Irak és Líbia jobb életfeltételeket biztosított az állampolgárai számára Szaddám Husszein és Moammer Kadhafi diktátorok uralma alatt, mint az USA háborúi és forradalmai után?

"de akkoriban mindenki úgy gondolta, hogy valami jó dolgot tesz az USA ezekkel az országokkal, demokráciát visz oda."

Már akkor mindenki úgy gondolta, hogy egy egyszerű rablóhadjáratról van szó, amit a szigorúan vett védelmi szövetség a NATO indított indokolatlanul egy szuverén állam ellen, ami mondhatjuk úgy hogy iszlám viszonyok közt egy kimondottan jóléti állam volt. Olyan megbocsáthatatlan "bűnei" voltak Kadhafinak, hogy az eladott olaj ellenértékét egyből aranyra váltotta, és amikor beütött a válság, kért vissza Líbia fizikai aranyát a nyugati bankoktól, vagy létrehozta az olajbevételekből azt bankot, amelyik kamat nélkül adott kölcsönt É-Afrika államainak beruházásaira, vagy az is oltári nagy bűne volt, hogy kihagyta a giga édesvíz projektből az olyan nyugati élősködőket, akik horror áron akarták adni az édesvizet. Kadhafi jól bánt a népével, olyan kedvezményeket és segítséget adott minden polgárnak, hogy még a nyugatnak is elállt a szava. Pl bárki jelentkezhetett a világ bármelyik egyetemére, az állam állta a tandíjat, utazást, szállást, ellátást, és még ösztöndíjat is fizetett, vagy pl ha valaki megházasodott, ingyen kapott földet, induló tőkét, ha gazdálkodni akart. Amikor beütött a nyugatiak által szított arab-tavasz, az egyik fő gyújtó ok, a magas élelmiszer árak voltak, Kadhafi árstopot vezetett be, és általános béremelést hajtott végre. Most meg lehet nézni mi van Líbiában, hadurak marakodnak a még megmaradt koncon, polgárháború évek óta, nyomor, ellátási gondok, közbiztonság gatya.

Most, hogy Ukrajnában is neoliberális intézkedéseket vezetnek be, [link] és jöhet az IMF, most, hogy talán elgondolkodik egy pár ember, hogy vajon miért Putyin épített északi áramlatot az utóbbi években, miközben az amerikai és angol hadsereg képezte az ukránokat az oroszok ellen, és hat éven át hordta a fegyvereket az országba, most, hogy Zsiday Viktor Európai gazdsági összeomlást lát előre, elhisszük lassan, hogy milyen hamis volt a narratíva az elmúlt hónapokban?

Ne legyünk meglepve ezen, én már évek óta figyeltem és jegyzeteltem a folyamatos elfogultságot.

[link]

Ezt fordítsátok le deepl-lel, hogy lássa mindenki, ki provokált kit, és hogy milyen öngyilkos stratégia is ez.

Taiwan ugyanez.

A kamatemelés public investment, szociális programok helyett, miközben arról hazudozik Jerome Powell, hogy azért van infláció, mert túl sok pénze és túl jó alkupozíciója van a munkásoknak, miközben Larry Summers arról beszél, hogy 6-10 százalék munkanélküliség kell az usában, hogy az emberek visszakényszerüljenek dolgozni.

Ergo saját gazdaságaikat vágják tönkre ezek az idióták, és kôzben le akarnak számolni mindenkivel, aki nem az ő rendszerüket szeretné, szankció mindenkinek.

A média a zsebükben, hat gigavállalat zsebében, semmit nem annak láttatnak, ami valójában.

Ez a vonat a pokolba robog.

[link]

[link]

Azaz szándékosan okoznak recessziót, és célozták be a 6 százalékos munkanélküliséget, hogy fillérekért is elmenjünk dolgozni.

Embertelen a rendszer.

"Ez valóságos lesz" - mondta Biden a sajtótájékoztatón az élelmiszerhiányra utalva. "A szankciók árát nem csak Oroszországra vetik ki. Szörnyen sok országra is kivetették, beleértve az európai országokat és hazánkat is".

