Létezik olyan manapság, hogy független sajtó vagy média?

Egyrészt nehéz meghúzni a határvonalat a pártosság szempontjából. Itt azért vannak fokozatok:

- Nem egy párt a tulajdonos, de a tulajdonos pártag.

- Nem párttag a tulajdonos, de egy párt valamilyen szatellit intézményének – egyesület, alapítvány stb… – a tagja.

- Nincs ilyen tulajdonosi kötődés, de valakinek az ismerőse, vagy valamilyen ismerősi, vagy érdekkörbe tartozik.

- Nincs még ilyen jellegű pártkötődés sem, de a tulajdonos szeretne valamelyik párt irányában elhajlani, remélve valami későbbi viszont szívességet.

- Nincs ilyen jellegű összefonódás, de valamelyik párt hirdet az adott médiumban, és nem akarja a tulajdonos jól felfogott anyagi érdekéből túlságosan összerúgni a port az adott párttal, mert a későbbiekben elesik valamilyen bevételforrástól.

- A tulajdonos szabad kezet kap, de a főszerkesztő alakítja a híreket a „megfelelő” irányba.

- A főszerkesztő is szabadabb kezet kap, de az újságírók, riporterek azok, akikben valamelyik párt, vagy ideológia felülreprezentálódik.

Meg nem is ezt számít. Nincs objektív, elfogulatlan média. Pusztán az önmagában egy értékítéletet, egy értékrendet, egy világképet tükröz, hogy két hír közül melyik kerül előbbre. Vagy egy szimpla szóhasználat is óhatatlanul képvisel valamiféle viszonyulást. Még ha egy semleges szóhasználatra is törekszik mondjuk egy újságíró, akkor is a szemére fogja valaki vetni – még politikailag semlegesebb témában is –, hogy miért nem a „megfelelő, indokolt elfogultsággal” állt hozzá az esethez, miért „szurkolókat” írt a legutóbbi cikkében, mikor „ezek közönséges huligánok, nem szurkolók”.

Nyilván egy párt mögött – még ha csak szólamok szintén is – van valamilyen értékrend, világkép, ideológia. És nyilván minden embernek megvan a maga világképe, értékrendje, tehát hajlik valamelyik párt felé. Márpedig a cikkeket, riportokat, híreket emberek készítik, így aligha küszöbölhető ki, hogy egy-egy médiumnak ne legyen meg egy sajátos, felismerhető értékrendje.

Persze azért van mérték is. Vannak azért objektivitásra jobban törekvő, az eseményeket több oldalról megközelítő média is, meg vannak szélsőséges propagandát toló média is. Aki több médiumba is belekóstol, az úgyis tudni fogja, hogy melyiknél merre lejt a pálya. A mai magyar közélet meg olyan, hogy ha valaki megpróbál nem egyik lövészárokba sem befeküdni, azt előbb-utóbb belelöki valamelyik oldal a másikéba.

Aki a saját elvárásai szerinti világot akarja látni, az úgyis megtalálja a maga szélsőséges médiumát. Aki meg objektívebben akar tájékozódni, az úgyis több forrásból tájékozódva igyekszik összerakni a képet, hogy ezekből mi a metszet – ami valószínű igaz –, és mi az, ami interpretáció, vélemény.

~ ~ ~

Hogy konkrétabb példát hozzak, én pl. gyakran hallgatom az Euronews híreit. Ideológiájában, értékrendjében nyilván ez sem elfogulatlan, de mivel főleg nemzetközi híreket közvetít, így a magyar hírekből tényleg az megy át, aminek azért súlya is van, az ideig-óráig érdekes, de hosszútávon jelentőséggel nem rendelkező gumicsontok, meg a bulvár kevésbé vannak jelen. Általában a legtöbb hírnek van egy pro és egy kontra olvasata is. Nem tökéletes ez sem, de mivel elsősorban nem a magyar politikával foglalkozik, ezért tud a lehetőségekhez képest objektívebb maradni a magyar eseményekkel szemben.