Minek magyarkodik a magyar?

Van mire büszkének lenni!

De jelenleg teljesen tévúton van a magyarság. Mivel nem ismeri vagy nem érti a saját múltját, ezért a nemzeti identitásának fontos és egészséges módja helyett pótcselekvésként sokan melldöngetően, tartalmilag üresen magyarkodnak.

De azt is látni kell, hogy amint írtam, ez a megnyilvánulás, habár hibás, maga a késztetés egy fontos, jogos és egészséges érzés.

1956 óta válságban van a magyar társadalom, de van előtte több ezer év szkíta történelem és kultúra, amelyről a kínaiaktól az indiaiakon át egészen az ókori görögökig sokszor elismerően nyilatkoztak, tehát egész Eurázsia kultúráját alapvetően határozták meg évezredekig. Európa kultúrája is nagyban a magyar kultúrán alapul. Az már csak hab a tortán, hogy hadviselésünk is évezredekig élvonalbeli tudott lenni.

A múltunk, kultúránk ismerete most fontosabb, mint eddig bármikor. Tudnunk kell honnan jöttünk, mikre voltunk képesek ahhoz, hogy lássuk jövőnk lehetséges irányát, a nemzetünkben rejlő képességeket, lehetőségeket

Most ez fontosabb, mint eddig bármikor, mert most vagyunk a legmélyebben. Most vagyunk a legméltatlanabbak őseink örökségére. Így most kell az őseinktől a leginkább erőt merítenünk, példát vennünk, hogy felnőhessünk hozzájuk.

Hogy ne gazember Gyurcsányok és Orbánok népe legyünk, hanem Nimródé, Hunoré, Magyaré, Atilláé, Álmosé, Árpádé, Szent Istváné és Mátyás királyé...

A térségben csak nekünk van okunk magyarkodni. Messze kiemelkedünk teljesítményben, ezt bárki láthatja. A világ egyik legszebb, és talán 3. legnehezebb nyelve. A világ élvonala mindenben, tudomány, sport, kultúra. Genetikai sokszínűség. Nagyon gazdag történelmi múlt. Tolerancia, igazságosság, béke. Kiemelkedő iq és minden más.

Hasonítsuk csak össze ezt a többiekkel. Ronda szláv nyelveken makognak, annyira képesek, hogy el kell venni a más népekét, meg kell ölni más népeket. A történelmi eredményeik annyiban merülnek ki, hogy Mátyás román volt.