Biden először február 24-i fehér házi sajtótájékoztatóján - az invázió első napján - árulta el a játékot. Megkérdezték tőle, miért gondolja, hogy az új szankciók működni fognak, amikor a korábbi szankciók nem akadályozták meg Oroszország invázióját. Biden azt mondta, hogy a szankciókat soha nem azért hozták létre, hogy megakadályozzák Oroszország beavatkozását, hanem hogy megbüntessék azt utána. Ezért volt szüksége az USA-nak Oroszországra a megszálláshoz.

"Senki sem várta, hogy a szankciók megakadályozzák, hogy bármi is történjen" - mondta Biden. "Ennek sh-nek kell lennie - ez időbe fog telni. És határozottságot kell mutatnunk, hogy ő tudja, mi következik, és hogy az orosz nép tudja, mit hozott rájuk. Erről szól ez az egész." Az egész arról szól, hogy az orosz nép Putyin ellen forduljon, hogy megbuktassa, ami megmagyarázza Oroszországnak a háborúellenes tüntetők és a média elleni fellépését.

Ez nem volt nyelvbotlás. Biden csütörtökön Brüsszelben megismételte önmagát: "Tisztázzunk valamit... Nem azt mondtam, hogy a szankciók valójában elrettentik őt. A szankciók soha nem riasztják el. Ön folyamatosan erről beszél. A szankciók soha nem riasztják el. A szankciók fenntartása - a szankciók fenntartása, a fájdalom fokozása ... fenntartjuk azt, amit teszünk, nem csak a következő hónapban, a következő hónapban, hanem az egész év hátralévő részében. Ez az, ami meg fogja állítani."

Ez volt a második alkalom, hogy Biden megerősítette, hogy az Oroszország elleni drákói amerikai szankciók célja soha nem az volt, hogy megakadályozzák Ukrajna megszállását, amelyre az USA-nak kétségbeesetten szüksége volt tervei aktiválásához, hanem hogy megbüntessék Oroszországot, és rávegyék a népét, hogy fellázadjon Putyin ellen, és végül egy Jelcin-szerű bábot állítsanak vissza Moszkvába. Ok nélkül ezeket a szankciókat soha nem lehetett volna bevezetni. Az ok Oroszország inváziója volt.

Már január 14-én a Yahoo! News is beszámolt róla:

"A CIA felügyel egy titkos intenzív kiképzési programot az Egyesült Államokban az elit ukrán különleges műveleti erők és más hírszerzők számára - állítja öt korábbi hírszerzési és nemzetbiztonsági tisztviselő, aki ismeri a kezdeményezést. A program, amely 2015-ben kezdődött, az Egyesült Államok déli részén található, nem nyilvános létesítményben működik, az említett tisztviselők közül néhány szerint.

A CIA által kiképzett erők hamarosan kritikus szerepet játszhatnak Ukrajna keleti határán, ahol orosz csapatok tömörültek, amitől sokan invázióra való felkészüléstől tartanak. ...

A program "nagyon specifikus képzést tartalmazott olyan készségekről, amelyek növelnék" az ukránok "képességét, hogy visszavágjanak az oroszoknak" - mondta a volt magas rangú hírszerzési tisztviselő.

A kiképzés, amely "taktikai dolgokat" is tartalmazott, "eléggé támadónak fog tűnni, ha az oroszok megszállják Ukrajnát" - mondta a volt tisztviselő.

Egy, a programot ismerő személy még nyersebben fogalmazott. 'Az Egyesült Államok egy felkelést képez ki' - mondta egy volt CIA-tisztviselő, hozzátéve, hogy a program megtanította az ukránokat arra, hogyan 'öljék meg az oroszokat'.""

A háttér:

Az invázió kivágott háttere

Létfontosságú felidézni a 2014-es ukrajnai eseményeket és az azt követő eseményeket egészen mostanáig, mert a nyugati médiatudósításokból rutinszerűen kifehérítik azokat. E nélkül a kontextus nélkül lehetetlen megérteni, mi történik Ukrajnában.

