Batul, Pónyik és a többi tájfajta tényleg annyival finomabb és ellenállóbb a betegségeknek?

A tájfajták nagyon különböző minőségűek, íz szempontjából is. Vannak nagyon finomak köztük.

Annak oka van mindnél, hogy kivesztek a köztermesztésből annak idején.

Pl. gyenge tárolhatóság, túl rágós héj, apró termés, újabb féle lisztharmatra való érzékenység, rossz küllem, stb, ami miatt nem volt rájuk kereslet vagy nehéz volt termelni.

Az ellenállóságukról ilyen emberek szoktak írni/beszélni:

1. Akik ezeket a fajtákat árulják.

2. Akik nem értenek hozzá, nem kóstolták még, csak romantikusnak találják.

3. Akik nagyonmagyarok, és a citromra is azt mondják, hogy milyen édes magyar narancs (és el is hiszik saját maguk is).

Természetesen nem állítom, hogy nincs köztük olyan, ami manapság nem állná meg a helyét, pl. mai permetszerekkel nem lehetne megvédeni. Ez is nagyon változó a fajtáknál.

De azt tudni kell, hogy a tájfajták úgy alakultak ki, hogy ellenálljanak a betegségeknek.

A 100 évvel ezelőtt jelen lévő betegségeknek.

Azóta viszont minden gyümölcsfajtánál újabb betegségek jelentek meg, és ezekkel szemben csak kis részük ellenálló. A tűzelhalás két évtizede jelent meg, arra a régiek többségükben nagyon érzékenyek, de az 50 éve megjelenő agresszív lisztharmat-törzsek is elég látványosan jelentkeznek sok fajtánál.

Jelenleg szerintem nem létezik reális, modern, mindenre kiterjedő leírás ezekről fajtákról, ami az egyedi fajtajellemzőket, hibákat is felsorolná. Annak lenne értelme, hogy egy-két fára ráoltani közülük sok szimpatikus régi fajtát, és kipróbálni, mit bírnak, aztán a legjobbakból külön fát csinálni.

Valószínű kicsit elkéstem.

Ez a téma engem is érdekel.

Szerinted melyik fajtákat érdemes akkor ültetni?