Maradjon egy holokauszt túlelőtől festmény a nappali-konyhában, ha rajtam kívül mindenkit nyomaszt?

Akkor én az előző tulajdonosnőtől ezt kérdeztem volna: "Ha Önnek ez a festmény fontos, miért nem viszi magával?"

Egyébként ilyen depresszív képet biztos nem nézegetnék a saját lakásomban.

"azért nem vitte el mert ke akarta zárni a múltat, válás után."

Oké, akkor nyugodjon meg a lelke, megígérem neki, és pár hónap múlva szépen kirakom, eladom, elajándékozom vagy kidobom.

“azért nem vitte el mert ke akarta zárni a múltat, válás után.”

Én is váltam már el, de nem hagytam a lakásban az apámtól örökölt antik bútorokat, mert azoknak apámhoz volt közük, nem a férjemhez.

De ha megőrültem volna és ezt meglépem, miféle elmebaj, hogy arról a szent helyről, ahova én pakoltam valamit, az új tulaj nem mozdíthatja el?

Ilyen tényleg nincs, ezzel túllőttél a célon!

Drága, nyugodtan tedd máshova :D Tudom, szemétség, de kit érdekel, mit kért tőled egy ismeretlen, évekkel ezelőtt? Neki a lelkének kellett a megnyugtatás, hogy nem vágod ki a képet, de gondolom, ennyivel ő is lezárta magában, hogy "oké, megígérte, jó helye lesz". Ennyi. Ha átteszed máshova, akkor sem állja majd Szent Péter az utadat odafent.

Mondjuk nem tudom, egy ilyen képnek hol lenne jó helye? A vendégszobában, hogy senkinek ne akaródzon elnyújtani a tartózkodását nálatok? Most, hogy mondod, nem eladó véletlenül? :D

Most láttam csak a kérdést.

Ha Neked tetszik, akkor mindenképp tartsd meg, főleg ha egyedi! Ha meg másoknak nyomasztó, akkor tedd el valahová (tárolóhelyiség, szekrény, padlás, stb...), kár lenne kidobni!