Donyeck és Luganszk is az Ukrajnától való függetlenség mellett szavazott 2014-ben, miután egy USA által támogatott puccs megdöntötte a demokratikusan megválasztott elnök, Viktor Janukovics hatalmát. Az új, az Egyesült Államok által beiktatott ukrán kormány ezután háborút indított a tartományok ellen, hogy leverje a puccsal és a függetlenségi törekvéseikkel szembeni ellenállásukat, egy háborút, amely nyolc évvel később még mindig tart, több ezer emberélet árán, amerikai támogatással. Ebbe a háborúba lépett be Oroszország.

Neonáci csoportok, mint például a Jobboldali Szektor és az Azov zászlóalj, amelyek a második világháborús ukrán fasiszta vezetőt, Sztepan Banderát tisztelik, részt vettek a puccsban, valamint a Luganszk és Donyeck elleni folyamatos erőszakban.

Annak ellenére, hogy a BBC, a NYT, a Daily Telegraph és a CNN annak idején beszámolt a neonácikról, a nyugati média mára kikerülte szerepüket a történetben, Putyint pedig ok nélkül hódításra szomjazó őrültté degradálta. Mintha egy reggel felébredt volna, és egy térképre pillantva eldöntötte volna, hogy melyik országot szállja meg legközelebb.

A közvéleményt rávették, hogy elfogadja a nyugati narratívát, miközben Washington hátsó szándékairól nem tudnak semmit.

Jusson eszünkbe Victoria Nuland telefonbeszélgetése, ahol a jövendő ukrán kormánytagok személyéről beszélgetnek. Keress rá: "f**k the EU!"

Az invázió szükséges volt

Az Egyesült Államok könnyen megakadályozhatta volna Oroszország katonai akcióját. Három dologgal megakadályozhatta volna Oroszország beavatkozását az ukrajnai polgárháborúba: a 8 éves minszki békemegállapodás végrehajtásának kikényszerítésével, a szélsőjobboldali ukrán milíciák feloszlatásával és Oroszország bevonásával komoly tárgyalásokba egy új európai biztonsági struktúráról.

De nem tette meg.

Az USA még mindig véget vethet ennek a háborúnak az Oroszországgal folytatott komoly diplomáciai kapcsolatok révén. De nem fogja. Blinken elutasította, hogy beszéljen Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Ehelyett Biden március 16-án újabb 800 millió dolláros katonai segélyt jelentett be Ukrajnának, ugyanazon a napon, amikor kiderült, hogy Oroszország és Ukrajna egy 15 pontos béketerven dolgozik. Soha nem volt még világosabb, hogy az USA akarta ezt a háborút, és azt akarja, hogy folytatódjon.

A kelet-európai NATO-csapatok és rakéták nyilvánvalóan annyira létfontosságúak voltak az USA terveihez, hogy nem hajlandó tárgyalni azok eltávolításáról, hogy megakadályozza az orosz csapatok átkelését Ukrajnába. Oroszország "technikai/katonai" válasszal fenyegetőzött, ha a NATO és az USA nem veszi komolyan az orosz biztonsági érdekeket, amelyeket decemberben szerződési javaslatok formájában terjesztett elő.

Az Egyesült Államok tudta, mi történik, ha elutasítja ezeket a javaslatokat, amelyek arra szólítottak fel, hogy Ukrajna ne csatlakozzon a NATO-hoz, a Lengyelországban és Romániában lévő rakétákat távolítsák el, és vonják ki a NATO-csapatokat Kelet-Európából. Ezért kezdett el decemberben invázióról kiabálni. Az USA elutasította a rakéták áthelyezését, és provokatív módon még több NATO-erőt küldött Kelet-Európába.

Az MSNBC március 4-én közölt egy cikket, amelynek címe: "Oroszország ukrajnai inváziója talán megelőzhető lett volna: Az USA nem volt hajlandó felülvizsgálni Ukrajna NATO-státuszát, amikor Putyin háborúval fenyegetőzött. Szakértők szerint ez óriási hiba volt". A cikk szerint:

"A rengeteg bizonyíték arra, hogy a NATO tartósan aggodalomra ad okot Moszkva számára, felveti a kérdést, hogy az Egyesült Államok stratégiai hozzáállása nem csak meggondolatlan, hanem hanyagság volt-e".

Joe Biden szenátor már 1997-ben tudta, hogy a NATO bővítése, amelyet támogatott, végül ellenséges orosz reakcióhoz vezethet.

