Gyakorlatilag bármilyen, a kormányzástól távol álló csoportosulás is politikai erővé válhat, ha elér egy bizonyos taglétszámot és szervezettséget?

Nem. Egyfelől az LMBTQ célja mindig is az volt, hogy egyenlő jogokat harcoljanak ki maguknak. Nem többletjogokat, hanem egyenlőt. Ennyi erővel minden emberi jogért harcoló szervezet politikai erőnek minősül. Valamilyen értelemben igen.

Meg kell jegyezni azonban, az LMBTQ szervezet nyilatkozatát:

[link]

""Ha Hrutka kirúgása a véleménye miatt bűn, Petry kirúgása miért nem az?" - sokszor kaptam meg ezt a kérdést, ezért most nyilvánosan válaszolom meg.

A rövid válasz: egyiküket sem a véleménynyilvánításuk miatt rúgták ki, hanem a (vélt vagy valós*) értékrendjük miatt. És igen, egyik értékrend előre mutató, a másik káros - de erre még visszatérek.

Tegyük fel, hogy egy hegedűs úgy dönt a zenekarban, hogy ő márpedig nem fogadja el a karmester véleményét a darabról, és máshogy kezd játszani. Tegyük fel, hogy ez az összeférhetetlenség fokozódik - ő mondhatja, hogy a véleménye miatt rúgták ki. Tiszta eset.

De sem Hrutkát, sem Petry-t nem azért bocsátották el, mert megszólalt vagy ellenkezett - hanem azért, mert egy olyan értékrendet képviselt, amely az adott helyen nem volt elfogadható.

Magyarországon a nyitottság és a "szeretet mindig szeretet" volt az elfogadhatatlan, Németországban a "minek kiállni mellettük" és a bevándorlók és a bűnözők összemosása volt túl sok.

Túl sok volt, mert a munkáltatót hozta rossz fénybe: Hrutka azzal hozott szégyent a csatornára, hogy emberi volt, Petry azzal, hogy nem volt eléggé az.

És akkor itt el is értünk oda, hogy az egyik értékrend miért előremutató, a másik miért káros. Az az értékrend, amely mások kibontakozását segíti, amely emberek életének kiteljesedését, az elfogadást és a szeretetet hirdeti - legalábbis szerintem - nem lehet hibás.

Az az értékrend, amely vallás, származás, szexuális orientáció alapján másokat elítél és lenyom, nem lehet támogatandó, mert ártalmas. Káros. Sérüléseket okoz.

És amikor egy cég úgy dönt, hogy egy káros, másokat megnyomorító, másokat elnyomó értékrendet támogató dolgozót nem akar a soraiban tudni, az számomra nem üldözés... az norma.

Csak játsszunk el a gondolattal: ha van egy meleg focista a Herta BSC-ben, vajon milyen érzés lesz neki a jövőben Petry-vel együtt dolgoznia? Ha vannak meleg (fizető!) nézői a csapatnak, vajon számukra milyen érzés volt ez az üzenet?

Persze nehéz ezt onnan megítélni, ahol azok nem meleg nézők, hanem beteg bu-zik, és ahonnan a bevándorlók nem emberek, hanem valamiféle torz, gyilkos gnómok... de azért ez nem mindenhol van így.

Összefoglalva: igenis van aközött különbség, hogy valaki a szeretetet hirdeti vagy az elfogadás ellen nyilatkozik. Az emberi jogok, így a méltósághoz és a szabad párválasztáshoz való jog nem vélemény kérdése. Ezek ellen szólni bűncselekmény.

Egy olyan bűncselekmény, amely Magyarországon is alkotmányellenes, de minden nap megtörténik, többek között a te pénzedből.

Petry helyzetét azért sajnálom, mert biztos vagyok benne, hogy nem szánta ezeket mondatokat ilyen erősnek. Nem akart ő valami ellen hangosan kiállni.

Csak - ahogy korábban is írtam - már nem látjuk, milyen mélyen csúsztunk a szélsőjobba, hogy milyen gyomorforgatóan, gusztustalanul és felháborítóan elfogadott és természetes magyarul a gyűlöletbeszéd.

Normális körülmények között nem lehetne politikai álláspont az, amit a magyar Büntető törvénykönyv is három év szabadságvesztéssel büntet és tilt.

Ami kulturáltabb országokban viszont továbbra is vörös posztó. 17 évnyi Németországban lakás után ezt Petry-nek is tudnia kell. Talán ezért is fogalmazott ilyen finoman.

Csak egy (nyugaton) vállalhatatlan értékrendről szépen beszélni még mindig vállalhatatlanná teszi az embert.

A szar masnival átkötve is szar marad.

(A képen: "A foci mindenkié" - A Whitehawk FC szurkolóinak molinója egy FA kupameccsen.)

*Kiegészítés: az utolsó mondat nyilván nem Petry-t minősíti, és még csak azt sem tudom pontosan, hogy ő hogyan fogalmazta meg azokat a gondolatokat, amiket a Magyar Nemzet az ismert módon közölt. Nem tudom, ő valójában mennyire vallja azt, amit most neki tulajdonítanak (hiszen azóta bocsánatot is kért a szavaiért), de ez egy másik, többek között sajtóetikai kérdés.

Az utolsó mondat értelemszerűen a másokat megnyomorító eszmékre vonatkozik."

(Ágoston László)