Milyen érv szól a Tervgazdálkodás mellett?

#1

'emberbarát.'

Mitől lesz az?

Semmilyen.

Tervgazdálkodással már próbálkoztak pár évtizeden keresztül a szocialista országokban, jó lenne okulni belőle, hogy sehol sem jött be!

A tervgazdálkodást ne keverd azzal, hogy valaki tervezi a gazdálkodást, a gazdaságot, a befektetéseket, beruházásokat akár évtizedekkel előre, mert nagyon nem ugyanaz.

#5 egész érdekes módon "azóta működik egész jól Kínában a tervgazdaság", mióta nincs. Amíg volt, addig éheztek.

A vörös zászló ne tévesszen meg, Kína gazdaságilag kapitalista.

Ökológiailag fenntartható és minél nagyobb léptékben történik, az erőforrások leghatékonyabb felhasználását jelentené. Normális kezekben.

Viszont túl nagy hatalmat adna annak, aki uralja, így elmehetne rossz irányba (lásd: Szovjetunió) és ha import-export kellene, mert nem az egész bolygó állna át rá, hanem párhuzamosan nagyhatalmak állnának szemben egymással, akkor a hierarchikus berendezkedésű kapitalizmus lenne versenyképesebb (lásd még, Hofi: Az észt osztották el a legigazságosabban, mindenki azt hiszi, neki egy kicsivel több jutott. Plusz a reményhal esete. Szóval az emberek többsége bízva bízik és küzd azért, hogy jobb legyen így vagy úgy, hisz abban, hogy ő nem járhat úgy, mint mások, ő ügyesebb, okosabb, rátermettebb, felkészültebb, illetve ha rossz történik, azért más a hibás, ha jó, akkor az az ő egyéni érdeme. Ebben mindannyian hasonlítunk pártállástól függetlenül.

És el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy hiába zabálnál minden nap ingyen vagy a mai élelmiszerárakhoz képest fillérekből kaviárt, libamájat, bélszínt, hiába lenne a legcsúcsabb flagship készülékhez fogható, időtálló darab, amit 2 évente lecserél a rendszer egy újabbra és járnál merino gyapjú ruhákban, valódi bőr cuccokban és lenne high-tech okosotthonod, amiket szintén alanyi jogon biztosítana a rendszer. Az emberi természet miatt csípné a szemedet, hogy miért jár UGYANAZ a zimbabweinek meg a kongóinak, mikor a tieid többet tettek bele a közösbe, míg ők csak henyéltek otthon.

Plusz ők szubjektíven boldogabban élnék meg az elején a hirtelen jött jólétet, de fura kulturális sokk lenne nekik, neked is jó lenne, de már annyira nem, hamar hozzászoknál, a felső-középosztálybeli meg még hamarabb és neki ez ilyen egyhangú izé lenne és a gendertől az unikornisig mindent kitalálja unalmában és kínjában, mert az emberi agy is olyan, hogy ha nincs probléma, akkor kreál magának.

Szóval a teljes egyenlőség itt bukna meg, a szintek-zónák-kategóriák meg ott, hogy ha ki is lehetne vitelezni, akkor folyamatos belviszályok lennének amiatt, hogy te miért vagy magasabb szinten, magasabb kasztban, míg ő miért van alacsonyabb kasztban.

És még ha a kasztok teljesen el is lennének különítve, mint valami disztópikus sci-fiben, előbb-utóbb valaki rájönne vagy a rendszerek koordinátorai között lenne nézeteltérés, hogy X miért az alacsonyabb rendűek koordinátora, míg Y miért a magasabb rendűeké és miért szolgáljuk mindannyian Z-t, aki meg az egész rendszer atyja, meg amúgy is öregszik és keresni kell az utódot. Ha biztosság lenne vezér helyett, akkor meg az feszülne egymásnak, hogy az eszmén módosítsunk, mert nem jó úgy, ahogy van.

Az életben az állandóság vágya (konzervativizmus, stabilitás, ha úgy tetszik jobboldal vagy realizmus) és a változás vágya (fejlődés vagy ha úgy tetszik elkorcsosulás, ezeket csak az idő dönti el, hogy mi az eredmény) folyamatosan küzd egymással egyéni szinteken is (szülő-gyerek, kis, pár fős közösségek), nemzeti szinten is (politikai pártok) és globális szinten is (nagyhatalmak).