Van már jobb dió, mint a Milotai 10-es?

Biztos termesztenek, de hozzánk nem hoznak be diókat.

A mostani Kertészet és szőlészetben írnak valami francia fajtáról, ami a Milotai termésének legalább dupláját tudja.

Hali!

Kicsit részleteibe mennék a dolognak, feltételezem, hogy árutermelési céllal kérdezed. (Nagy hibám, hogy nem tudok röviden válaszolni, bocsi!) Az első kérdés persze az, hogy mi a célpiac: a németek/osztrákok csak héjas diót vesznek, itthon csak a pucolt diónak van piaca.

Mennyiségre az amerikai fajták (Chandler, Howard) többet teremnek, mert nem csak csúcsrügyön teremnek, mint az európai fajták, hanem a hónalj rügyeken is.

Terméshozam szempontjából a Chandler szerintem még mindig a csúcstartó, az öntözött ültetvényen kb. 6 tonna/ha-t tud, de 4-4,5 tonna/ha lazán elvárható tőle. Mivel a világ diótermelésében az USA dominál, ez az iparági standard. Az utóbbi időben nagyon belehúztak az amcsik a nemesítésbe, egy csomó új fajtájuk van (pl. Sexton, Gillet, Forde, Ivanhoe), de itt a korai termőre fordulás és a korábbi szüreti időpont volt a fő nemesítési cél. Ez általában korábbi virágzási idővel jár együtt (még fokozottabb fagyveszély), ráadásul ezeket a szabadalmi oltalom alatt álló fajtákat nem engedik ki az oltványokat az országból. A Chandlernek azért van néhány kisebb hibája: nem bírja az itthoni szélsőséges teleket (5 évente -22/-24 fok), a virágzási ideje miatt az itthoni viszonyok között még fagyveszélyes időszakra esik, így 3 évből 2-ször elfagy, október közepe felé érik (nem ér ide az európai piacra Amerikából a karácsonyi hajrá elejére, kicsit ízetlen/semlegesebb ízű: ez akár előny is lehet, és végül héjas dióként nem olyan szép: kicsit kisebb az átlag mérete a francia diókénál (még 32 mm+ a termés 80%-a, de a franciák ezt verik), és gömbölyű: az átlag fogyasztó többre értékeli a kicsit megnyúltabb, szív alakú, vállas diókat, mert nagyobbnak látszanak. A franciák a saját fajtáik közül a Frankett-t (régi alap fajta) tartják a legjobbnak, de újabb, hibrid fajták is megjelentek a piacon, amelyeknél a várható terméshozam 4-4,5 tonna/ha. A leginkább nagyra értékelt fajta a Lara (szép világos a héja, 34 mm+ a termés 80%-a, ez extra áron eladható, a héjas dió piacot ez uralja, tárolás során a bél sötétedik, törve elveszti az előnyeit), de nagyon jó fajta a Fernor és a Fernett (ezek is hibrid fajták: jelentős részben oldalrügyön is teremnek). A Kárpát medencében ezek is nehezen maradnak meg: nem bírják a -24 fok körüli viszonyokat, és a virágzási idejük ezeknek is túl korai még (Fernor határeset).

Fontos korlát, hogy ezeknek a telepítését majdnem biztos, hogy hivatalosan nem fogod tudni engedélyeztetni. Kritikán aluli a hazai engedélyezési rendszer...

A hazai fajták bírják a telet, a virágzási idő is nagyjából rendben van, főleg az új hibridek esetén (Milotai kései, Alsószentiváni kései, Bonifác: ezek jogdíjasak, picit drágább a csemete, de majdnem biztosan nem fagy el a virág), részben (25-35%-ban) hónalj rügyeken is teremnek (az alap fajták Milotai, Alsószentiváni 117,Tiszacsécsi 83 termésátlagára nincs hivatalos adat, de nagyon nagy a szórás: 1,2-2 tonna/ha között, az újak elvileg 3-3,5 t/ha-t tudnak, ez azért még alatta van a külföldi fajtáknak). A héjas termés mérete, alakja, színe (T83 kicsit sötét, dudoros), a magbél színe, íze nagyon rendben van, keresettek is a külföldi piacon, ismerik őket.

Az A117-es (Alsószentiváni 117) méretre, ízre szerintem van olyan, mint a M10-es (Milotai 10-es: az etalon), sőt jobban hasonlít a keresett francia fajtákra az alakja miatt, és nagyon nagy előnye a koraisága mellett (szeptember végén érik) hogy bármely termőtájra engedélyezik, mert nagyon jó az adaptációs képessége (gyengébb talajon, öntözés nélkül is tűrhetően terem). A T83-as kiszorulóban van, pedig elvileg az lenne a legbőtermőbb, de mint írtam dudoros, sötét a héjas és a bél is, az M10-es pedig talajra nagyon igényes. Ha választani kellene, akkor én az Alsószentiváni Késeit ültetném. Öntözés nélkül viszont kár küszködni, a dió nagyon vízigényes.

A legnagyobb hibájuk/hibánk, hogy ezekből nem tudunk megfelelő mennyiségű áru alapot kivinni (kicsi apró ültetvények), ráadásul ezzel az átlaghozammal nem lehet nyereségesen termelni... A dió feldolgozás mérethatékonyságáról (gép árak, kihasználtság, üzem engedélyezés), és a kereskedelmi lánc bugyrairól nem kérdeztél, de az is megér egy misét...

Üdv: Mesi

Hát igen, óvatosan kell ezekkel a zóna besorolásokkal bánni: a növény túléli az USDA Zone5-öt is (mi azt hiszem, hogy 6b-ben vagyunk), csak nem terem, legalábbis árutermelési célra (megbízhatóan, rendszeresen) nem terem.

Azért 150 db-ot én is elültettem a Chandlerből tavaly, kíváncsi vagyok, hogy hogy muzsikál majd... Még annyi, hogy törve extra minőség: felesen törhető (a fél dióbelek hulladék nélkül esnek ki a héjból) és 95% felett van az extra világos bél aránya.

A Milotai nagyon jó dió, állítólag a XIX-XX. század fordulója körül a londoni tőzsdén is jegyezték, de azért nem lett világ fajta, és szerintem pont az alacsony hozama és a talaj iránti igényessége miatt, pedig a hazai fajták között még jónak mondható a hozama: elhúzódik a virágzása, ezért nem fagy el minden virág akkor se, ha van néhány fagyos éjszaka virágzáskor.