A moszkvai kormány megdöntésének vágya, amelyet korábban olyan tanulmányok rejtettek el, mint ez a 2019-es RAND-tanulmány, most már nyíltan megmutatkozik.

Az egyik legkorábbi fenyegetés Carl Gershamtől, a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (NED) hosszú ideig hivatalban lévő igazgatójától származik. Gershman, 2013-ban, a kijevi puccs előtt azt írta: "Ukrajna a legnagyobb díj". Ha sikerülne elhúzni Oroszországtól a Nyugat felé, akkor "Putyin nemcsak a közeli külföldön, hanem magán Oroszországon belül is vesztésre állhat".

David Ignatius 1999-ben azt írta a The Washington Postban, hogy a NED most már nyíltan gyakorolhatja a rendszerváltást, nem pedig titokban, ahogyan azt a C.I.A. tette.

A RAND Corporation március 18-án aztán megjelentetett egy cikket "Ha a rendszerváltás Moszkvába érkezik" címmel, az USA-nak készen kell állnia rá. Michael McFaul, az Egyesült Államok volt oroszországi nagykövete, a sólyomista Michael McFaul egy ideje már rendszerváltást sürget Oroszországban.

Az Oroszország számára felállított csapdák

Hat héttel ezelőtt, február 4-én írtam egy cikket "Milyen lehet az amerikai csapda Oroszország számára Ukrajnában" címmel, amelyben felvázoltam egy olyan forgatókönyvet, amelyben Ukrajna támadást indít a donbászi orosz polgári lakosság ellen, és Oroszországot arra kényszeríti, hogy eldöntse, magára hagyja-e őket, vagy beavatkozik, hogy megmentse őket.

Ha Oroszország a reguláris hadsereg egységeivel avatkozna be - érveltem -, akkor ez lenne az az "Invázió!", amelyre az USA-nak szüksége lenne ahhoz, hogy megtámadja Oroszország gazdaságát, a világot Moszkva ellen fordítsa és véget vessen Putyin uralmának.

Február harmadik hetében az EBESZ szerint drámaian megnőtt az ukrán kormány bombázása Donbasszban, ami az új offenzívának tűnt. Oroszország kénytelen volt döntést hozni.

Először elismerte a donyecki és luganszki donbásszi köztársaságokat, amit nyolc évig halogatott. Aztán február 24-én Vlagyimir Putyin elnök katonai műveletet jelentett be Ukrajnában az ország "demilitarizálása" és "denazifikálása" érdekében.

Oroszország csapdába lépett, amely napról napra veszélyesebbé válik, mivel Oroszország katonai beavatkozása folytatódik, és egy második csapda is kilátásban van. Moszkva szempontjából a tét túl nagy volt ahhoz, hogy ne avatkozzon be. És ha rá tudja venni Kijevet a rendezés elfogadására, akkor talán megmenekülhet az Egyesült Államok karmai közül.

A február 4-i írásomban említett példák a korábbi amerikai csapdákra: 1990-ben az USA azt mondta Szaddám Huszeinnek, hogy nem avatkozik be a Kuvaittal folytatott vitájába, és ezzel csapdát nyitott Irak inváziója előtt, ami lehetővé tette az USA számára, hogy megsemmisítse Bagdad hadseregét. A második példa a leglényegesebb.

A Le Nouvel Observateurnek adott 1998-as interjújában Jimmy Carter egykori nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski elismerte, hogy a CIA négy évtizeddel ezelőtt csapdát állított Moszkvának azzal, hogy felfegyverezte a mudzsaheddineket, hogy harcoljanak a szovjetek által támogatott afganisztáni kormány ellen, és megbuktassák a szovjet kormányt, ahogyan az USA ma Putyint akarja megbuktatni. Ezt mondta:

"A történelem hivatalos verziója szerint a CIA segítsége a mudzsahedineknek 1980 folyamán kezdődött, vagyis azután, hogy a szovjet hadsereg 1979. december 24-én megszállta Afganisztánt. A valóság azonban, amelyet mindmáig szigorúan őriznek, teljesen más: Valójában 1979. július 3-án írta alá Carter elnök az első utasítást a kabuli szovjetbarát rezsim ellenfeleinek nyújtott titkos támogatásról. És még aznap írtam egy feljegyzést az elnöknek, amelyben elmagyaráztam neki, hogy véleményem szerint ez a segély szovjet katonai beavatkozást fog előidézni.

