Egy külsös ország támogatta Hitlert a második WW-ben? Úgy mint most sokan Putyint?

Putyin rósszz!

Jeszenszky jó!

Fotelharcosok támogatják csak, akik amúgy meg nyugathoz akarnának tartozni.

Egyszóval kétszínű, köpönyegforgató az összes ilyen, nálunk is van belőlük bőven a melóban. Papol nekem az oroszokról de a testvére és a gyereke nyugaton dolgozik. Köpnivaló népség.

Ez egy nagyon érdekes téma, amin rengeteget szoktam rugózni mostanság. A helyzet az, hogy bármilyen egyértelműnek tűnő dolog csak azért tűnik annak, mert úgy van megfogalmazva. Ha akarnák, Hitler megítélésén is hatalmasat tudnának változtatni úgy, hogy nem is tagadnak le semmit a bűnei közül, csak elkezdik a súlyokat eltolni a beszélgetésben.

Pl elismerik, hogy milyen szörnyű volt a holokauszt, de azonnal átterelik a szót arra, hogy bezzeg amikor mittudomén a törökök irtották az örményeket, vagy sztálin a mindenkit, az senkit nem érdekelt nyugaton. Nem azt mondjuk, hogy Hitler jó, csak azt, hogy az ellenségei ugyanolyan rosszak ÉS MÉG PLUSZBAN képmutatók is mellé. Hitlert nem mentettük ki, mert azt nem lehet, csak éppen a vele ellentétes oldalt húztuk le még jobban. Így elérünk egy olyan narratívát, ahol mindkét fél rossz, és ekkor jöhetnek a "de legalább" kezdetű mondatok. Pl Hitler legalább visszaadta a területeket, amiket a rohadék nyugat igazságtalanul elcsatolt.

Ugyanez játszódik le pl a kormány kommunikációjában: elismeri az agressziót, támogatja Ukrajnát, majd gyorsan odacsap egy "de" szót, és elkezdi ecsetelni a nyugat felelősségét, hogy fegyvereket küld, hogy provokál, az ukrán nacionalizmust emlegeti stb. Ha ez nem elég, esetleg megpendítünk néhány történelmi húrt, csak mellékesen, hogy "bezzeg '56-ban nem jöttek segíteni", vagy "bezzeg, amikor ők csatolták el Erdélyt és a Felvidéket, akkor nem számított egy ország szuverenitása".

A végeredmény az, hogy bár elismertük, hogy Oroszország az agresszor, mégis folyamatosan a nyugatról beszélgetünk. Számonkérni nem lehet, hiszen a kormány mindig nyíltan kiállt az ukránok mellett, és az oroszokat is agresszornak minősítette. Ezzel együtt a magyar nép java mégis teljesen átáll az oroszok pártjára, vagyis inkább a nyugattal ellentétes oldalra. Egyszerre undorító és zseniális...

"A történelemből tanulni kell."

Egyetértünk, de pontosan azt akartam neked elmondani, hogy a tanulság mennyire szubjektív dolog. Ugyanannak az eseménynek rengeteg értelmezését lehet kikanyarítani még úgy is, hogy nem torzítunk a tényeken, csak az érzelmi fókuszt helyezzük máshová és más megfejtést teszünk oda mellé. Ennek a jelentőségét alábecsüljük, pedig egészen félelmetes dogokra vezet.

Pl ott van Gyurcsány öszödi beszéde. A tények: két politikai párt egy választási kampány során felelőtlen ígéretekkel kampányolt szavazatokért. Az egyik párt végül megnyerte a választást, így el is kellett számoljon az ígéretekkel, amiket nem tudott valóra váltani, sőt: a szöges ellentétét kellett a józan ész alapján tennie. Ennek a pártnak a vezetője egy belső kongresszuson szenvedélyes és szabadszájú beszédet mondott, amiben nyíltan szembesítette a pártot a közös hazugságaikkal, kijelentette, hogy ebben ő tovább nem vesz részt, és változtatásra szólította fel a testületet. Ez a beszéd egy szándékos szabotázs nyomán nyilvánosságra került.

És akkor ebből mi a tanulság? Az emberek egyik felének az, hogy Gyurcsány egy hazug rohadék, akinek olyan vastag a bőr a pofáján, hogy nyíltan kimondja, hogy hazudott, és ennek ellenére pozícióban marad. Az emberek másik felének az, hogy Gyurcsány az első politikus, akinek volt töke odaállni a párttársai elé, és nyíltan kimondani a nyilvánvalót, felvállalni a konfliktust a helyes célért. Melyik az igazabb? Igazából mindkettő igaz, az értelmezés attól függ, melyik mondatát állítjuk be fontosabbnak: amikor azt mondja, hogy hazudott, vagy amikor azt, hogy nem akar tovább hazudni.

A csapda az, hogy az átlagember nem olvas elég történelmet ahhoz, hogy önállóan értelmezni tudja, ezért általában a kész értelemzést kap, ami rettentően befolyásolja. A politikában pedig ezeket az értelmezéseket önös célok vezérlik. Az emberek valamilyen úton - általában gyerekkorban valamilyen tekintélyszemélyen keresztül - rácuppannak valamelyik értelmezésre, és onnantól szinte csak azt a narratívát fogadják be. Ha szerinted Gyurcsány amúgy is egy rohadék, akkor a hazugság oldalt, ha szerinted Orbán a rohadék, akkor a beleállós oldalt fogod elfogadni.

És akkor még csak nem is beszéltünk arról, hogyan lehet ezeket az értelmezéseket eltorzítani. Ebben valami egészen félelmetes a gépezet idehaza.