Hogyan készül a seprűnyél?

Mindig is foglalkoztatott ez a kérdés. Milyen fából készül, hogyan faragják olyan szép fehérre és simára? Különösen a legömbölyített végű változat nyerte el a tetszésemet. Ilyenkor vajon mindkét vége lekerekített a nyélnek? Ezt még sosem állt módomban megvizsgálni. Külön is lehet esetleg vásárolni, vagy már csak a cirokkal felszerelt álapotban? Egyszer láttam buszon utazni egy fiatalabb és egy idősebb nőt, akik szemmel láthatóan egy-egy tucatnyi seprűnyelet szállítottak a vidéki buszjáraton, ámde ezek jóval hoszabbak voltak, talán két seprű is kitelt volna mindegyikből, talán meszelőt készítettek belőle otthoni kisvállalkozásukban, piacokon történő értékesítésre. Véleményem szerint nagyon esztétitkus a szépen, igényesen megmunkált seprűnyél, akár otthonunk dísze is lehetne, emiatt is került ebbe a kategóriába a kérdésem. Én például el tudnék képzelni szép világos színű, gömbölyded végkiképzésű seprűnyeleket otthon, egy nagy állóvázában a sarokban. Izléses lakberendezési ötlet. Vagy akár a falra felszerelt tartókon is nyugodhatnának, vízszintes helyzetben, hasonlóan a japán katana kardokhoz, bordásfalszerű elrendezésben. Lelakkozva kültérben is jó szolgálatot tehetnek, például függőleges helyzetben változó mélységben beásva a díszkert talajába, udvarunk ékességvé válhat az orgonasípsorozatra emlékeztető seprűnyélgyűjtemény. A másik ötletem, hogy rövid zsinórra felfüggesztve egyfajta félrehajtható szalagfüggönyként funkcionálhatnának mondjuk a konyhaajtóban. Így minden konyhába való ki- és beközlekedés alkalmával az egymásnak ütődő seprűnyelek marimbajátékában gyönyörködhetne a család. Aztán ott a szívárványszínűre festett seprűnyél: a lehetőségek tárháza tehát kimeríthetetlen.