Erre ő elmagyarázta, hogy a csapda oka a Szovjetunió megbuktatása volt. Brzezinski azt mondta:

"Ez a titkos művelet kiváló ötlet volt. Az volt a hatása, hogy az oroszokat az afgán csapdába csalta, és azt akarod, hogy megbánjam? Azon a napon, amikor a szovjetek hivatalosan átlépték a határt, lényegében ezt írtam Carter elnöknek: "Most lehetőségünk van arra, hogy a Szovjetuniónak adjuk a vietnami háborúját.". Valóban, Moszkvának majdnem 10 éven át kellett folytatnia egy olyan háborút, amely a rezsim számára fenntarthatatlan volt, egy olyan konfliktust, amely a szovjet birodalom demoralizálódását és végül felbomlását vásárolta meg".

Brzezinski azt mondta, nem bánja, hogy a mudzsahedek finanszírozása olyan terrorista csoportokat szült, mint az al-Kaida. "Mi a fontosabb a világtörténelemben? A tálibok vagy a szovjet birodalom összeomlása? Néhány izgatott muszlim vagy Közép-Európa felszabadítása és a hidegháború vége?" - tette fel a kérdést. Az USA ma ugyanígy a világgazdasággal és az európai instabilitás további fokozásával játszik, amikor eltűri a neonácizmust Ukrajnában.

A nagy sakktábla című 1997-es könyvében: American Primacy and Its Geostrategic Imperatives című könyvében Brzezinski ezt írta:

"Ukrajna, az eurázsiai sakktábla új és fontos terepe, geopolitikai sarkalatos pont, mert önálló országként való létezése segíti Oroszország átalakulását. Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik eurázsiai birodalom lenni. Oroszország Ukrajna nélkül még mindig törekedhet birodalmi státuszra, de akkor túlnyomórészt ázsiai birodalmi állammá válna."

De -és ezt én teszem hozzá- ha ki merészeled mondani, amit a média nem, akkor azonnal putyinista propagandistának bélyegeznek.

Így az amerikai "primátus", vagyis a világuralom, amely még mindig Washington mozgatórugója, nem lehetséges Eurázsia ellenőrzése nélkül, ahogy Brzezinski érvelt, és ez nem lehetséges Ukrajna ellenőrzése nélkül Oroszország kiszorításával (Ukrajna amerikai hatalomátvétele a 2014-es puccsal) és a moszkvai és pekingi kormányok ellenőrzése nélkül. Amit Brzezinski és az amerikai vezetők még mindig Oroszország "birodalmi ambícióinak" tekintenek, azt Moszkvában az agresszív Nyugat elleni elengedhetetlen védelmi intézkedéseknek tekintik.

Az orosz invázió nélkül nem lenne lehetséges az a második csapda, amelyet az USA tervez: egy lázadás, amelynek célja, hogy megakasztja Oroszországot, és megadja neki "Vietnamját". Európa és az USA újabb fegyvereket áraszt Ukrajnába, Kijev pedig önkéntes harcosokat hívott össze. Ahogyan a dzsihadisták Afganisztánba özönlöttek, úgy utaznak Európa-szerte a fehér felsőbbrendűség hívei Ukrajnába, hogy lázadókká váljanak.

Ahogy az afganisztáni felkelés segített megbuktatni a Szovjetuniót, a felkelés célja Putyin Oroszországának megdöntése.

A Foreign Affairs-ben február 25-én, mindössze egy nappal Oroszország beavatkozása után jelent meg egy cikk "The Coming Ukrainian Insurgency" címmel, amely előrehaladott, inváziótól függő tervezést jelez. A cikket még azelőtt kellett megírni és szerkeszteni, hogy Oroszország átlépett volna Ukrajnába, és amint ez megtörtént, azonnal meg is jelent. A cikk a következőket írta:

"Ha Oroszország az offenzívát Ukrajna keleti és déli részére korlátozza, a szuverén ukrán kormány nem fogja abbahagyni a harcot. Megbízható katonai és gazdasági támogatást fog élvezni külföldről és az egységes lakosság támogatását. Ha azonban Oroszország tovább nyomul, hogy elfoglalja az ország nagy részét, és a Kreml által kinevezett bábkormányt telepít Kijevbe, akkor egy elhúzódó és kényes tűzvész veszi kezdetét. Putyin hosszú, véres felkeléssel néz majd szembe, amely több határon átterjedhet, és talán még Fehéroroszországba is eljuthat, hogy kihívást intézzen Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök, Putyin hűséges szövetségese ellen.

