Miért jellemző, hogy Magyarországról inkább a tanultabbak mentek ki, míg pl. Lengyelországból inkább alacsonyabb végzettségűek?

#1 Minden általános iskolában 4. osztálytól kezdve tanítják az első idegen nyelvet heti minimum 3 órában, a középiskolában a második nyelvet is tanulhatják a diákok. 30 éve.

Három gyerekem kizárólag az iskolai nyelvórákon kapott oktatást, mellette az internetet használták a nyelvtanulásra - sikeresen. Aki nem akar tanulni annak tök mindegy hogy ki, hogyan és miből próbálja tanítani, aki meg akar, annak ez is bőven elegendő.

Semmi köze ennek ahhoz hogy kik mentek ki dolgozni.

A kérdés amúgy rossz. Tőlünk éppen úgy mentek ki alacsonyabb iskolai végzettségűek is, ők a szakmunkások és segédmunkások akik kint dolgoznak építkezéseken stb. Éppen így történt a lengyelektől is.

Az egy különbség ami lehet - ezt csak feltételezem - hogy a végzett munka nem ugyanolyan. Tőlünk rengeteg diplomás is ment ki olyan munkákat elvégezni, amikhez nem is kell túl nagy képzettség.

"Három gyerekem kizárólag az iskolai nyelvórákon kapott oktatást, mellette az internetet használták a nyelvtanulásra - sikeresen. Aki nem akar tanulni annak tök mindegy hogy ki, hogyan és miből próbálja tanítani, aki meg akar, annak ez is bőven elegendő."

Hova járt a gyereked iskolába? Komolyan kérdezem, mert ha gyerekem lesz, oda fogom járatni. Nálunk a tanár középsuliban úgy tanította az angolt, hogy végig magyarul beszélt órán. Hallás utáni szövegértést először 12. félévkor gyakoroltunk. Szóval én ezt a csoda sulit tényleg tudni akarom melyik suli ahova a gyerekeid jártak. Köszönöm az infót!

"Annyira nem volt rossz az az angoloktatás"

3-as vagyok.

Én úgy gondolom ez 3 dologtól függ. Az egyik az elvárt követelmény, a másik a tanár hozzáállása és a diák hozzáállása.

Feltételezzük most, hogy a diák nem hülyéskedik órán, hanem figyel és szeretne tanulni (aki nem akar tanulni, azon tényleg semmi és senki nem tud segíteni). Sajnos sem a követelmény, sem a tanár nem olyan általában ami/aki megköveteli, hogy a diák tudjon összefüggően beszélni. A nyelvtanra olyan szépen rámennek, a szavak magoltatására olyan szépen rámennek, de ezek ebben a formában két dolgot eredményeznek:

1) Saját, illetve ismerősök körében szerzett tapasztalat alapján az ember nem tud, de sok esetben még ha tudna is, nem mer megszólalni, mert nem gyakoroltatták eleget. Nálunk mint mondom, hallott szövegértés először 12. félévkor volt. A tanár még a feladatokat is magyarul mondta el. Szituációs beszédgyakorlatok pedig önállóan nem is voltak. Maximum néha olyan volt, hogy a könyvből felolvastunk valami párbeszédet. De mint mondom az is olvasás volt és nem egy éleshelyzetszerűen eljátszott szituáció. Az érettségi szóbeli tételek úgy néztek ki, hogy a tanár elénk dobta a kész tételeket és mondta, hogy tanuljuk be érettségire. Jó, előbb hazudtam, mert az érettségi tételeket egyetlen egyszer eljátszottuk gyakorlásképp. :D Érted, egyetlen egyszer......

2) Fontos a nyelvtan a helyes beszédhez és íráshoz, de túlzottan arra fektetik a hangsúlyt. Plusz az írásos készség felé is túlságosan el van tolódva a hangsúly a beszédhez képest. Ne értsetek félre, fontos az írás, de ahhoz képest a beszéd irreálisan kevés. A szavakat pedig magoltatják csak. És mivel keveset beszéltetik a diákot, a diáknak ha mégis beszélnie kellene az élete során, az úgy néz ki, hogy gondolatban kitalálja magyarul a mondatot, azt szavanként lefordítja fejben, majd megpróbálja nyelvtanilag összerakni. És ezután mer megszólalni. Most őszintén, ha egy külföldi ide jön és töri a magyart, nála is azt nézzük mennyire helyes nyelvtanilag? Nem. Megértjük mit szeretne és ahogy gyakorol, úgy ragad rá a nyelvtan is.

Természetesen tisztelet azoknak a kivételt képező lelkiismeretes tanároknak akik próbálják mégis a beszédre is helyezni a hangsúlyt. Tavaly nyáron jártam angol tanárhoz. Ilyen csoportos képzés volt. 20-an voltunk, de a tanár magyarul meg sem szólalt órán és minden alkalommal voltak témák amiket ki kellett dolgoznunk és kiállni a többiek elé és angolul előadni és beszélni róla. És elég sok szituációs dolgok is voltak amiket párokban kellett csinálni. Szóval minden tiszteletem az ilyen tanároké.

Most biztos megfogom kapni egy-két embertől, hogy de hát itthon is gyakorolni kell, ott az internet stb. Igen, ez igaz. Ha valaki jól akar tudni angolul, akkor nem elég csak az iskolában tanulni, de az akkor is szomorú, hogy az iskolai oktatás beszélni egyáltalán nem tanítja meg az embert. Szóval az egyes hozzászólóhoz még mindig szól a kérdésem, hogy melyik az az iskola, mert akkor tényleg oda fogom járatni a leendő gyerekeimet.

"Szóval az egyes hozzászólóhoz még mindig szól a kérdésem, hogy melyik az az iskola, mert akkor tényleg oda fogom járatni a leendő gyerekeimet."

Előző vagyok. Bocsi. :) Mármint a 2-es hozzászólóhoz.

#7 A városunkban 4 általános iskola van és mindegyikben hasonló a nyelvoktatás. A két középiskolában is, van nyelvi osztályuk is.

És nem, nem minden gyerek tud jól utána azon a nyelven.

Pontosan ez a lényeg. Nem egyedül az iskola, a tanár, a tanórai nyelvoktatás az ami a nyelvtudáshoz hozzásegít. Ezért írtam le a saját gyerekeimet akiknek elég volt az iskolai nyelvoktatás ÉS az internet.

Egyiket sem tanították meg az angolra, hanem ők megtanulták. Angol nyelvű játékokkal, videókkal, zeneszövegekkel, filmekkel, majd regényekkel. Nem kellett különtanár, különóra, egyszerűen az kellett hogy ők maguk nekiálljanak és használják, tanulják.

Ugyanabban az iskolában, ugyanannál a tanárnál, ugyanabban a nyelvi csoportban a fele odáig sem jutott el hogy a legprimitívebb mondatokat egyedül összerakja.

Melyik minősíti az oktatást, a tanárt? Az a fele a csoportnak amelyik külön képzés nélkül is eljutott az általános végére oda, hogy talán meg tudná csinálni már a középfokú nyelvvizsgát - vagy az a fele amelyik nem tud egy értelmes mondatot sem kinyögni?

Ha az egyik fele meg tudta tanulni, akkor a másik nem azért nem tudta, mert nem is akarta?