérdezőnél is ez van.

Lehet még persze a gutaütés nevű betegség is, erre az a jellemző, hogy a levelek egyik napról a másikra száradnak el egyes ágakon. Konkrétan akkor, amikor a vastagabb ágba egy sérülésen (pl. vékony ág lemetszése helyén) bejutott fertőzés teljesen körülér az ág teljes keresztmetszetén, és megszűnik a levelek vízellátása. Mivel gyógyszer nincs baktérium ellen, leginkább csak azt lehet tenni, hogy rézzel permetezni, és metszeni pedig csak virágnyílás előtt pár nappal. Vagy pedig metszés után azonnal rézzel alaposan lemosni a fát, hogy a vágási felületekre jutott baktériumot leégessük. (Vagy pedig lehet pár nappal metszés előtt is lemosni, hogy eleve ne legyen kórokozó a fán, egy hét alatt pedig már beszáradnak a sebek, és nem jut be semmi.) Sőt, még ősszel, lombhullás idején is érdemes pluszban lemosni, a téli fertőzés elkerülésére.

A virágnyílás előtti rezes lemosás az akkora széttolódott rügypikkelyek közül előkerülő moníliagombát is megöli, tehát csökken a fertőzési nyomás.

Fontos még a rendszeres metszés, azaz a termés mennyiségének csökkentése, mert ha túlterheljük a fát, akkor a legyengült növény immunrendszere nem tud védekezni a betegségek ellen. Valamint, a metszés erősebb hajtásnövekedést indukál, így a növény az elhalt részek helyett gyorsan tud újakat fejleszteni. Az erős hajtásnövekedés hormonálisan is hat az ágakra, gyökerekre, ellenállóbbnak tartva meg őket. Olyan ez, mint egy fiatalító hormonkezelés.

Kérdező: van ez a talajuntság nevű dolog. A név onnan van, hogy régen azt hitték, hogy a régi fa elfogyasztotta a tápanyagokat a helyén, ezért nem nő a helyén az újabb fa. Ebben is van persze igazság, de a fontosabb dolog az, hogy a fák gyökerei egy saját egyedi hormont bocsátanak a talajba, amit ha észlel a másik fa gyökere, akkor ott leáll, vagy legalábbis erősen lelassul a növekedése. Ennek az a lényege, hogy a fák felosztják maguk közt a talajt. Ezért (is) nem nő meg a nagy fa alatt a sok azonos fajtájú kicsi fa az erdőben, mert nem találnak "üres" talajrészt, ahol fejlődni tudna a gyökerük.

A fa kivágása, vagy pontosabban a gyökerek elhalása után kell még 3-4 év legalább, hogy a hormonok elfogyjanak, az új fa növekedésnek induljon azon a helyen. Persze, a sárgabarackod nagy valószínűséggel mirabolan szilvára van oltva, tehát ha kivágod, akkor a gyökerek nem fognak elpusztulni, hanem 50 m2-en mindenfelé szilvasarjak fognak előbukkanni. Ezeket persze be is lehet oltani a helyükön, csak lehet, hogy idősebb korban kidönti őket a vihar, mivel egy sekélyen elhelyezkedő gyökérről hajtottak. Tehát érdemesebb legyomirtózni őket.

Ha mindenáron ugyanoda akarsz barackot ültetni, akkor az nagy munka lesz. Először is, az öreg fa oldalágait levágod, de felfelé menőket meghagyod. Mert ki kell ásnod tövestől a fát, és azt könnyebb úgy, hogy az oldalra menő gyökerek elvágása után belengeted a meghagyott részt, hogy kidőljön, a függőlegesen lefelé menő gyökerek elszakításával, mert különben munkagép nélkül az életben ki nem szeded a tönköt kézzel. Ha kijött a tönk, akkor ásol egy 1 m széles, 80 cm mély gödröt, és feltöltöd a kert többi részéből hozott, trágyával dúsított földdel, a kiásott részt pedig a másik helyén elteríted. Igen nagy munka, de éveket nyerhetsz vele, mert ebben az újonnan odahordott földben megél a csemete addig, ameddig a környező részben elbomlik a hormon.

Van még az a lehetőség, hogy speciális, talajuntságra nem érzékeny hibrid alanyon lévő oltványt veszel, de az itthon nemigen fog menni. Újratelepítés esetén a nagytermelők is leginkább Olaszországból hozatják az alanyokat, és itthon szemzik be őket, de ezek kereskedelmi forgalomba nem kerülnek.

Kell porzó. Sőt, egyes almák esetén, mint pl. a legjobb fajta, a Jonagold, mellé még két másik alma kell, mert triploid, azaz nem két génkészlete van, hanem három, ami azzal jár, hogy két porzófajta kell hozzá, ő viszont más fajtákat nem poroz.

De ha a szomszédban van porzó, azt is jó, csak nem tudod, mikor fogja a gazdája kivágni. 50 m-en belül jó, de némi termés még 100 m esetén is lesz.