...A nyugtalanság kiszélesedése destabilizálhatja az Oroszország körüli pályán lévő más országokat, például Kazahsztánt, és akár magára Oroszországra is átterjedhet. Ha konfliktusok kezdődnek, a kiszámíthatatlan és elképzelhetetlen kimenetelű konfliktusok túlságosan is valósággá válhatnak. Lehet, hogy Putyin nincs felkészülve a lázadásra - vagy a lázadásokra -, amelyek jönnek.

Hillary Clinton február 28-án, mindössze négy nappal az orosz hadművelet kezdete után mindent elmondott. Felhozta az 1980-as afganisztáni orosz inváziót, mondván, hogy "nem végződött jól Oroszország számára", és hogy Ukrajnában "ez az a modell, amelyre az emberek néznek... amely meg tudja fékezni Oroszországot".

Én teszem hozzá ehhez a consortiumnews cikkhez, hogy látjuk belőle, hogy rezsimváltást akarnak oroszországban, és ehhez képesek feláldozni az ukrán embereket, az európaiak fagyjanak csak meg.

Roger Waters pontosan ezeket mondja el, erre megkapja ezektől a szolgáktól a 444 podcastjában, hogy a Pink floyd putyinista.

Ez McCarthyzmus a javából.

Mindenki komcsi, aki gondolkodni merészel, és eltér a hivatalos narratívától...

Én is az leszek, mert le merem ezt írni.

De az usa vezetés megtehet bármit, akár százszoros vagy ezerszeres skálán is, amivel a másikat vádolja, mert ők a jók, és aki összerakja a képet, az komcsi, putyin pincsije, satöbbi.

Mi

Mi mit tehetünk?

Nos, például elmondjuk egymásnak, hogy mi zajlik, mert az agymosás keményen megy.

A kettős mércére hívni fel a figyelmet, hogy ugyanezek a hírportálok, a 444, hvg, 24, telex nem rég még az afgán megszállás véget érése ellen tüntettek.

De én már akkor tudtam, hogy Biden már az új hadszínteret készíti elő.

Ukrajnát.

Ahogy Chas Freeman, nyugdíjba vonult usa diplomata mondja a greyzoneon: harcolunk Oroszországgal az utolsó ukránig.

[link]

Ebben a videóban fejtik ki nagyon szépen, hogy milyen tudatosan keverik a sart és váltottak fókuszt tervezetten Kínára és oroszországra, és hogy a jövőben okosabb háborúkat fognak vívni, ahogy Anthony Blinken mondaná.

"No boots on the ground..."

Például egy másik ország civil lakosságát fegyverezzük fel a saját szomszédai ellen, mindezt megtámogatva egy elsöprő médiakampánnyal a látszólag szabad médiában. És természetesen cenzúrázunk mindent, amit csak tudunk, és ellent mond a mi narratívának, ráfogva, hogy orosz propaganda.

Ne gondolkodj, logikusan, nehogy orosz propagandistának találjanak.

Röhögtem egyet, amikor a 444 lehozta, hogy Afganisztánban a talibán fél éve alatt volt 700 civil áldozat.

De amikor írtam nekik még a kivonulás elleni médiakampányuk közepette, hogy az ensz jelentés évi TÍZEZER afgán civil áldozatról ír az utóbbi hat évben, és ezért is jó volna kivonulni végre, akkor azt nem írták meg.

Csak most. Ezt a hétszázat.

Összevissza manipulálnak.

Nem azért olyan különleges Új Péter, mert olyan szuper főszerkesztő, hanem mert tudja, hogyan és mit kell hazudni és mikor a megrendelőinek.