A melegek miért mondják hogy nekik elég a házasság és az örökbefogadás?

Abban mi a jogfosztottság, hogy jogod van egy ellenkező nemüvel házasságot kötni? Mindenkinek joga van hozzá.

Egyébként szerintem sose áll le az LMBTQ-lobbi, mindig lesznek újabb követeléseik, bármit is álltsanak. Addig fogják folytatni, amíg valaki megálljt nem parancsol nekik.

Azon kívül meg nevetséges az egész téma. A melegek többsége nem is akar házasodni ott se, ahol engedélyezték, meg gyerek örökbefogadásért se tolonganak. Az egész arról szól, hogy lehet mivel hergelni.

„A házasság úgy van, és úgy is volt definiálva hogy egy férfi és nő kapcsolata.”

A definíciók változnak, mert a társadalom változik.

A házasság intézménye egészen mást jelentett 100-200 évvel ezelőtt, mint napjainkban. Akkor az elsődleges cél az utódnemzés volt, ezzel pedig a család vagyonának növelése, a család kapcsolatainak építése.

A házasság fogalma az évek során sokat változott: ma már nem törvényszerű, hogy egy házaspár gyermeket is vállal (sőt, egyre többen vállalják fel, hogy ők, köszönik szépen, ebből nem kérnek, ami minden szempontból jó út). A házasság a puszta pénzügyek helyett inkább az érzelmekre alapul a fejlett világban, ennek tükrében pedig elég jogos az az igény, hogy a fennálló helyzetet ne csak a heteroszexuálisok élvezhessék ki.

Igény márpedig van, semmilyen jól alátámasztható ellenérv nincs az ellen, hogy a melegek is házasodhassanak (a „de hát nem így szoktuk” meg a csúszóslejtőzés nem érv).

„De ilyenünk már van: élettársi szerződésnek hívják.”

Az élettársak és a házastársak jogai nem azonosak. Különösen a gyerekvállalás esetében: az örökbe fogadott gyereknek hivatalosan csak az egyik szülője lesz hozzátartozója. Azt meg ugye nem kell elmondanom, hogy ez milyen következményeket vonhat magával, főleg akkor, ha meghal az egyik szülő, a másiknak meg semmilyen jogalapja nem lesz nevelni a gyereket. Vagy az elhunyt szülő után a gyerek nem is örököl. Vagy szétmennek, és a hivatalosan örökbe fogadó fél simán megakadályozhatja a másiknak a láthatást, ami szintén a gyerekkel szemben nagy kicseszés az esetek döntő többségében.

„Emellett akkor mi alapján mondunk nemet azoknak a "pároknak" akik hármasan akarnak. Vagy négyesen. Vagy tizenhatosan?”

Azt, hogy ők is megérdemlik, hogy jogilag szabályozva legyen a helyzetük, adott esetben házassággal. Nyilván ez sokkal nehezebb feladat, mint a melegházasság bevezetése, az konkrétan semmilyen plusz energiát nem igényel, hiszen két férfira vagy két nőre is ugyanazok a jogi szabályozások vonatkozhatnának, mint két ellenkező neműre. Az ilyen kapcsolatok szabályozásánál sokkal többet kellene szöszölni a vagyoni dolgokon, a gyereknevelésen, de ez is megéri persze.

„Ha pedig örökbefogadhatnak, akkor a heterópárok előtt vagy után jönnek?”

Erről nagyon sok szempontból folyhat a vita, beleértve a „16-os házasságok” esetét is. Személyesen úgy gondolom, hogy egy heteroszexuális meg egy homoszexuális pár között nincs semmilyen különbség, nagyjából ugyanolyan mértékben képesek egészséges gyereket felnevelni. Az egyedülállók és a poliamor kapcsolatok helyzete megint teljesen más, és van egy olyan gyanúm, hogy utóbbi nem is igazán kutatott terület ahhoz, hogy hosszú távú következtetéseket vonhassunk le. Nyilván mindkét esetben vannak pozitívumok és negatívumok, ezt valóban vizsgálni kellene. De azt nem értem, mi köze ennek a melegek örökbe fogadásához: attól, hogy úgy gondolom, hogy nem meghatározó az, hogy az örökbe fogadó szülők milyen neműnek vallják magukat vagy mi van a lábuk között, attól még gondolhatom azt, hogy a számuk igenis releváns lehet bizonyos szituációkban.

„Ha elérik a céljukat, leáll a pride?”

Egyrészt: a melegházasság és az örökbefogadás nem végső cél, hanem alap egy normális társadalomban. Ezen kívül még számos megvalósítandó célja van az LMBTQ-nak, nem csupán jogi szinten (bár ott is van tennivaló, például a gyűlöletbűncselekmények vagy az iskolai felvilágosítás kapcsán), ezek a problémák az emberek mindennapi életében is megjelennek.

Másrészt: a pride a legjobb esetben sem áll le feltétlenül, csupán megváltozik a funkciója. Nyilván egy ideális jövőben a prideon nem azért vonulnak fel az emberek, hogy kvázi tüntessenek, hanem szimpla megemlékezésként/örömünnepként funkcionálna ez a nap azoknak, akik számára ez fontos.

„Most akkor a házasság eszköz a gyerekhez/örökbefogadáshoz (erre az elején állítottad, hogy nem), vagy csupán érzelmekre épülő kapcsolat (de lényeges különbség egyedül az örökbefogadás)?”

Kevered a szezont a fazonnal.

Régen a házasságok elsődleges motivációja anyagi vagy gyereknemzési okokból fakadt. Némely esetben megjelenhetett persze az is, hogy a házasulandó felek emellett, mintegy bónuszként őszintén szerették egymást, és nagyon ritkán, de biztos előfordult olyan is, hogy a társadalom/család ellenezte a házasságot, de ennek ellenére a fiatalok mégis megszöktek és egybekeltek.

Ma a házasság elsődleges motivációja érzelmi. Persze vannak olyan párok, ahol alapvetően megvannak a gyengéd érzelmek, de ezektől még ellennének házasság nélkül, azonban bizonyos anyagi előnyök, vagy éppen a gyerekvállalás könnyebbsége miatt összeházasodnak. Olyan párból viszont rohadt kevés van, ahol mind a ketten csak és kizárólag mondjuk anyagi okokból házasodnak, és ezt be is vallják (egyáltalán saját maguknak is, nemhogy szélesebb körben).

A gyerekvállalás tehát igen, egy nagyon fontos faktor a legtöbb házasság megkötésekor, de nem elengedhetetlen, és egy-két félbolondon kívül senki nem vallja azt, hogy a házasság egyetlen és elsődleges célja az utódnemzés lenne. És amikor gyerekvállalásról beszélünk, akkor nyilván tudomásul kell vennünk, hogy ez a fogalom is átalakult: már nem a genetikád továbbadásáról szól a dolog, tehát homoszexuális párok is képesek rá. Meg meddő párok is. A házasság ehhez valóban egy hasznos eszköz, de nem pusztán ennyi, sőt, ennél jóval fontosabb aspektusai is vannak.

A bejegyzett élettársi kapcsolat meg a házasság között pedig számos különbség van – ha nem lenne, akkor valamelyik nem létezne, mert semmi értelme nincs ugyanazt a dolgot két néven hívni. Legyen mind a kettő elérhető heteroszexuális és homoszexuális párok számára is, ők pedig eldöntik, hogy milyen társadalmi és jogi keretek közt élik meg az alapvetően érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatukat.

„A jelenlegi érv a párok javára az egyedülállókkal szemben az az (ha jól tudom), hogy egy gyereknek "joga" van apához és anyához is.”

Nem. Mármint, nem tudom, kinek az érve ez, de én nem értek vele egyet. Az egyedülálló szülők egyedül annyiban vannak hátrányban, hogy egyedül vannak, tehát alapesetben kevesebb energiájuk jut a gyerekre, a vele való foglalkozásra. Ez nem törvényszerű, tehát biztos létezik olyan egyedülálló szülő is, aki meg tudott teremteni egy olyan mértékű anyagi biztonságot, hogy kevesebbet kell dolgoznia. De az is egy jó érv lehet, hogy kevesebb az esély arra, hogy a gyerek két szülőjét egyszerre veszíti el (van sajnos ilyenre is példa, de az esély kisebb). Két (de 16) szülő esetén is nagyobb az esély arra, hogy a gyerekről valaki gondoskodjon, és a családjában maradhasson. Ez se törvényszerű persze, úgyhogy én itt is azt látnám szívesen, ha minden örökbefogadó egyedi elbírálást kapna.

A gyereknek az az érdeke, hogy tisztességes, pszichésen egészséges, nem bántalmazó, szerető, jól kommunikáló stb. mintákat kapjon a környezetéből, amiket aztán be tud építeni a saját életébe, és sikeres felnőtté válhat. Hogy ezeket milyen nemű személyektől kapja meg, az véleményem szerint tökmindegy.

„Tehát ha jól értem, a házasságot megajánlanád nekik, de az örökbefogadást nem feltétlen. De ez gyakorlatilag az élettársi, ami lényegesen az örökbefogadásban különbözik csak. Viszont azt is mondtad, hogy a házasság célja az nem az gyermek, hanem az érzelem. De ha a 16os párok is ugyanolyan rangon házasodhatnak mint a heterók és a homoszexuálisok, akkor hogyan lehet hogy a számuk alapján kizársz egy csoportot a házassághoz tartozó jogkörből, ezáltal valójában élettársit ajánlva nekik?”

Nem teljesen ezt mondtam.

Egyrészt, a házasság meg az élettársi kapcsolat között nem az egyetlen különbség az örökbefogadás. Ez az egyik legsúlyosabb, ezért emeltem ki ezt, de nyilván vannak más faktorok is. Pl. érzelmi okok, valaki fontosnak tartja, hogy a párját a férjének/feleségének hívhassa, rengetegen házasodnak ezért, nincs ebben semmi rossz.

Másrészt, attól, hogy valaki házasodhat, még nem feltétlenül fogadhat örökbe. A házasság jogát két alkoholistának is megadnám például, de az örökbe fogadásét nem. Ettől még az ő kapcsolatukat teljes értékű házasságnak tekintem.

Harmadrészt, rosszul értettél, mert én mindenképpen megadnám a jogot egy 16-os kapcsolatban lévőknek is, hogy örökbe fogadjanak. Arról vitatkozni lehet, hogy mennyivel nagyobb a kockázat egy ilyen családba kerülő gyerek számára, hogy elveszik az életéből a stabilitás (nem nekünk, hanem a megfelelő szakembereknek), de az biztos, hogy jobb egy ilyen, talán valamivel kevésbé stabil (ha az egyáltalán) családban élni, mint egyáltalán nem élni semmilyen családban.

„Ha a társadalom változik, és ennek függvényében a definíciók is, ki határozza meg, hogy mi a normális definíciója, a változó társadalom alapján? Mekkora társadalmi változás kell egy definíció megváltozásához? Milyen típusu? Természetes vagy mesterséges változás?”

Hát, barátom, ennek a megválaszolásához egy teljes szociológia kurzus kellene, és nem biztos, hogy én vagyok a legjobb ember erre.

A „normális” szónak is több jelentése van, mert például biológiai értelemben mindig is normális volt az, hogy valaki a saját neméhez vonzódjon, de társadalmi értelemben 500 éve mondjuk eléggé nem volt az.

A társadalmi normákat meg a társadalom határozza meg. Ennek nincs mértékegysége, hogy 1 kilojoule társadalmi változás után lehet változtatni a normán. A típusok meg megint nagyon messzire vezetnek, ehhez már tényleg olvass el egy szociológiai munkát.

„Akkor az lmbtq az egy szervezett mozgalom? Az lmbtq az a magyar alszervezete az lgbtq-nak? Van központjuk? Ki a vezetője? Tanácsa van?”

Nem. Az LGBTQ+ egy közösség, amibe beletartozik mindenki, aki NEM heteroszexuális, cisznemű és alloszexuális/alloromantikus ÉS szeretne a közösség rész lenni.

Kábé úgy képzeld el ezt, mint a kereszténységet. Persze vannak LGBTQ+-szervezetek is, amiknek vannak vezetőik, tagjaik, támogatóik, tulajdonaik, felépítésük stb., mint ahogy a kereszténységen belül is vannak egyházak, felekezetek, amiknek szintén vannak vezetőik. De ettől te még lehetsz keresztény anélkül, hogy belépnél az egyik egyházba, a pápa sem az összes keresztény vezetője.

(Nyilván a két közösség csak ebből a szempontból hasonlít egymáshoz, szóval el se kezdd, hogy az lmbtq egy vallás, mert nem ezt mondtam.)

Az LMBTQ+ a közösség magyar megnevezése, nem alszervezete.

„Mit nevezel "gyűlöletbűncselekmény"-nek? Az micsoda?”

Google.

[link]

Az "iskolai felvilágosítás" alatt mit értesz?

Egyrészt, az iskolai felvilágosítás nagyon gyakran nem terjed ki a specifikusan melegeket, leszbikusokat, transzneműeket stb. érintő problémákra. Például: arra, hogy ők léteznek, hogy természetes dolog adott esetben a saját nemedhez vonzódni, hogy hogyan küzdj meg a társadalom kirekesztésével, vagy heteróként hogy fogadd el ezt a teljesen természetes jelenséget. Azt már az óvodában is el lehet mondani, hogy a felnőttek néha szerelmesek lesznek, ilyenkor fogják egymás kezét, puszit adnak egymásnak, vagy összeházasodnak, gyerekük születik, és ne csúfolják azt a gyerekt, akinek mondjuk két anyukája van.

„A pride akkor egy tünteté, fesztivál, felvonulás vagy utcabál?”

Szerintem itt viszonylag érthető voltam.

Attól függ.

Szerencsétlen országban és történelmi korban tüntetés. Szerencsésebbekben utcabál, amelyen megünnepeljük, hogy bizonyos emberek élete nagymértékben, pozitívan változott. Nagyjából mint egy nemzeti ünnep boldogabb országokban.

„A pride, mivel szexuális témáról szól, felnőtt rendezvénynek minősül?”

Nézd, ennyi erővel egy esküvő is szexuális témáról szól. Az konkrétan azon a hagyományon alapszik, hogy megünnepeljük, hogy két ember ettől kezdve szexelhet. Szerintem azért elég sokan bátran viszik a gyereket oda is, ha az ifjú párnak nincs ellene kifogása.

A pride ennél sokkal kevésbé szexuális ünneplés. Nyilván egy párkapcsolatnak a legtöbb esetben része a szexualitás is (jegyzem meg, nem mindig, aszexuálisok léteznek), ennyi erővel az is szexuális tartalom, hogy két ember kézenfogva andalog az utcán.

„Miért 'büszkeség' a neve?”

Google.